2024. április 19., péntek

Az öko-kutak sem biztonságosak?

Figyelmeztet a nagybecskereki Közegészségügyi Intézet kollégiuma

Nincsenek előírások arról, hogy milyen terjedelmű, mértékű és milyen időközönkénti laboratóriumi ellenőrzések alá kell vetni az öko-kutakból származó vizet. Nem létezik hivatalos megfogalmazásban a „nyilvános öko-kút” megnevezés sem, hanem csak „zárt vízforrásokból származó természetes víz”. Így az utólagosan megtisztított vizekre – mint amilyen az öko-kutakból származó víz is – nem vonatkoztathatók az ellenőrzési normák. Ebből kifolyólag pedig közegészségügyi és járványügyi veszélynek vannak kitéve az öko-kutak, melyek jelenleg az egyetlen megbízható vízforrásnak számítanak a Nagybecskerek Város területén élők számára. A fentiekre a nagybecskereki Közegészségügyi Intézet kollégiuma hívta fel a közvélemény figyelmét.

Nagybecskerek területén elsőként a melenceiek építettek ki öko-kutat, őket követték az elemériek, a bégafőiek (Klek), a rezsőháziak (Knićanin), a zsigmondfalviak (Lukićevo) és az écskaiak. A nyolcvanezer lakosú Nagybecskereken eddig egyetlen öko-kút van (dr. Miroslav Kukočka technológiája alapján készült), amely előtt éjjel-nappal hosszú sorokban várakoznak a helybéliek.

A szakemberek szerint a régióban több mint százezer ember fogyaszt nem megfelelő minőségű ivóvizet, a víz minőségét mégsem ellenőrzik elég gyakran. A szakmai kollégium tagjai a sokféle, házi használatú víztisztító berendezés tarkasága okozta veszélyekre is figyelmeztetnek. Mert nincsenek pontos szabványok és mércék arra vonatkozólag, hogy az ilyen vizek milyen minőségi elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek, és hogy milyen ellenőrzési szabályok vonatkoznak rájuk. Közép-Bánátban a legnagyobb probléma a víz magas arzéntartalma (a tartományi egészségügyi felügyelőség 2004 elején emiatt tiltotta be a vezetékes víz használatát a vidéken), de nem minden víztisztító berendezés képes az arzén semlegesítésére. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy bizonyos idő után az ilyen víztisztítókban baktériumok jelennek meg. Ezért a szakemberek azt javasolják a polgároknak, hogy ne vásároljanak ilyen víztisztító berendezést.

A kollégium közleményében részletezi a Közegészségügyi Intézet által 2002 óta végzett ivóvíz-ellenőrzéseket. Emlékeztetnek, hogy amikor 2004-ben betiltották a vezetékes víz használatát, a rövid távú megoldás a tartálykocsik és a palackozott víz biztosítása volt. Középtávú megoldásként az utcai pumpás kutak felújítását javasolták a szakemberek. A végső megoldás pedig a vízgyár lenne.

A vízgyár építéséről az esseni WTE Wassertechnik társasággal a korábbi összetételű nagybecskereki önkormányzat kötött szerződést. A németek megtalálták a magas arzéntartalmú bánáti víz megtisztításának legcélszerűbb technológiáját, és vállalták, hogy három éven belül elkészítik a víztisztító berendezést. A beruházás értéke 25,6 millió euró, amihez garancia (állami, tartományi vagy egyéb) is szükséges, amit még keres az önkormányzat.