Az óbecsei származású, Budapesten élő dr. Király Zoltán akadémikussal a Than Emlékház megnyitóján találkoztunk, ő volt a rendezvény fővédnöke. Amikor felvetettem neki egy budapesti interjú lehetőségét, a neves kutató a Növényvédelmi Kutatóintézet telefonszámát adta meg, keressem ott, ha a fővárosban járok, mondta. Akkor már biztos voltam benne, hogy dr. Király Zoltán igazán különleges ember: 88 éves, és minden áldott nap elemi kíváncsisággal kutatja a növények kórélettanát.
Szépen berendezett budai otthona Füst Milán egykori házában van, innen jár dolgozni a közelben lévő munkahelyére. 1949 óta dolgozik folyamatosan.
64 éve vagyok állásban, csak tavaly júliustól lettem nyugdíjas, de továbbra is dolgozom, emeritus professzorként. Csak úgy érdemes ilyen munkával foglalkozni, ha az ember nagyon szereti azt, amit csinál, és örömét leli benne – mondja.
Közérthetően, egyszerűen és szenvedéllyel beszél egy olyan tudományról, amelyben a világ legjobbjai közé tartozik. Szakterülete, a növénypatológia a növények betegségeivel foglalkozik. Rozsdagomba, üszöggomba, peronoszpóra, baktérimok, vírusok – az általuk okozott betegségek mezőgazdasági szempontból fontosak lehetnek. Az intézetben sokáig a miattuk megbetegedett növények biokémiájával foglalkoztak, újabban viszont inkább az ellenálló növényeket kutatják.
A növényi immunitás mechanizmusának a feltárására Magyarországon egy tudományos iskola is kialakult, amely a hatvanas évektől ezzel a kérdéssel világviszonylatban az elsők között foglalkozott. Manapság nagyon ellenzik a peszticideket, sőt a biotermelők szerint nem kell sem műtrágyát, sem növényvédő szert használni. Hobbiszinten ez megoldható, de ipari méretekben lehetetlenség. Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben fölöslegesen nagyon sok növényvédő szert használtak, mert a termelők nem mertek kockáztatni, így jogosan alakult ki ez a nagy ellenállás. Szorítsuk vissza a használatukat, ahogy a gyógyszereket is, de ez nem azt jelenti, hogy gyógyszer nélkül is lehet gyógyítani. Ez a jelentősége a növényi immunitás kutatásának – magyarázza.
A növényi immunitás feltérképezése mellett ezt a cél szolgálhatja egy olyan monitorozási hálózat is, amelynek előrejelzései segítik a gazdákat abban, hogy csak akkor védekezzenek, ha biztos, hogy a burgonyában fitoftóra járvány lesz, a búzában rozsda- vagy lisztharmat üti fel a fejét, vagy peronoszpóra fogja fertőzni a szőlőt. Erre igazán sikeres modellt Amerikában és Dániában dolgoztak ki a szakemberek. Amerikában az egyetemi tanszékeken ismeretterjesztéssel foglalkozó ún. extension professzorok dolgoznak, ők ott vannak minden tudományos megbeszélésen, és ha valamiben gyakorlati fantáziát látnak, azonnal felveszik a farmerekkel a kapcsolatot. Dániában a szövetkezeti rendszer működik remekül, ott azok gondoskodnak a gazdák ismereteinek a szélesítéséről.
Király professzor gyermekkorában került el szülővárosából. Anyai nagyapja községi kertész volt Péterrévén, amikor az első világháború előtt 52 évesen meghalt. Nagyanyja 12 gyerekkel maradt megélhetés és otthon nélkül, és kivándorolt Amerikába. A professzor édesanyja tíz év után, 25 éves korában jött vissza a szerelme miatt, akinek nem volt pénze hajójegyre, hogy kövesse őt az Újvilágba. Miután összeházasodtak, kikerültek a pecesori szállássorra.
New Yorkban az első dolgom volt megkeresni azt a házat, ahol éltek – vacak ház volt, de központi fűtéssel…Ottani barátaimnak mondtam is: I am almost a New York-boy. Ez nagyon tetszett nekik – mondja. A fia, Lóránt is követte a pályán, ő már Amerikában doktorált.
Amikor afelől kérdezem, melyik eredményére a legbüszkébb, megpróbálja egyszerűen elmondani.
A 60-as, 70-es években elterjedt az a tévhit, hogy a növényi hiperszenzitív reakció az oka az ellenálló képességnek. Mi a kollégáimmal kimutattuk azt, hogy ez a jelenség nem oka, hanem következménye a rezisztenciának. Ezt a kétkedve fogadott kísérleti eredményt a Nature című magazinban publikáltuk. Bebizonyítottuk, hogy a növényi immunitásnak nem a hiperszenzitív reakció a lényege, hanem valami más. Hogy micsoda? A reaktív oxigénfajták - ezen dolgozunk több, mint tíz éve. Arról van szó, hogy az anyagcsere folyamatban keletkeznek káros oxigénfajták, amelyeket antioxidánsok (pl. C- és E-vitamin, egy-két enzim) közömbösítenek. Sok betegségnek oka az, hogy ezeket a fölszaporodott szabad oxigéngyököket az antioxidánsok nem tudják közömbösíteni, például a szememen keletkezett szürke hályog oka is a káros szuperoxid. A mi intézetünk volt az első, amely növények esetében is igazolta azt, hogy ha beteg a növény, ez a közömbösítés nem sikerült jól.
Király professzor szerint ahhoz, hogy mindennap lehessen biokémiai vizsgálatokat végezni, alaposan meg kell küzdeni, mert a drága kísérletekhez főleg pályázatok útján lehet pénzt szerezni. Ehhez nem elég egy jó ötlet: sikeres munka, megtervezett kísérletek, angolul és magyarul jól előadott eredmények, pontosan megírt dolgozat, jó pályázati anyagok kellenek. Nagyon fontos a kitartás is, de néha zsákutcába kerülnek a kutatások. Valahogy úgy lehet ez, mint egy festmény születésénél: a munkát csak abbahagyni lehet, befejezni szinte soha.
Király Zoltán (Óbecse, 1925. november 15.) agrármérnök, növénypatológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a növényi kórélettan neves kutatója. 1980 és 1993 között az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet igazgatója. Elismerései: Akadémiai Díj (1972), Állami Díj (1983), az Akadémiai Kiadó Nívódíja (2004), Akadémiai Aranyérem (2010), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem díszdoktora.
