2024. április 19., péntek

Libbentek és forogtak a szoknyák

Nem hiába éltünk címmel mutatott be közös produkciót a szabadkai Népkör MMK Róna Táncegyüttese és a horgosi Bartók Béla MME Gubanc Táncegyüttese
Szulovszki Szilvia és Rumenyákovity Kárlo

Szulovszki Szilvia és Rumenyákovity Kárlo

A szabadkai Népkör MMK Róna Táncegyüttesének és a horgosi Bartók Béla MME Gubanc Táncegyüttesének megközelítőleg hatvan néptáncosa, a Szalagfűző leánykórus és a Juhász zenekar közösen lépett fel a szabadkai Népkör MMK-ban a Wass Albert életét és munkásságát bemutató Nem hiába éltünk zenés-táncos produkcióban. Szinte egyedülálló ez a fajta összefogás két néptánccsoport között, ami akár példamutató is lehet. Az előadásban Wass Albert életének főbb állomásait mutatták be a fellépők, minden állomás egy-egy tánctétel volt, amelyeket monológok és énekek gazdagítottak. A műsort a telt házas közönség vastapssal jutalmazta. A horgosi tánccsoportot Szécsi Zsolt, a Gubanc Táncegyüttesének művészeti vezetője, és a szabadkai Népkör MMK Róna Táncegyüttesének táncosa mutatta be.

– A Gubanc a Bartók Béla MME felnőtt táncegyüttese, megközelítőleg harminc tagot számlál, főleg középiskolásokat, egyetemistákat és munkaviszonyban lévő felnőtteket. A Gubanc a magyarkanizsai község első számú táncegyüttese, ez azt jelenti, hogy legtöbbször mi képviseljük külföldön és országon belül is. Számunkra megtisztelő, hogy nemcsak saját falunk hírnevét népszerűsítjük, hanem a községét is. Ennek megpróbálunk maximálisan megfelelni. Ez azért is megtisztelő titulus, mert fiatal csapatról van szó. Fiatalabb és idősebb ismerőseim néptánc iránti szeretete hozta össze a csoportot. Az ún. néptáncos szív pedig szaporán dobogott a színpadon is, mind a horgosiak, mind a szabadkaiak részéről – mesélte a művészeti vezető, és szólt egyéb programjaikról is.

– A Gubanc Észak-Bácskában, a határ menti régióban, táborokat szervez, továbbá a Vajdasági Szólótánc Fesztivál lebonyolítója, de nagyban kiveszi részét a táncházak szervezéséből is. Nagy hangsúlyt helyezünk a hagyományok éltetésére és régi szokások összegyűjtésére. Amit fellelünk azt feldolgozzuk, majd színpadra állítjuk. A Gyöngyösbokrétára például olyan horgosi táncokkal készülünk, amelyek csaknem húszéves gyűjtőmunka eredményei. Számunkra ez azért értékes különösképp, mert a miénk. A táncok szempontjából a dél-alföldi régió többször általánosítva van, habár Vajdaságban több településnek, például Kupuszinának, Doroszlónak és Horgosnak is saját helységére jellemző táncai vannak. Mi ezt most tanuljuk a mélyen tisztelt öregeinktől. Ez az elsődleges célunk, valamint a novemberi minősítő, hogy szakmai zsűri előtt is jól helyt álljunk – mondta, és a két táncegyüttes együttműködéséről is szólt.

– Horgosról sokan járnak Szabadkára középiskolába és kollégiumba, a tánc iránti szeretet pedig nem hagyja békén az ember vérkeringését. Többen ezért hétköznapokon a Rónában is táncolnak. Az együttműködés alapötlete is innen ered: ha már együtt táborozunk, táncolunk, járunk táncházakba, akkor egyfajta közös műsort is létrehozhatunk, amivel üzenünk is. A műsorunkat Wass Albert Nem hiába éltünk című verse ihlette meg, és ahogyan az elhangzik: Nem hiába élünk, s nem hiába éltünk, és nem hiába játsszuk el ezt a csodás mesét. Ebben hiszünk mindannyian – állítja a művészeti vezető.

Rumenyákovity Kárlo és Szulovszki Szilvia, a szabadkai Népkör MMK Róna Táncegyüttesének vezetői a műsor készítéséről szólt:

Forogtak a szoknyák...

– Decemberben dobtuk fel az együttműködés ötletét, mert úgy, ahogy a Gubanc táncegyüttes tagjai olykor nálunk táncolnak, ez fordítva is igaz. A közös próbákat csak sok egyeztetéssel sikerült összehozni, közben külön egyeztetés folyt a Szalagfűző leánykórussal és a Juhász zenekarral is, tehát sok munka van a produkció mögött. Erdélyi és Magyarország Erdély felé eső részére jellegzetes táncokat adtunk elő. Erdély területére a kevesebb szoknyás viselet jellemző, de a táncok nehezebbek, úgymond technikásabbak. Sok a forgás, amit csak több év gyakorlás után lehet rendesen elsajátítani. A fiatal táncosaink nagyon törekedtek és mindent beleadtak. Most nincs pihenés, folytatjuk a munkát. A műsorunkat május közepe táján Magyarkanizsán is bemutatjuk.

Budimcsevity Krisztián, a Róna táncosa és egyben a Népkör színjátszója is, Wass Albertet jelenítette meg:

– Ügyelnem kellett arra, hogy mivel táncolok, de Wass Albertként beszélek is, lehetőleg minél kevesebbet lihegjek szövegmondás közben. Korábban nem sokat foglalkoztam Wass Alberttel, de ez az előadás felnyitotta a szememet. Felismertem munkásságának jelentőségét, életének különlegességét, és most már én is olvasom a műveit. Külön örültem annak, hogy egyszerre szerepelhettem és táncolhattam, mert úgy a színjátszás, mint a néptánc, nagyon közel áll a szívemhez.

Nyitókép: Szulovszki Szilvia és Rumenyákovity Kárlo