A statisztika igencsak össze képes mosni a dolgokat, és a kiszámított átlagok mögött jelentős szélsőségek bújnak meg. Ezzel természetesen a statisztikusok is tisztában vannak, és maguk is igyekeznek tisztán látni a számadatok között. Bizonyára ezt a célt szolgálja az is, hogy az átlagos havi fogyasztói kosár értékének kiszámolásakor külön figyelmet szentelnek a szegénységben és mély szegénységben, valamint a rendezettebb anyagi körülmények között élők vásárlási lehetőségeire.
Kiszámolták például, hogy idén márciusban egy háromtagú, a létminimumon tengődő zombori család élelemre és alkoholmentes italokra közel tizenhatezer dinárt költött, ennyit tesz ki a fogyasztói kosaruk összege.
A nagyobb anyagi biztonságban élő famíliák esetében a kosár értéke tízezer dinárral nagyobb. Mindkét kosár esetében a hús, a húskészítmények, a kenyér, a tej és tejtermékek domináltak, azzal, hogy a szegény sorsúak feleannyi húst vehettek, mint a jól szituáltak.
A nyugdíjasok esetében egy személy fogyasztói kosara 5327 dinár volt, két személy esetében ennek a duplája. A zombori statisztikai és tervhivatal kimutatása szerint az idén márciusban kifizetett nyugdíjak átlaga 24 000 dinár volt. A kosár és a nyugdíj összegét egybevetve úgy tűnik, a nyugdíjasok többet is költhettek volna élelmiszerre, de nem költöttek, ugyanis többen kapnak átlagon aluli nyugdíjat, mint azon felülit (bár ez utóbbiak az átlagnál jelentősen magasabb összeget).
Az átlagfizetés márciusban 33 000 dinár volt Zomborban. Ebből, ha csupán az alapvető élelmiszereket vette meg a família, és kifizette érte a 26 000 dinárt, egy fizetés esetén összesen hétezer dinárja maradt, hogy valami másra, rezsire, ruhaneműre, lábbelire stb. költse.
