Komoly fejfájást okoz a Kremlnek a „politikai passzivitás” eddigi zálogának tekintett gazdasági növekedés lassulása, amely a Vlagyimir Putyin-féle hatalomgyakorlás védjegyének számító liberális gazdaságpolitika újragondolására kényszerítheti az orosz döntéshozókat – írta a Financial Times brit gazdasági napilap.
Oroszország tavaly az egyik leggyorsabban bővülő európai gazdaság volt rekordalacsony inflációval és munkanélküliséggel, de már az ötödik egymást követő negyedévben lassul a növekedés üteme. A kormány harmadával – 2,4 százalékra – csökkentette a 2013-as év növekedési kilátásait (tavaly 3,4–3,5 százalékos GDP-növekedést regisztráltak), sőt, Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő még a recesszió veszélyére is figyelmeztetett.
Moszkvai bankárok is egyetértenek abban, hogy az orosz gazdasági növekedés megtorpanásának számos jelét látni. Szergej Monyin, az oroszországi Raiffeisen Bank tanácsának elnöke a kedvezőtlen tendencia egyértelmű bizonyítékának nevezte a vállalati hitelezések növekedési ütemének egyjegyűre zsugorodását, valamint a rövid lejáratú forgótőke-hitelezés visszaesését.
Mindennek hozadéka az orosz államfő népszerűségének csökkenése, akit a Levada Központ által készített legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a 2018-as választások után az oroszoknak mindössze 45 százaléka látna szívesen ismét az elnöki székben.
A brit lap emlékeztetett arra, hogy az elmúlt egy évtizedben – több kedvező gazdasági tényező együttes meglétének köszönhetően – viszonylag könnyű volt Putyinnak a konjunktúrát biztosítania. Sokat segített az orosz gazdaság felpörgetésében a kőolaj világpiaci árának négyszereződése, valamint az 1990-es években – a Szovjetunió felbomlása nyomán – „parlagon heverő” gazdasági kapacitások újbóli kihasználása is. A közgazdászok ugyanakkor a kaotikus állami pénzügyek rendbetételét, a rubel stabilizálódását és az infláció kezelhető szintre való leszorítását a szigorú monetáris politikának és a fiskális fegyelemnek tudják be, vagyis éppen annak a politikának, amelyet ma a konzervatív tisztségviselők a gazdasági hanyatlás okaként emlegetnek.
„A neoliberális paradigma kifulladt a 2008-as gazdasági válság nyomán, és azóta sem tért magához” – vélekedett a befolyásos politikai bennfentes, Vlagyimir Jakunyin, a kizárólagos állami tulajdonban lévő orosz vasutak vezetője, aki kérlelhetetlen ellenzője a magánosításnak.
A liberális modell néhány tartópillére már valóban kidőlt Oroszországban. A védelmi kiadások visszafogása – amely Putyin eddigi hatalomgyakorlásának nagy részét jellemezte – már a múlté: a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) tanulmánya szerint az orosz katonai célú költségvetés 16 százalékkal bővült annak a mintegy 725 milliárd dolláros újrafelfegyverzési programnak a részeként, amelyet a következő 10 évre irányoztak elő.
A 2010-ben bejelentett ambiciózus privatizációs program mostanság veszíteni látszik lendületéből, miközben a múlt hónapban lezajlott a posztkommunista időszak legnagyobb államosítása. A Rosznyefty állami olajtársaság megszerezte a TNK-BP olajvállalatot, és ez a lépés igen kétségessé teszi a kormány magánszektor melletti elkötelezettségét.
Nem véletlen, hogy ebben a felemás helyzetben a közgazdászok izgatottan várják az orosz jegybank élén júniusban esedékes vezetőváltást: Elvira Nabiullina kerül a posztot 11 éve betöltő Szergej Ignatyev helyére. Nabiullina nem sokat árult el terveiről, így nem tudni azt sem, hogy a leendő elnök asszony nyitott lesz-e a monetáris politika lazítására a növekedés elősegítése érdekében. Ignatyev távozása mindenképp üzenetértékű, és úgy tűnik, mintha a politikai döntéshozó elit engedne a konzervatívok nyomásának, akiknek egyre nagyobb befolyásáról árulkodik Szergej Glazjev baloldali irányultságú közgazdász népszerűvé válása.
Az Orosz Tudományos Akadémia számára készített jelentésében Glazjev több más szakértővel együtt az oroszországi privatizációs program leállítására szólított fel. Mint írták, a mostani gazdasági helyzetet is jellemző bizonytalanság idején az államnak jobb eszközei vannak a növekedés beindítására, mint a magánszektornak. Glazjev egyúttal bírálta a monetáris politika passzivitását, továbbá azt, hogy a jegybank kitart a forgalomban lévő pénzmennyiség korlátozása mellett, arra hivatkozva, hogy az alacsonyabb kamatlábak ösztönzik az ipari teljesítményt.
A liberálisok azonban úgy vélik, a konzervatívok nem a megfelelő következtetést vonták le a gazdaság mostani stagnálásából, amely szerintük nem a helytelen politika, hanem amiatt van, mert korlátozott az Oroszország rendelkezésére álló termelőkapacitás. Ignatyev egyik nyilatkozatában azt mondta: aggasztja ugyan a lassuló növekedés, de amíg a munkanélküliség történelmi mélyponton – 6 százalékon van – addig az expanzív monetáris politika inkább csak az inflációt fogja beindítani, és nem a növekedést.
German Gref, a legnagyobb oroszországi bank, a Szberbank vezetője is egyetért azzal az állítással, hogy az orosz gazdaság lassulásának oka a kapacitás hiánya. Az elmúlt évtizeddel ellentétben ma kevés a gazdaság felpörgetéséhez szükséges kihasználatlan munkaerő vagy termelőkapacitás – mutatott rá Gref. A szakember szerint a „növekedési talány” nem oldható meg bankópréssel vagy a vészhelyzet esetére őrzött – elsősorban az olajbevételekből képzett – tartalékok felélésével.
„Elég nyilvánvaló, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor megfelelő reformokra van szükségünk” – hangsúlyozta Gref. „Ilyen helyzetben pedig mindig vannak olyanok, akik a reformok helyett inkább könnyű kiutat akarnak” – jegyezte meg.
