Békésszentandráson, kőhajításnyira a mérhetetlen nyugalmat árasztó Holt-Körös partjától, a városháza tőszomszédságában egy elnéptelenedettnek tűnő udvarból szokatlan illatfelhő terjengett. Ha csupán szemünkre/fülünkre hagyatkoztunk volna, és nem fogadunk szót orrunknak, biztosan továbbhaladunk, be se nézünk az udvarba. Mert mit lehet látni egy szűk udvarban vagy házban, amely nem nagyobb a többinél, és nem is különbözik azoktól? Aztán, orrunkra hallgatva, beléptünk… Sörfőzde!
Az üzemben óvatosan fogadtak bennünket. Mintha megkönnyebbüléssel vették volna – jól láttuk? –, hogy látogatók érkeztek, nem pedig vásárlók. Pekár Mihály kalauzolt bennünket a kazánokkal túlzsúfolt épületben, és közölte, hogy ő a főzőmester. Főzőmester! – mennyivel jobban hangzik, mint a „technológus”.
Elmondta, hogy a sörfőzde már húsz éve működik, és az utóbbi években különleges sörök előállítására rendezkedett be. Ha valaki fülében a főzőmesternél kellemesebben cseng a technológus, annak mondjuk: a sörüzemnek specifikus a termelési programja.
Mellőzve a tizenkettő egy tucat sémába tartozó söröket, egész sor „csak nálunk kapható” terméket fejlesztettek ki, különös figyelmet szentelve a sajátságos igényeknek. Tegyük fel – mondta a főzőmester –, hogy a sörbarát férj szívesen leülne egy korsónyi sör mellé, ám neje nem issza… A családi béke, az ízlések és igények összeboronálását szolgálta két, egyaránt gyümölcsízű sör kifejlesztése. Az egyik szilvaízű, a másik meggyízű. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó sörfőzde nem a tizenkilences meg az egy híján húszas termékeket stancolja futószalagon, ezeknek a „sör is, gyümölcslé is meg üdítő is” termékek előállításának megadja a módját. A legjobb alapanyagokból készülnek – angol maláta, amerikai komló, lengyel meggysűrítmény –, és hamisítatlan gyümölcstartalmuk meghaladja a harminc százalékot. Édesítésre sem cukrot vagy szintetikus szereket használnak, hanem természetes és meglehetősen drága stevia kivonatot.
Ugyancsak Pekár Mihály főzőmester mondja, hogy az ilyen sörök előállítási módja (igen, a technológiája!) nem hevert az utcán, hanem a semmiből kiindulva kellett kimunkálni. És ez, mivel élesben művelték, nem volt buktatómentes. A kazánokból kezdetben olyan termékek is előkerültek, amelyeket ha a vásárlás szándékával érkező megkóstolt, többet nem kért belőlük. És nem jött vissza. Legalábbis egyhamar nem.
Az eljárásokat idővel fényesre csiszolták, és ma már igen kelendőek a gyümölcstartalmú sörök. Sajátságos ízviláguk mellett népszerűségüket az is növeli, hogy alkoholtartalmuk igen alacsony, ezért a fogyasztónak sikerül a szeszküszöb alatt maradnia.
Az ízlelőszerveknek való széptevés azonban nem csak a gyümölcsízűek előállítására korlátozódik. A meggy- és a szilvaízű mellett további öt – mondjuk így –, legényesebb sör is készül itt. Magasabb szesztartalommal, különleges sötét, korsós változatban… Ha jól számoltuk, legalább hétfajta. Valamennyi munkaigényes, feltuningolt tartalommal, felfokozott ízvilággal, melyből semmit sem spóroltak ki. Ebből kifolyólag drágábbak a szimpla termékeknél.
A kazánok folyamatosan üzemelnek, a szűk termekbe több már nem is fér el. Termek? Ugyan már! A két szoba összkomfort is van akkora, mint ez a sörgyár.
Kilépve a szűk udvarra, raktárhelyiséget, lerakatot, a még eladatlan sörkészlet halmozására szolgáló helyiséget keresett szemünk. De nem talált. Mert nincs! A békésszentandrási (kétszobás) sörfőzdének nincs raktárkészlete. Termékei az utolsó cseppig azonnal elkelnek, a kereslet pedig bőven meghaladja – mondjuk így – kapacitását. Vásárló, ne tolakodj!
