2024. március 28., csütörtök

A fiáker éppúgy a városkép része, mint a bogyófák

Napjainkban világszerte számos nagyváros látványosságának számítanak a fiákerek, s könnyen közéjük sorakozhatna Zombor is, hiszen a városképhez éppúgy hozzátartozik az egykor oly népszerű jármű, mint a bogyófák – hangoztatják a Moj Sombor civil szervezet, a Bunjevačko kolo polgári egyesület, a Magyar Polgári Kaszinó és a Városi Turisztikai Szervezet képviselői.

Valaha nem kevesebb, mint kétszáz fiákerese volt városunknak, huszonnégy órás szolgálatot teljesítettek két vállalkozói csoport köré tömörülve. Mára egy maradt, és ez kevés ahhoz, hogy igazi látványossággá, turisztikai attrakcióvá nője ki magát ez a szolgáltatás, amely országosan egyedül Zomborban működik még – hallottuk a fiákerek számának bővítéséért elsőként hangját hallató Moj Sombor civil szervezet képviselőjétől, Milan Stanišićtól.

A Dužionica újkenyérünnepen évekig sikerült nagyjából harminc fiákert mozgósítanunk az utcai felvonuláshoz, tehát van mire alapozni. Bárhová megyünk, mindenütt megkérdezik tőlünk, jár-e még Zomborban fiáker, hiszen Zvonko Bogdanénekéből ismerik városunk e sajátosságát – nyilatkozta a Bunjevačko kolót képviselő Josip Bošnjak.

A hagyományokat tisztelni kell, és Zombor tradíciójához történelmileg hozzátartozik e jármű, épp ezért legalább még néhányat üzembe kellene helyezni. Gyakorta érkeznek egyesületünkbe vendégek, és lelkendeznek látva a Városi Múzeum előtt utasokra várakozó vagy épp a szemünk láttára elhaladó fiákert – jelentette ki Rezicska Károly, a Magyar Polgári Kaszinó műemlékvédő szakkörének elnöke.

Nem ok nélkül lett a városi turisztikai szervezet védjegye egy fiáker. Az 1970-es években tizenkilenc közlekedő fiákerével Zombor Közép-Európában vezető helyen állt e tekintetben. Mindenképp össze kellene fogni annak érdekében, hogy városszerte több helyen, több fiáker közlekedjen – mondta Nemanja Mijanović, a turisztikai szervezet munkatársa.

A jelenlegi egy fiáker megtartására havonta 25 ezer dinárt különítenek el a városi költségvetésből, ami nyilvánvalóan korántsem fedi a kiadásokat, és természetszerűleg felvetődik a kérdés, reális-e többet üzembe helyezni, ahogyan azt a nevezett szervezetek szorgalmazzák, legalább egyet-egyet a kórháznál, a busz- és a vasútállomásnál, valamint a belvárosban. Európában sok helyütt megéri, talán nekünk is érdemes lenne próbálkoznunk, ha másként nem, úgy, hogy az önkormányzat rugalmasan viszonyuljon azokhoz, akik vállalkoznának a fiákerességre.