2024. március 29., péntek

Hollande diplomáciai viharba sodródott

Kínos ügy borzolja a német–francia kapcsolatokat, amelyek az utóbbi egy évben már nem olyan szívélyesek, mint azt megelőzően. Minthogy a német–francia barátság és jó viszony az európai és az uniós béke alapja, a legutóbbi kellemetlen ügy egyre nagyobb figyelmet kap a két ország határán túl is.

A viszály magját ezúttal a vezető francia kormánypárt, a szocialisták hintették el azzal, hogy éles kirohanást intéztek Angela Merkel német kancellár ellen. A francia Szocialista Párt (PS) júniusban kongresszust tart, amelyre már a napokban elkészített egy vitairatot. Ennek hangneme azonban jelentősen túlmutat azon a „baráti feszültségen”, amely Francois Hollande francia államfő március végi nyilatkozata szerint a jelenlegi német–francia viszonyt jellemzi.

A dokumentum élesen bírálja Angela Merkel – másoknak ajánlott – kőkemény takarékossági (megszorítási) politikáját, és személyesen a német kancellárt is, akit „rendíthetetlen egoizmussal” vádol. A szocialista értékelésből az derül ki, hogy Merkel és a – nevén sem nevezett – brit miniszterelnök (David Cameron) politikája árt az EU-nak, amelyben a nagy tagországok közül „egyedül Franciaország rendelkezik őszintén európai kormánnyal”.

A németeket, illetve kancellárjukat bírálók táborának egyik élharcosa Claude Bartolone francia parlamenti elnök. Ő nyílt konfrontációt javasol Németországgal azért, hogy a Merkel által képviselt megszorító politika és költségvetési szigor enyhülhessen Európában.

Az éles hangú bírálat nagy visszhangot keltett a két országban, de az EU-ban is. A PS pártkongresszusára készített vitairat egyre nagyobb diplomáciai vihart kavar.

A francia ellenzék eközben éles kritikát fogalmazott meg a szocialistákkal szemben. A jobbközép ellenzék két meghatározó politikusa, Francois Fillon exkormányfő és Jean-Francois Copé közös állásfoglalásban ítélte el a PS-t. A két politikus közleménye leszögezi: Francois Hollande államfőnek személyes felelőssége van a „francia–német kapcsolatok folyamatos és aggasztó leértékelődésében”. Elítélik az általuk németgyűlölőnek ítélt légkört is, „amely eluralkodott a Szocialista Pártban és szövetségesénél, a szélsőbaloldalnál”. Az egy éve hatalomra jutott (és jelenleg rendkívül népszerűtlen) szocialista köztársasági elnököt azzal is megvádolták, hogy már ötéves mandátuma kezdetén, a 2012. júniusi EU-csúcson a német kancellár elszigetelésére törekedett.

Bár egyre világosabb Európában, hogy a – Merkel által is favorizált – megszorításra épülő válságkezelés eddig soványka eredménnyel járt, az éles hangú kritikák a francia szocialisták táborát is megosztották. Sőt, a Merkelt bíráló megfogalmazások tiltakozást is kiváltottak a PS több magas rangú tisztségviselőjéből.

Pierre Moscovici, a párizsi gazdasági csúcstárca irányítója már figyelmeztette is párttársait, hogy ez a kardcsörtető hozzáállás kontraproduktív. A belügyeket irányító Manuel Valls pedig felelőtlennek, demagógnak és károsnak nevezte a sok bíráló megjegyzést.

Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) szociáldemokrata párti (SPD) német elnöke is védelmébe vette Merkelt a francia szocialistáktól érkezett kritikákkal szemben. Az EP-elnök a héten Párizsban Hollande elnökkel folytatott megbeszélése után igazságtalannak nevezte a PS bírálatait.

A Merkellel nem a legjobb viszonyt ápoló és nehezen szót értő szocialista Francois Hollande még nem szólalt meg a kínos ügyben. Helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó. Népszerűsége mélyponton, országa a recesszió szélén imbolyog, és soha nem tapasztalt munkanélküliséget kell kezelnie. Emellett felmerült a gyanú, hogy a Merkelt bíráló dokumentumot a legfelső szinten hagyták jóvá. Ha mégsem, akkor mindez az elnök háta mögött történhetett, ami arra is utalhat, hogy Hollande nem ura a helyzetnek, főképp pedig nem a saját, szocialista táborának.