Zárszámadásaik alapján a Szerbiában működő 31 bank közül 22 zárta a tavalyi évet nyereséggel, míg a maradék kilenc veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. A Nova Agrobanka és a Vajdasági Fejlesztési Bank, az egykori Agrobanka és egykori Metals Bank esetében nincs adat, mivel csődeljárás alatt állnak. A legnagyobb nyereséget az Intesa Bank valósította meg, mintegy kilencmilliárd dinárt, míg a legtöbb, négymilliárdos veszteséget a Nova Ljubljanska Banka. A „becsődölt” bankok veszteségeit nem számítva kiszámolható, hogy a veszteségesek összesen mintegy 13,5 milliárd dinár könyvelhetnek mínuszban, míg a nyereségesek közel 23 milliárddal lettek gazdagabbak. Nem számolva a bedőlt bankok dolgozóit, a szerbiai bankszektor az elmúlt évben összesen 27 200 embert foglalkoztatott, ami a 2011-ben jegyzett 28 700-as adathoz képest azt mutatja, az alkalmazottak száma egy év alatt mintegy 1500 fővel csökkent. Aránytalan azonban az eloszlás a munkaerő létszámának csökkenését illetően. Az adatok szerkezetéből megállapítható, hogy a dolgozók számának csökkenésében a Vajdasági Bank „teljesítménye” kiemelkedő. Az elmúlt évben több mint ezerrel csökkentették a foglalkoztatottak számát. Ennek ellenére ezt a bankot a veszteségesek listáján kell keresni.
Nemrégiben még Szerbiát – a lakosság alacsony életszínvonala ellenére – a bankok Mekkájaként emlegették. Mostanra azonban kedvezőtlen változások tapasztalhatóak. Mára már hárommilliárd euróval tartoznak a többnyire forgóeszközhiánnyal küszködő vállalkozók Szerbiában a bankoknak. Mintegy 19 000 vállalat és körülbelül 16 000 kisvállalkozó késik adósságainak törlesztéséve, ami azt jelenti, hogy több mint három hónapja nem fizetnek. Hatmilliárd euró van zárolva a hitelek miatt. A probléma világosabbá válik, ha viszonyítunk valamihez. A viszonyítási alap a szerbiai bankok össztőkéje lehet, ami kevesebb, mint a zárolt hitelek összege, hiszen „mindössze” 5,5 milliárd euró.
MENEKÜL A TŐKE?
A jelenlegi összetett gazdasági körülmények között elég nehéz pontosan megítélni, hogy ami a szerbiai bankokkal történik, az csupán a megszokott és talán kívánatosnak is nevezhető piaci folyamatok és a konkurenciaharc következménye, vagy megállapíthatjuk, hogy ami történik, az a stabilnak hitt pénzrendszer megingásának első jele. A tönkrement bankok esetében nem titok, hogy mi volt a háttérben, a KBC Banka kivonulása mögött pedig – a hivatalos magyarázat szerint – szintén nem rendkívüli események húzódnak meg. Állítólag azért vonul ki Szerbiából, mert a még 2009 végén elfogadott szerkezetátalakítási terve értelmében Belgium mellett Közép- és Kelet-Európa más országaira (Csehország, Szlovákia, Magyarország és Bulgária) összpontosítja majd a jövőben figyelmét. A KBC kivonulása Szerbiából része az Európai Bizottsággal 2009-ben kötött alkunak, amelyben a 2008–2009-es pénzügyi válság idején kapott 7 milliárd eurós állami támogatás fejében átszervezést hajt végre. Így tehát már nem tekinthető meglepetésnek, vagy rendkívüli eseménynek, hogy ez a bank elhagyja Szerbiát. Kivonulása előtt megállapodást kötött a Société Générale Srbijával és a Telenorral a KBC szerb leánybankjának eladásáról. Előbbi a bank eszközeit és betéteit, utóbbi pedig a részvények 100 százalékát szerzi meg. A felek azonban előzőleg megállapodtak abban, hogy nem teszik közzé a tranzakció pénzügyi részleteit. A KBC annyit közölt, hogy az eladás becslései szerint 47 millió euróval rontja a társaság eredmény-kimutatását, tőkehatása azonban lényegében elhanyagolható, ugyanis 42 millió eurónyi tőke ugyanakkor felszabadul a társaságnál.
