A montenegrói méretű, két részre osztott Földközi-tengeri sziget neve egyre többször merül föl a balkáni országok kapcsán is. Először Romániát hozta a sajtó hírbe, mint ahol a ciprusi forgatókönyv megismétlődhet, utána a balkáni mintaországot, Szlovéniát kezdték el emlegetni, mint a legvalószínűbb jelöltet a ciprusi utód dicstelen szerepére. Hazai közgazdászok a napokban arra figyelmeztettek, hogy velünk is végbemehet egy a ciprusihoz hasonlítható összeomlás.
MINTAGYEREKBŐL ROSSZ TANULÓ
Az új szlovén miniszterelnök, Alenka Bratušek váltig azt állítja, hogy a szlovéniai helyzet nem hasonlítható össze a ciprusival, a külföldi sajtót azonban nem lehet meggyőzni ennyivel. Továbbra is úgy beszélnek a legutóbbi időkig mintaországnak tekintett volt jugoszláv tagköztársaságról, mint azon országról, amely az államcsőd elkerülése végett hamarosan az Európai Unió pénzügyi támogatására szorulhat. A La Libre Belgique a szlovén kormányfő múlt heti belgiumi látogatása kapcsán arról cikkezett, hogy a szlovén állami bankokat már többször feltőkésítették, de mindannyiszor sikertelenül. A napilap szerint Szlovéniának hozzávetőleg egymilliárd euró pótlólagos forrásra lehet szüksége.
Ljubljana az OECD figyelmeztetésére válaszul kizártnak nevezte, hogy külföldi mentőcsomagot kérjen. A Financial Times múlt heti számában arról ír, hogy a párizsi székhelyű szervezet az életképes szlovén állami bankok magánosítását javasolta, az életképteleneket pedig szerinte Szlovéniának engednie kellene csődbe menni – közölte az MTI. A tekintélyes gazdasági lap emlékeztetett, hogy a szlovén kormányfő kijelentette: Szlovénia maga oldja meg a problémáit, a bankszektor bedőlt hiteleit júniusban egy „rossz bankban” kezdik összegyűjteni; országa nem adóparadicsom, és Szlovéniában az egyik legalacsonyabb a tőkeáttétel aránya az Európai Unióban.
A rossz hírbe hozottak átka ül Szlovánián. Ez abból is látszik, hogy a mérsékeltebb, józanabb hangokat szinte senki sem hallja meg. Vannak pedig, akik gyökeresen másként látják Szlovénia kilátásait. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke például úgy vélekedett, hogy „sértő” volna a szlovén bankrendszert a ciprusihoz hasonlítani”. Thomas Mayer, a Deutsche Bank vezető közgazdásza nemrégiben egy listát készített arról, hogy mely országok a leginkább kitettek a válságnak. Ezen a listán Szlovénia a legbiztonságosabb EU-tagországok között szerepel, viszonylag kicsi ugyanis az ország államadóssága, és pozitív a fizetési mérlege. Ami aggodalomra ad okot Szlovéniával kapcsolatban, az a bankrendszere.
Az MTI közlése alapján a a Financial Times véleményrovatában megjelent külön írás úgy fogalmaz, hogy Ljubljanának ideje rendbe tennie bankszektorát, mert ez az egyetlen mód arra, hogy megnyugtassa a befektetőket, akik az OECD jelentését követően magasabb árat, hozamot kérnek Szlovénia finanszírozásához az államkötvények után. A lap egyértelműen állást foglal abban is, hogy hogyan kellene rendbe tenni a szlovén bankszektort: az életképtelen bankokat szanálni kellene, tőkeinjekciónál pedig az adófizetők pénze helyett először a bankok hitelezőinek, kötvényeseinek pénzét kellene igénybe venni. Ha pedig ez a folyamat lezárult, az államnak el kellene adnia tulajdonrészét a bankokban, ami azt is elősegítené, hogy azok a vállalatok jussanak hitelhez, amelyek valóban megérdemlik, azok helyett, akik a legjobb kapcsolatokkal rendelkeznek.
SZERBIA A CIPRUSI SORBAN
Szerbiát Ciprussal egy sorban emlegetni furcsán hangzik, hiszen egészen másak a gazdasági problémák itt és ott. Vannak azonban közös pontok: az összeomlás veszélye például bennünket is ugyanúgy veszélyeztet, és az is összeköti láthatatlan szálakkal a két országot, hogy az offshore-paradicsom bankjaiban valószínűleg a szerbiai üzletemberek vagyonának egy része is odaveszhetett, hacsak nem kaptak időben észhez.
A Blic A ciprusi forgatókönyv megvalósulása felé tartunk címmel közölt egy összeállítást, amelyben ismert közgazdászaink arra figyelmeztetnek, hogy igaz ugyan, hogy Szerbiának a többi európai országhoz mérten még nem oly magas az államadóssága, de ebből mégsem következik, hogy a csődveszély ne fenyegetne minket. Mire alapozzák ezt a föltevésüket? Leginkább arra, hogy Szerbiának (a legújabb adat szerinti) GDP-arányosan 57,7 százalékos államadósság jelentette kötelezettség több gondot jelenthet, mint amit a versenyképesebb gazdasággal rendelkező országoknak a 80-90 százalékos közadósság jelent. A szerbiai adósság nagy része ugyanis külföldi valutában van, amihez – a külföldi beruházások visszaesése miatt – nagyrészt kivitelből kell szavatolnia a pénzt az országnak, a szerbiai export viszont igencsak gyenge lábakon áll. Mint egészében véve a szerbiai gazdaság, amit jól mutat, hogy a hazai munkanélküliségi ráta már a 30 százalék közelében mozog. A mi ötvenhét százalékos államadósságunk tehát ilyen gazdasági háttérrel a hátunk mögött felérhet mások száz százalékával is.
Jó hír viszont, hogy kötvénykibocsátással Szerbia mindeddig problémamentesen tudta finanszírozni államadósságát a nemzetközi piacról. Legutóbb pedig a nagy testvér, Oroszország is ígéretet tett, hogy kisegít bennünket félmilliárd dolláros hitellel, amit a költségvetési hiány fedezésére fordíthat az ország.
A büdzsé hiánya egyébként nagyobb a tervezettnél, ami valószínűleg senkit sem lep meg különösebben. Az idei (3,3 százalékos) tervezett hiány 121,9 milliárd dinár. Az év első hónapjában a tervezett deficitből már sikerült „megvalósítani” 49,82 milliárdot. Ez természetesen a későbbiekben még jelentősen módosulhat, de az azért kijelenthető, a jövőre nézve nem túl biztató ez az első negyedévi adat.
