Az Európai Uniót és a világ jó részét évek óta sanyargató (hitel)válság, s az ebből fakadó nyomasztó hangulat és kilátástalanság érzete miatt mind többen hagyják el szülőföldjüket, hogy külföldön keressenek megélhetést. Az EU leginkább sújtott krízisországaiból, így Görögországból, Olaszországból, Spanyolországból és Portugáliából valóságos népvándorlás indult meg. Rengetegen távoznak, de fordított irányú mozgás is észlelhető.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Spanyolország irányába egészen biztosan. Nagy-Britanniában, ahol szintén akad elég gazdasági probléma, mind több külföldi érdeklődik az ibériai letelepedés iránt. Amíg a rossz gazdasági helyzet (és az általa gerjesztett idegengyűlölet) miatt Olaszországból tömegesen vándorolnak el a kínaiak és az afrikaiak, Spanyolországban a fordítottja történik.
A kínaiak, akik rendszerint üzleti vállalkozást is működtetnek választott új hazájukban, nem szedelőzködnek az ibériai-félsziget nagyobb országában. Ellenkezőleg, egyre több kínai fontolgatja, hogy Spanyolországba költözik. Abba az országba, ahol 27,5 százalékhoz közelít a munkanélküliség és az állam az összeomlás szélén egyensúlyoz. Miközben külső hitelből menti a bankjait és – leginkább a lakosságot érintő – megszorító intézkedésekkel próbálja biztosítani működését.
Spanyolországba várhatóan nemcsak Kínából indulhat meg a betelepülők áradata, hanem akár Oroszországból és máshonnan is. Ennek oka Madrid új – pénzszerzéstől és gazdaságélénkítéstől vezérelt – idegenrendészeti politikájában keresendő.
Spanyolország ugyanis 2012 végén jelezte: letelepedési engedélyt ad mindazoknak a harmadik országból érkezőknek, akik legalább 160 ezer euró értékben vásárolnak ingatlant az országban, vagyis ennyi pénzt fektetnek be már érkezéskor.
Azt még nem tudni, hogy a pangó spanyol ingatlanpiac felélénkül-e a remélt vásárlásoktól, de a kereskedelmi minisztérium bizakodó. Elsősorban abban reménykedik, hogy jól szituált orosz és kínai befektetők tömegesen csapnak le az alkalmi áron megszerezhető ingatlanok valamelyikére, s telepednek le Spanyolországban. Csak az üresen álló új lakások száma meghaladja az egymilliót; kínálatból tehát nincs hiány. A súlyos ingatlanpiaci válság miatt az árak a hat évvel ezelőtti csúcshoz képest már több mint harminc százalékkal estek, de még ennyit csökkenhetnek, mielőtt a szektor eléri a mélypontot.
Spanyolországban időközben – a kormányzati megszorítások révén – versenyképesebbé váltak a bérek is. Ez azt jelenti, hogy olcsóbban lehet termelni az országban. Néhány európai autógyártó ezt felismerve új termelő egységeket tervez építeni az ibériai országban.
Más kérdés azonban az állampolgárság megszerzése. Miközben Madrid enyhíti a pénzes külföldiek letelepedését, a spanyol állampolgárságért folyamodóknak új és az eddiginél szigorúbb követelményeknek kell majd megfelelniük.
A minap benyújtott törvényjavaslat értelmében hamarosan mindenkinek, aki spanyol állampolgárságot kíván szerezni, két vizsgát is le kell tennie. Az egyiken spanyol nyelvtudásáról kell számot adnia, a másikon pedig arról, hogy mennyire mozog otthonosan a spanyol kultúrában, történelemben és a mindennapokban. Egy dolog marad a régi: az állampolgárságot csak tíz év helyben tartózkodás után lehet kérvényezni. A megbízható munkahelyű latin-amerikai bevándorlók kivételt képeznek: a jog régóta előnyben részesíti őket, s ezért már két év után megszerezhetik a spanyol állampolgárságot.
