Zoom, ki-be. Fókuszál a lencse. Nyík-nyík. Nyík-nyík. Egy homályos alak áll előttünk a képkockában, nagy, pamacs mikrofonnal. Mintha MTV vagy MW23 állna rajta. Élesítés, ránagyítás, billegő kamera, élesül a kép, kicsit még jobbra-balra ugrándozik. Egy kéz letöröl pár cseppet a lencséről. Majd egy hüvelykujj jelzi premier plánban a lencsétől pár centire, hogy OK, pörög a film. Imre, mehet! Kéz el. Kirajzolódik és élessé válik az alak, MW23 – miféle MTV. A riporter alakja is részletesen látszik: kis háromszög szakáll, nemez manósapka, orrában ékszer, bal fülében tágító, és a kézfején, amellyel tartja a mikrofont, egy tetkó. Imrének hívják, ahogy az operatőr is nevezte.
Semmi sem csak fekete és fehér: Wattican Punk Ballet (Fotók: Szerda Zsófia)
Köszöntjük kedves nézőinket! Zihálok egy kicsit, mert így lélegzem – amúgy is. Az a pár csepp a kamerán pedig operatőrünk könnycseppjei. Zénó nehezen küzd meg érzelmeivel, és én is, valljuk be, mert ma, vasárnap, május 5-én már javában pakolják – hopp, rám ne ess! – az idei Mediawave fesztivál nyomait. Ahogyan azt láthatják is, itt, mögöttem.
Foglaljuk össze, mi is történt itt a monostori erődben április 30. és május 4. között. Amiről a képek nem beszélnének, hadd beszéljek én, külön összpontosítva a Mediawave vajdasági, illetve szerbiai vonatkozására. Szedjük gyorsan pontokba.
EGYES PONT: TURISZT, A LEGJOBB MAGYAR FILM
A 37 benevezett magyar kisjátékfilmből Szabó Szonja Turiszt című rövidfilmje olyannyira elnyerte a zsűri tetszését, hogy ezt az alkotást tüntették ki az első díjjal. Mi is kétszer néztük meg a stábbal, tényleg érdemes. S ha már első pontként említjük helyszíni riportunkban, annak valószínűleg meg is van az oka. A női főszerepet nem más alakítja, mint a temerini születésű Petrik Andrea. Már meg is van az első vajdasági vonatkozás. Reméljük, még sokszor és sűrűn látjuk ilyen kaliberű remek alkotásokban.
Ami még ezt a kategóriát illeti, a többi magyar kisjátékfilm és animáció meggyőző számbeli jelenléte felmutatta a magyar filmipar közelmúltbeli bizonyítványát, hogy ötletek és alkotások igenis vannak, csak teret kell nekik adni – és pénzt is lehet, a kultúrának, igen.
Most pedig csodálják meg pár vágóképünket.
KETTES PONT: TOLNAI OTTÓ ÉS A PIACOK
Továbbhaladva a győri székhelyű Műhely folyóirat legutóbbi tematikus számának apropójára hívták össze a szervezők egy irodalmi csevejre a Piac szám néhány szerzőjét és szerkesztőjét, Villányi Lászlót. A kiadványhoz hozzájáruló írók, költők, fotósok közül Juhász Ottó kínai beszámolójával, Rőhrig Eszter párizsi látképeivel, Lábass Endre lomizós piac slam poetry anekdotákkal, Szamódy Zsolt Olaf indiai, kínai, lisszaboni, barcelonai fotóival és Tolnai Ottó a berlini, szabadkai, ljubljanai, dalmát és zágrábi piacok vokalizált képeivel a Mediwave egyik kiemelkedő beszélgetését és eszmecseréjét hozták létre. A piacok úgy jelentek meg, ahogy azt valahol hétről hétre mi is érezzük hétköznapi reflexeinkben. Úgy tűntek fel Európától Ázsiáig, mint az életeknek, élettörténeteknek, sodródó, tovatűnő pillanatoknak oltárai. A részletekre érzékenyebb művészeknek köszönhetően kaptunk egy olyan reflexiót, amely megformálta piacaink költői nyilvánvalóját és jelenlétét. Tényleg megérte elmenni, és meghallgatni ezeket a szempontokat.
