2024. április 19., péntek

Párizs mától a kaucsuklabdák fővárosa

Magyarországnak tíz, Szerbiának pedig hét versenyzője lép fel a Párizsban ma kezdődő egyéni és páros asztalitenisz-világbajnokságon, amely 129 ország összesen 829 versenyzőjét vonultatja fel. A kiemeltek között – a szervezők és a nemzetközi szövetség (ITTF) honlapjai szerint – egyesben Szerbiából csak Erdélyi Annamária kapott helyet, Molnár, Pető és Jevtović közvetlen résztvevő, Todorović, Milošević és Crepulja pedig a selejtezőben indul.

A férfiak edzésén (Fotó: Molnár Edvárd)

A férfiak edzésén (Fotó: Molnár Edvárd)

A magyar csapatban négy nő, Póta, Pergel, Lovas és Tóth, a férfiak közül pedig Pattantyús neve található a kiemelt 64 között, selejtezőre pedig csak Jakab kényszerült. Minden versenyszámban az ázsiaiak, elsősorban a kínaiak számítanak fő esélyesnek. A szerbiai válogatottak a múlt héten a szabadkai asztalitenisz-csarnokban edzettek, ott kerestük meg őket, lapunknak pedig Mellik Zoltán, a női szövetségi kapitány, Boris Vukelić, a férfiak edzője és Erdélyi Annamária, a női csapat tagja nyilatkozott.

Mellik sajnálattal mondta, hogy nem teljes a csapat, Fehér Gabriella hiányzik, és a pótlására sincs lehetőség: – Fehér Gabriella közben lesérült, és az már bő tíz nappal ezelőtt világos volt, hogy ő nem lesz ott a világbajnokságon. Elküldtük az orvosi papírokat az ITTF-nek, hogy esetleg küldhessünk Gabi helyett valaki mást. Mindent megpróbáltunk, de nem kaptunk semmilyen visszajelzést, így úgy néz ki, hogy a női szakágat három versenyző képviseli majd Párizsban, Erdélyi Annamária, Andrea Todorović és Molnár Mónika. Nagyon problémás ez a rendszer, ugyanis egy hónappal a vb kezdete előtt van a kijelentkezés, az alatt az idő alatt pedig bármi megtörténhet a versenyzőkkel.

Az asztalitenisz-szövetség mennyiben képes támogatni a minél eredményesebb munkát?

– Az edzőtáborokkal nincs gond, a nemzeti bajnokságokkal van probléma, ugyanis mindenfelé most fejeződnek, fejeződtek a bajnokságok, és éppen ezért hosszabb edzőtábort nem is lehetett tervezni. A szövetségeknek figyelembe kellene venniük a versenynaptárak összeállításakor, hogy lesz egy Európa- vagy egy világbajnokság, és a körül nem kell bajnoki fordulókat tartani. Nálunk is csütörtökön volt a bajnoki elődöntő, és csak a vb végeztével lesz majd a finálé. Úgy is tervezzük, hogy elérjük, hogy mi, edzők és versenyzők is beleszólhassunk a versenynaptár kialakításába. Egy hét edzőtábor egy vb előtt szerintem kevés, de az említett dolgok miatt többre most nem is lehetett gondolni.

Fehér Gabriella nélkül mire lehet számítani? Esélylatolgatni érdemes?

– Nem, és nem is kell. Az a jó része a dolognak, hogy nem csapat-, hanem egyéni vb-ről van szó, a csapat ilyen szempontból nem károsul. Nem hiszem, hogy a szerbiai versenyzők közül bárki is különösebb esélyekkel menne ki a világbajnokságra, de sajnos azt kell mondanom, ha csak mi állnánk így Európában, akkor az még valamennyire elfogadható lenne. Ám én nem látok Európából senkit, aki éremesélyesként menne Párizsba – esetleg a német Boll, de a nőknél akkora az ázsiai fölény, hogy ha az európai játékosok közül valaki befér a legjobb nyolcba, az már nagyon nagy szenzáció lenne.

Lát valami esélyt az ázsiai dominancia valamikori megfékezésére?

– Nem nagyon. A kínaiak pl. dolgosabbak, fürgébbek, nem nehéz rávenni a gyerekeket, hogy napi 5-6 órát eddzenek, nálunk viszont ezt már nehéz elérni. Ráadásul nemcsak az asztaliteniszre, hanem a sportra általában nehéz rávenni a gyerekeket. Ezt tapasztalatból mondom, ez van Zentán és a környező klubokban is. Tíz éve még nem kellett semmit csinálnunk, és 70-80 gyerek bejött szeptemberben a terembe pingpongozni, most viszont iskolákba járunk, bemutatókat tartunk, és így is maximum 15 gyerek vetődik be hozzánk. Kisebb bázisból pedig válogatni is nehezebb. Kevés a tornaóraszám, hiba, hogy az alsós elemiseknél a tanító nénik tartják a tornaórákat, ráadásul társadalmi probléma, hogy egy osztály 25-30 gyermekéből maximum 3-4 sportol. Az nagyon kevés. Pedig a sportolók mindig könnyebben érvényesülnek később az életben, elvégre küzdeni akarást tanulnak, kitartóbbak lesznek minden téren stb.

Boris Vukelić sem számíthat a legerősebb csapatára, és hasonlóan gondolkozik az ázsiai dominanciáról is: – Az elsődleges cél, hogy továbbjussanak a fiúk a csoportjukból, ami Petőnek és Jevtovićnak nem kellene, hogy problémát okozzon. A későbbiekben már nagyon nehéz lesz, elvégre automatikusan olyan játékosok következnek, akik az első 50-ben vannak a világon. Minden vb-n fontos, hogy jobban rangsorolt játékost győzzenek le a válogatottjaink, hogy előrelépjenek a világranglistákon. Sajnos, Aleksandar Karakašević, aki képes lenne nagyobb meglepetésre, Achilles-ín-szakadást szenvedett három hónapja, és hosszú felépülés vár rá. A férfiaknál talán egyedül Timo Boll lehet képes a legjobb 8-ba érni, de az ázsiaiak beérhetetlenek. Párosban talán még lehet valami kombináció, amely odaérhet a legjobbak közé, de meglátásom szerint Európában egyre csökken a színvonal, egyre kevesebb a világklasszis játékos, nem látok rá megoldást, hogyan lehetne felvenni a versenyt Kínával és a Távol-Kelettel.

A női válogatott reménysége, Erdélyi Annamária éppen betegség után van, úgyhogy nehezen tudja megítélni, milyen formában várja a vb-t: – Nem nagyon tudom megmondani, hogy milyen formában vagyok, mert két hete nagyon jó formában éreztem magam, de közbejött egy vírusos betegség, ágyban voltam 5 napot, és a múlt heti portugál bajnoki döntőben nem ment annyira jól a játék. Próbáltam visszahozni a formát, több edzéssel, sok labdával. Sok függ a sorsolástól, két éve a második fordulóban estem ki, nagyon örülnék, ha most sikerülne továbblépnem.