Most szembesül Szerbia saját arcával, azzal, amivel korábban mások voltak kénytelenek szembenézni, mondja Čedomir Jovanović az LDP elnöke. A Vreme magazinnak adott interjújában az ellene Szegeden elkövetett támadás kapcsán elmondta, az, hogy a hatalmi pártok nem ítélték el nyilvánosan ezt az incidenst, nem azt jelenti, hogy nyíltan támogatják ezeket a szurkolói csoportokat, hanem igazából tehetetlenségüket jelzi.
„Most szembesülünk saját igazi arcunkkal, nem menekülhetünk attól, amilyenek vagyunk. Ezzel az arccal néztek szembe mások, Szlovéniában, Horvátországban, Boszniában és Koszovón is, ők, ezt az arcot olyan nyelvezettel írták le, amit mi sértőnek és tévesnek véltünk. Ma mi pontosan úgy beszélünk magunkról, ahogy annak idején mások beszéltek rólunk, ezért most van itt a pillanat, hogy amikor fundamentális kérdéseket kell feltennünk. Amelyre azoknak kell válaszolniuk, akik hatalmon vannak, noha erre nincs nekik erejük. Mi Szerbia célja? Milyen szerepe van ebben Önnek, nekem és minden itt élő embernek?”
„Ma, ilyen kifacsart helyzetben nem tehetünk mást, mint hogy magunkba harapunk és egymást vagdaljuk. Ezért nem lehet kompromisszum a hiénákkal” – mondja az ellene elkövetett támadás háttere kapcsán.
MILOŠEVIĆ A HELYZET URA VOLT
Azzal kapcsolatban, létezik e folytonosság Milošević politikájával, illetve, az aktuális hatalom célja október 5-e jelentőségének csökkentése, Jovanović a következőket mondta:
„Az október 5-e előtti és a mai Szerbia közötti legfőbb különbség az, hogy a Milošević rezsimnek volt autoritása. Gyilkolt bennünket, de elképzelhetetlen volt, az, ami ma politikai közhely – a dolgok olyan szinten banálisak, hogy innen kezdve minden relatív. Milošević nem olyan ember volt, aki azzal szórakoztatott bennünket, hogy a Miljacka című dalt énekelte. Neki hatalmas autoritása volt, olyan személyiség volt, aki felelősséget vállalt mindazért, ami végül kudarchoz vezetett… Abban az időben olyan benyomásom volt, hogy ő az, aki ellenőrzi a dolgokat. Legalább belföldön. Ma nem érzem így, ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy azok, akik az országot irányítják, maguk sem tudják, mit kezdjenek magukkal vagy velünk.
Nem lepődök meg Dačić, Nikolić és Vučić véleményéről október 5-e kapcsán. Az, hogy ők nem tisztelik e dátumot, a legkisebb probléma. Sokkal nagyobb probléma, hogy október 5-ét azok tették értelmetlenné, akik annak szereplői és fáklyavivői voltak.”
Čedomir Jovanović szerint Vučić diktatúra bevezetésén dolgozik. Ennek jeleit ő a mindennapi valóságban látja.
VUČIĆ DIKTATÓRIKUS LÉPÉSEI
„A diktatúra a befolyásos egyénen és az ő akaratán, nem pedig az intézmények erején alapszik. Nincs ma Európában egyetlen politikus sem, olyan széles jogkörökkel, mint Vučić. Ugyanakkor, akkora szabadsággal és arra vonatkozó jogokkal, hogy senki se vesse fel felelőssége kérdését, vagy az eredmények hiányát. Ha Ön a biztonsági szolgálatok koordinátora, akkor ki a felelős az erőszak elharapózásáért a mindennapi életben? Ha Ön irányítja a Nemzetbiztonsági Szolgálatot, akkor ki a felelős a káoszért, ami e szolgálaton belül tapasztalható? Azért hallgatnak, mert kész tényekkel állnak szembe. Ezek a szolgálatok állnak a hiénák mögött ma is. Ezért van az, hogy végül a legerélyesebb reakció a brüsszeli megállapodásra egy szegedi Tisza-parti csárdában történt leszámolás lesz.
Látta-e bárki korábban, hogy az összes országos tévécsatornán egyidőben Vučić látható, mintha a válogatott vb-döntőt játszana? Két héten belül három csatorna sugározta ugyanazt az interjút. Változnak a tévék műsorsémái. A vasárnap este mindig is a családi sorozatoké volt. Jobb élet, ki tudja hányszor. Ezen nőttünk fel. Híradó fél nyolckor, majd valami az alvás előtt. Ezt tiszteletben tartotta Milošević, Koštunica, Đinđić és Tadić is.
Az LDP elnöke úgy véli, jó, hogy eltűntek a világnézeti különbségek a két oldal között és hogy ma a haladók és a szocialisták is Európa-pártiak.
„Egy normális országban nem lehetnek ilyen komoly különbségek két opció között, amilyenek Szerbiában voltak tegnapig. Nem jelent számomra problémát az, hogy ők sminkelik személyiségüket. Ez esélyt jelent mindannyiunk számára, hiszen abban a helyzetben, amikor végre világos célokat vázolunk fel, már nem a sorsunk lesz a tét, hanem az, hogy ki az alkalmasabb arra, hogy e célhoz elvigyen bennünket.“
VAJDASÁG TÖNKREMENT
Hisztérikusnak és nem kimértnek minősítette a hatalom és Nikolić reakcióját a vajdasági deklarációra.
„Ez annak bizonyítéka, hogy az ő átalakulásuk ideiglenes és nem meggyőző és egyfajta kárpótlása a hazafiasság hiányának, amely Koszovó miatt keletkezett. Mindazt, amit nem mondhatnak el Thacinak, elmondták Bojan Pajtićnak.
A Demokrata Pártnak soha nem volt érzéke a modern szervezett államhoz, ezért nem is viszonyult megértéssel Vajdaság felé. Túl sok méreg maradt bennünk Milošević után, ezért az emberek a vajdasági autonómia bármilyen említését Szerbia elleni támadásként élnek meg. Vajdaság szörnyen tönkrement, így tovább nem mehet. Ez a deklaráció ilyen formában csak egy politikai pamflet, de nem jelentéktelen, ugyanis mutatja, milyen helyzetben van ma Vajdaság. A nyilatkozat áttört e ködön, és kikristályosodott általa Vajdaság helyzete és Szerbia iránta való viszonyulása. Azon állításban pedig, mely szerint Szerbia belső berendezésének kérdése az ország szétveréséhez vezet, a Szerbiát irányító emberek erőtlenségét látom” – fogalmazott Čedomir Jovanović.