A belgrádi székhelyű leányvállalat, a szerb KBC banka eddig univerzális bankként működött, ami azt jelenti, hogy lakossági és vállalati ügyfeleket egyaránt kiszolgált. 58 bankfiókja van, piaci részesedése pedig nem jelentős, üzletágtól függően 0,9 és 2,9 százalék között alakul. Az ügyfélszáma eléri a 81 000-et. Az új „működtető”, a francia tulajdonban lévő Société Générale Srbija viszont az egyik vezető bank Szerbiában, már több mint 35 éve van jelen a szerb piacon, 102 fiókjában 1300 embert foglalkoztat, amihez most társul a KBC banka 58 fiókja és 492 alkalmazottja. A Telenor Group, a jövőben tulajdonos pedig 3,2 millió ügyfelével az egyik legnagyobb a szerbiai telekommunikációs piacon, és nem titkolt szándéka, hogy a jövőben a pénzügyi szolgáltatások területén is aktív piaci részesedésre törekszik.
A bonyolult folyamatok jobb megértésében talán segíthet, ha tudjuk, hogy 2011 eleje óta legalább kétmilliárd eurónyi tőkét vontak ki a Szerbiában működő külföldi bankok. Előtte, egészen 2011 elejéig ennek az ellenkezője volt tapasztalható. 2009-ben pl. 1,2 milliárd áramlott befelé, 2010-ben már kevesebb, csak valamivel több, mint a fele, de még mindig 660 millió. Azóta a pénzek kifelé áramlanak, ami annak a jele, hogy a bankok máshova viszik pénzüket, mert Szerbiában már (nyilván) nem találnak megfelelő ügyfeleket.
AGGODALOMRA NINCS OK?
Elemzők szerint a szerbiai bankok többsége jó állapotban van, stabilak és biztonságosak. A piacvezető Intesa jelentős profitot valósított meg, a másik jó perspektívával rendelkező pénzintézet, a Sberbank pedig tulajdonképpen egy orosz mamutbank leányvállalata, hatalmas tőkével a háttérben. A betétbiztosítás Szerbiában 50 ezer euróig terjed, eddig az összegig az állam teljes garanciát vállal a betétekre. A kamatadó 15 százalék, ami európai szemmel nézve nem magas. Nemrég emelték fel 10 százalékról. A gyakorlatban azt tapasztalhatjuk, hogy a bankok vadásszák az új ügyfeleket, különféle kedvezményekkel igyekeznek az embereket egyik banktól a másikhoz csábítani. Majdnem kivétel nélkül azonban, egyik bank sem fizet látra szóló kamatot a betétek után. A látra szóló betét a folyószámlán lévő olyan pénz, amelyről az ügyfél bármikor rendelkezhet, a szerbiai gyakorlatban ez a polgárok fizetése szokott lenni. A látra szóló betétek után, másutt alacsonyabb kamatot fizet a bank, mint a lekötött, határidős betétek után. A szerbiai gyakorlatban viszont inkább a betétesek fizetnek a banknak kezelési költséget. Ez havi szinten egy-egy számla után 100-600 dinárig terjedhet. Egyes bankok a bankkártya használatáért is pénzt számolnak fel, pedig ez az a fajta kártya, ami nem hitelkártyaként használható, csupán arra szolgál, hogy a segítségével férhetünk hozzá a pénzünkhöz. Ez banktól függően havonta 5–200 dinárba kerül. Ha viszont a kártyánkkal nem a saját pénzintézetünk bankautomatáját használjuk, ez alkalmanként minimum 100 dinárunkba kerül. A polgárok többsége havi szinten általában hajlamos többet költeni, mint amennyi a bevétele. A különbség fedezésére a bank jóváhagyhat egy különleges hitelformát, a megengedett mínuszt. Tudni kell azonban, hogy nem ez a legkedvezőbb kamatozású megoldások egyike. Ha pl. valakinek a szerbiai átlagbért kitevő, mintegy 40 000 dináros mínuszt hagynak jóvá, ezért átlagosan havi 1000 dinárnyi kamatot kénytelen fizetni.