HÁRMAS PONT: A PÁLINKAFILM
A csantavéri születésű Szász Csongor fikciós dokumentumfilmje május másodikán került programra, a rendkívül szórakoztató Magyar bajusz után, amely dokumentumfilm egy bajusz-Eb-re készülődő magyar csapatot mutat be, és a bajuszt, bajuszaikat, a bajusz fogalmát, mintegy ötödik végtagot, ami a magyar léleknek, szívnek egy testi nyúlványa és dísze.
A Pálinkafilmre már csak azért is beültünk, mert szeretjük a szónak a csengését – pálinka. A 65 perces alkotás leírása pedig igencsak csábító volt: „A film bemutatja a szerbiai Vajdaság pálinkafőző és -fogyasztó néphagyományát, a tárgyi kultuszát.” Egy párlati merülés a bácskai pálinkakészítés hagyományába. Lehet, túl magasra tettük a lécet – főleg a Bajusz film miatt is: a filmnek volt egy informatív dokumentarista jellege, amely számunkra is érdekes volt. De ezt sajnos a fikció elemről nem tudjuk elmondani. Zénó azonban párszor meg is nyalta szája szélét a pálinkakirálynő, azaz a bodzapálinka hallatán. Tehát a hatás nem maradt el.
NÉGYES PONT: EGYÉB
Fújjad, Mihály! A Dresch Quartet most sem okozott csalódást
Meg kell még említeni Dušan Mijić szerb dokumentumfilm-rendezőt is, aki az animációs, kísérleti és dokumentumfilm kategóriákban volt zsűritag. A vegyes salátába pedig bele kell még foglalni az erőd udvarán zajló igazi piaci érzést, a zenei program dzsessz részét, amely megmutatta a szabad dzsessz keményebb vonalát, és hogy a zenei határokat és a hallgató idegeit meddig lehet feszegetni. Kiemelkedő zenei élményt nyújtott az örmény varietéformáció, a Wattican Punk Ballet, a háromtagú magyar Jű, amely a King Crimson és a Black Sabbath vonalán néhol már diszkós dzsesszbe vitték át az örömzenélést, David Yebgibarian, az örmény ördög, ahogyan a Nők nevezik a harmonikaművészt. Ezek mellett a holland Spinifex Quintet szépen összekeverte a metált és a szabad dzsesszt, a pesti 12z (onetwozed) zaj-, drone-trió egy éjfél utáni koncerttel pedig még az álmosakat is felébresztette. S mint hab a tortán, Leena Conquest produkciója olyan volt, mintha Rosa Parks fakadt volna dalra a buszon 1955-ben. Társadalomkritikus szövegeivel törzsi táncot jár, és félórás szólókoncertjével a telt házas Ékes Színpad közönségébe fojtotta a szót. Leenához később a Tóth Viktor Tercett csatlakozott. Ezt a koncertet még azok sem hiszik el, akik látták. Hihetetlen, hogy megtörtént!
Tehát, kedves nézőink, az, ami itt ez alatt az öt nap alatt lezajlott a monostori erődben, bátran mondható, hogy formabontó, egyedülálló és közösségépítő volt. Mi, mint közönség, közösségé váltunk, mert az interakció, a találkozás, a kommunikáció kikerülhetetlen volt. Energia és sok jó tea! Jövőre majdnem ugyanígy, de ugyanitt – annyival, hogy MW24 áll majd mikrofonomon, és talán más lesz a szakállam. Zénó, sírhatsz. Stúdió!
A 23. Mediaweve-ről készült további fotók itt.