A 2008-ban kezdődött globális válság előtt Spanyolország mágnesként vonzotta a bevándorlókat. 2000 és 2010 között a lakosság 14 százalékára nőtt a külföldiek aránya, a korábbi 3 százalékról. Az előző évtizedben csaknem hétmillióan érkeztek. Többségük Latin-Amerikából és Marokkóból jött, de Kelet-Európából (főként Romániából) szintén sokan telepedtek le Spanyolországban. A globális, majd az azt követő euróövezeti válság azonban elsőként ezeknek a bevándorlóknak a munkahelyét sodorta el, és mára már „nullszaldós” a spanyol migráció. Ez azt jelenti, hogy ahányan jönnek, annyian távoznak is, feltéve ha van hova menniük.
A spanyolok nincsenek egyedül a pénzért, illetve a befektetésért kínált letelepedési engedélyek kiadásával. A válság miatt üresen kongó államkasszák feltöltését szolgáló pénzvadászat részeként az EU-ban hasonló megoldást kínál Ciprus, Írország, Lettország, Magyarország, Nagy-Britannia és Portugália is.
Portugália azonban nem olyan gáláns, mint a spanyol szomszédok. A portugál bevándorlási törvény tavaly augusztusi módosítása óta a tartózkodási engedélyért cserébe legalább 400 ezer eurót kell befektetni az ország építőiparába. Ez lényegében helyi ingatlan vásárlását jelenti. A reménybeli vásárló-letelepedők egyelőre nem sietnek a súlyos válsággal küszködő országba.
Írországban, ahol mintha enyhülne a válság, de még korántsem ért véget, még ennél is többet kell fizetni, ha valaki – befektetés fejében – akar „papírokhoz” jutni. Legkevesebb félmillió eurót kell ingatlanra költenie annak, aki ilyen módon telepedne le az egykor sokkal szebb napokat megélt uniós tagországban.
A koncepció nagyon hasonlít arra a magyarországi elképzelésre, hogy 250 ezer euró feletti államkötvény megvásárlásával és megtartásával legalább öt évig – unión kívülről érkező – külföldiek gyorsított eljárással letelepedési engedélyt kapnak.
A legtöbbet szenvedett uniós és euróövezeti válságfészekként Görögország is hasonló megoldásokon töri a fejét, a már korábban bevezetett, vagy kilátásba helyezett megannyi egyéb pénzszerzés mellett. Athén egyelőre a tehetős európai nyugdíjasokat csábítaná az országba. A kormány ingatlanadó-könnyítéseket ígér mindazoknak a jól szituált uniós nyugdíjasoknak, akik Görögországban vásárolnának házat, vagy lakást, s le is telepednének.
Miközben a szóban forgó országok még csak most kezdték, vagy kezdik a pénzvadászat új formáját, az angolok már többéves tapasztalatot szereztek e téren. London azonban szép nagy summáért „osztogatja” a letelepedési vízumokat (2008 óta). A harmadik országbeli érdeklődőknek fejenként legalább egymillió fontot kell befektetniük a brit gazdaságba, hogy megkapják a különleges letelepedési vízumot.
Azok a külföldiek, akik legalább egymillió fontot fektetnek be, öt évig maradhatnak a szigetországban. Ha ezen túl is megtartják befektetéseiket, határozatlan idejű tartózkodásra szóló engedélyt kapnak. Ötmillió font értékű befektetés esetén már három év után, tízmillió font kipengetésével már két év után jár a határozatlan idejű tartózkodási engedély.
A tarifa sokaknak magas, de bőven akadnak olyanok – főleg orosz és kínai dollármilliárdosok –, akik könnyedén teljesítik a feltételt. Sőt, örömmel, hiszen meredeken emelkedik azoknak a külföldieknek a száma, akik kiváltják ezt a típusú letelepedési engedélyt. Olyannyira lelkesen és tömegesen, hogy tavaly júniusban – éves szinten – 78 százalékkal nőtt a kiadott „milliomosvízumok” száma.
A súlyos válságba sodródott Ciprus még „jobb” megoldást kínál a külföldieknek. Nicosia egyenesen állampolgársággal kecsegteti mindazokat, akik legalább hárommillió eurót vesztettek a nemzetközi hitelezők mentőprogramja keretében a százezer euró feletti bankbetétekre kivetett (hatalmas) adó miatt. Azt egyelőre nem tudni, hogy a veszteségért cserébe felajánlott sajátos fájdalomdíj az adósságban fuldokló Cipruson mennyire örvendeztette meg az érintetteket.
