2024. április 20., szombat

Az Életjel hármas jubileuma

Dévavári Beszédes Valéria idén legalább 8 címszót szeretne megjelentetni – A pénzhiány, a rossz könyvterjesztés sújtja leginkább a kiadókat

A szabadkai Életjel 55 éves. 1958-ban indult útjára a minden bizonnyal Európában is különlegesnek, egyedinek számító élőújság. Tíz év múlva, tehát 45 évvel ezelőtt az Életjel könyvkiadással kezdett foglalkozni. Az Életjel Könyvek 150. kötete a minap hagyta el a nyomdát. E hármas jubileum kapcsán beszélgettünk Dévavári Beszédes Valériával, az Életjel kiadó szerkesztőjével.

Érdemes felidézni annak előzményeit, hogyan került sor ennek az élőújságnak, illetve hangos újságnak a létrejöttére:

– A szabadkai Életjel Irodalmi Élőújságot 1958 októberében alapította Urbán János, Galamb János, Burkus Valéria és Dévavári Dér Zoltán. Az első tíz évben amolyan hangos folyóiratként működött, a nyomtatott elődjét, a Visszhangot, amelynek egyetlen száma jelent meg, bírósági végzéssel betiltották. A havonkénti hangos újságnak voltak rovatai, az írók felolvasták legújabb műveiket, kritikák hangzottak el színházi előadásokról, könyvekről, a zenészek pódiumot, a képzőművészek kiállítási lehetőséget kaptak. Tíz év után az Életjel átalakult versmondó műhellyé, amely Horváth Emma irányításával mind a mai napig működik. Az élőújságok válogatott anyaga jelent meg az Életjel első Évkönyvében, s ezzel egy időben indult útjára a könyvkiadás, mégpedig az Életjel Miniatűrök megjelentetésével. A szerkesztők szándéka e kis formátumú könyvekkel az volt, hogy az Életjel körül kialakult pártoló tagság ne szokványos igazolást kapjon a tagsági díj befizetéséről, hanem egy-egy ilyen kiskönyvet. E miniatűrökben művészek önéletrajzi visszaemlékezései, írók levelezései, irodalomtörténeti tanulmányok jelentek meg. Néhány év múlva már könyvesboltokban is meg lehetett venni e kiadványokat. Ötvennégy ilyen miniatűr jelent meg, Dévavári Beszédes Valéria szeretné az ötvenötödiket is megjelentetni. E miniatűrök az Életjel Könyvek szálláscsinálói voltak, 1973-ban jelent meg az Életjel Könyvek első kötete, a 150. pedig a napokban hagyta el a nyomdát. Ez Gergely József Madárnaptár című, sok színes fotóval illusztrált könyve Vajdaság madárvilágáról. A 149. kötet – amelynek Tér és idő a címe – is érdekes, az első Magyar Párt megalakulásának 90. évfordulója kapcsán szervezett tanácskozáson – amelyen a vajdasági magyarságnak és a kisebbségi életnek a kérdéskörét járták körül – elhangzott előadások szerkesztett változatát gyűjtötték egy kötetbe. Igen érdekes, tanulságos tanulmányokat tartalmaz: a napokban fog megjelenni, kiadására a Vajdasági Magyar Szövetség kérte fel az Életjelet.

– Negyvenöt éve, amikor az Életjel könyvkiadással kezdett foglalkozni, még csak az újvidéki Forum Könyvkiadó létezett. Ez a kis szabadkai kiadó megtörte a Forum hegemóniáját, bár sosem akart a konkurenciájává válni. Az Életjel elsősorban a szabadkai értékeket igyekezett számon tartani, meg egy kicsit másfajta értékekre is rámutatni, mint amelyeket a Forum fontosnak tartott. Soha nem volt az Életjelnek fizetett alkalmazottja, irodája, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy ez a kiadó volt az első civil szervezet Vajdaságban – jegyezte meg Dévavári Beszédes Valéria. Mint kifejtette, az Életjel kiadó e 45 éves tevékenységének óriási kulturális örökségi háttere van: Kosztolányi és Csáth életműve. Ez jó kiindulópont volt, hogy az Életjel ezeket a szabadkai értékeket felmutassa: Kosztolányi esetében elsősorban a szabadkai vonatkozásait, és most már megpróbálunk rátekinteni az egész Kosztolányi-életműre, Csáth Géza esetében pedig, hogy életműve bekerült a magyar irodalmi köztudatba, valószínűleg ez a szabadkai műhely is hozzájárult. Dévavári Dér Zoltánnak Kosztolányival és Csáth Gézával kapcsolatos kutatásainak eredményei elsősorban az Életjel kiadásában jelentek meg. Az Életjel könyvkiadó Csáth Gézáról több tanulmánykötetet, egy emlékkönyvet jelentetett meg, és Csáth Géza hátramaradt műveit: tanulmányait, naplóit és levelezését tette közzé nyolc kötetben.

