A Szolidaritás Polgári Csoport és a Tito Központ közös tiltakozó megmozdulást szervezett május elsején a főtéren, és egy performansz keretében Szabadka egykori gyárainak termékeivel és a gyártáshoz szükséges szerszámokkal, eszközökkel illusztrálták, hogy a múltban milyen sokszínű volt a város ipara, s a rossz privatizáció és korrupció miatt tönkretett gyárak dolgozói, akik ma munka nélkül tengődnek, milyen sokféle mesterséget űztek. Mint elhangzott, Szabadkán egykor mintegy százötven ipari vállalat működött, melyek körülbelül ötvenötezer embernek adtak munkát. Ezekből a vállalatokból 35–40 ezer embert bocsátottak el az elmúlt időszakban.
– Sajnos az elmúlt két-három évben azt tapasztaltuk, hogy a rendszeren belül nem lehet megoldani a problémát, ezért ki kell mennünk az utcára. Az embereknek fel kell ismerniük a tényt, hogy senki sem tesz értük semmit. Nekünk magunknak kell összefogni és kiharcolni az elsődleges emberi jogainkat, a munkához való jogunkat, mert már nincs mit elveszítenünk, nincs mitől félnünk. Mi okom van ma nekem, hogy ünnepeljem május elsejét, mikor Szabadkán húszezer munkanélküli él, és sokan közülük éheznek? Az elmúlt huszonöt évben egyre rosszabb körülmények között élünk, és a mai tiltakozó performansznak az a célja, hogy erre rámutassunk. A városi vezetőségtől azt követeljük, hogy tegyenek lépéseket a város újraiparosításáért, és mentsék meg a gyárakat, melyeket meg lehet menteni. Erre vonatkozóan szakmai csoportunknak vannak konkrét javaslatai, így az ATB Sever, a Mladost csipkegyár, a bélgyár, az Azotara és az Agrokombinat beindítását, felfejlesztését javasoljuk, mindenekelőtt azonban meg kell semmisíteni a privatizációkat, ugyanis bizonyítékunk van arra, hogy ezeket törvénytelenül folytatták le. Az év elején jártunk a polgármesternél, aki azt mondta, támogatja a Szolidaritás Polgári Csoport törekvéseit, a mai napig azonban nem történt semmi. A jövő hétre egy újabb találkozót beszéltünk meg vele, úgyhogy van egy ígéretünk, hogy az ügy mellé áll, kérdés azonban, hogy ez hoz-e majd eredményt – mondta el lapunknak Olajos Nagy Miklós, a polgári csoport képviselőjeként.
A téren összegyűlt emberek délben átsétáltak a Lifka Sándor Art moziba is, ahol nyolcvanöt évvel ezelőtt, május elsején mintegy háromezer munkás vett részt azon a gyűlésen, ahol a munkások és a dolgozó nők helyzetéről, a munkanélküliségről beszéltek a felszólalók. Az 1928-as események Dietrich Gyula tolmácsolásában elevenedtek meg a mozi udvarában, ő az elmúlt években végzett kutatásai során összegyűjtötte az adatokat, és feltárta a szabadkai május elsejék történetét.