Dévavári Beszédes Valéria tavalyelőtt, Szabadka város fennállásának 620. évfordulóján döntötte el, hogy ez a szabadkai kiadó könyvekkel fogja ünnepelni a várost, egészen a 625. születésnapjáig. Akkor ugyanis ő nyugalomba vonul és átadja a szerkesztést másnak.

Már eddig is számos olyan Életjel-kiadványt tett közzé, amely a város története, kultúrtörténeti emlékei, szellemisége előtt tiszteleg: nemrég jelent meg például Farkas Bertalan 1842-ben a szegedi Grünn János nyomdájában nyomtatott: Szabadka szabad királyi város századjai című verses históriájának hasonmás kiadása, mely még a város honismereti gyűjteményéből is hiányzik. Az idén viszont Zomborcsevics Vince: Szabadka város királyi várossá lett emelésének százados évfordulója című, 1887-ben megjelent kötet reprint kiadását tervezik. A XIX. századi városmonográfiák másik jelentős monográfiája, mely Iványi István nevezetes munkája előtt látott napvilágot Tormási Gábornak a szabadkai főegyházmegye történetével foglakozó munkája, ebből is csupán néhány muzeális példány van már, és csak a beavatottak vehetik a kezükbe.

– Tavaly az Életjel annyi támogatást kapott csak, amely 3 könyv megjelenésére volt elég. Ez az év jól indult, de még nem tudni, az év végéig hogyan alakul. Nyolc címszót szeretnék kiadni, de nagyon örülnék, ha 5–6 címszóval bővíteni tudnánk az Életjel Könyvek sorozatát. Mindenképp szeretnénk Hózsa Éva születésnapját a tanulmánykötetével köszönteni, Mestersége(m): irodalomtanár címmel. Terveink között szerepel Pekár Tibor: Szabadka zenei élete a XIX. században, című monográfiájának a megjelentetése. Mivel Szenteleky Kornél-évforduló van az idén, mindent megteszek, hogy megjelenjen Pintér Lajos: A Kalangya története (1932–1944) című kézirata. Sorolhatnám még, mi mindent szeretnék az olvasó asztalára letenni: Mészáros Zoltán tanulmánykötetét, Danyi Magdolna válogatott verseit, de szívügyem Szabó Palócz Attila tárcáinak kiadása is, és Dragan Rokvić tanulmányát: Szárics Jánosról, a repülősről – sorolta terveit a kiadó vezetője. A 2014-es évre is tervez egy különleges címszót: Gyóni Géza 1913-ban és 1914-ben sok időt töltött Szabadkán, izgalmas látni, hogy a világháború fenyegető közeledésének árnyékában hogyan élte meg a kisváros a béke utolsó évét. Természetesen mindent meg fogok tenni, hogy sikerüljön Gulyás József összegyűjtött verseinek a kiadása is.

Mint mondta, folyamatosan pályázik, kilincsel pénzért.

– Felháborítónak tartom a szabadkai önkormányzat illetékeseinek viszonyulását. A folyamatos magyar könyvkiadás Szabadkán az Életjelnek köszönhetően valósult meg az elmúlt 45 évben. Ezt a város úgy köszönte meg, hogy tavaly az önkormányzattól 70 ezer dináros támogatást kaptunk. Ha a 150 nagy könyv és az 54 miniatűr nem kulturális értéke ennek a városnak, kérdem én, akkor mi a kulturális érték?! Azok, akik a város kulturális örökségével kell, hogy törődjenek, úgy látszik, nem ismerik az Életjel tevékenységét, a könyveket. Bizonyára azért, mert nem kér pénzt rezsiköltségre. Azt kár is szóba hozni, hogy az önkormányzat soha nem vásárolt az Életjeltől könyveket, amelyeket az ide látogató vendégeknek ajándékozni tudnának, pedig igen szép, reprezentatív kiadványaink is vannak – tette szóvá Dévavári Beszédes Valéria, aki a vajdasági magyar könyvek terjesztését nagyon rossznak tartja, éppen ezért az Életjel igyekszik elektronikus formában feltölteni honlapjára korábbi kiadványait.