2024. március 29., péntek

Mi fűz össze bennünket?

Bennünket, magyarokat – már megint a magyarok egy magyar nyelvű napilapban! – tehát bennünket alighanem legszorosabban az anyanyelvünk fűz össze. Valószínűleg így vannak ezzel a bolgárok és a svédek is. Minthogy azonban a mi nyelvünk meglehetősen árnyalatos – egyebek szerint kacifántos –, meg kéne vizsgálnunk, mi fűzi össze a terítékünkön lévő igét a főnévvel? A fűznit a fűzővel. De mert nem vagyunk nyelvészek, a felvetett kérdésnek a gyökeréig csak a magunk módján vagyunk képesek lehatolni.

Mostanában egyik kedvenc szórakozási területem a fűző-figyelés. Ama fűző figyelése, amit anyanyelvünkben meglehetősen sokan pertliként ismernek.

Tudvalevő, hogy a pertli a fűzős lábbelit még a közelmúltban is szorosabbra fogta alsó végtagjainkon. Összefűzte a cipő, stb. két szárát. A mai fűzős lábbelikhez is járul fűző, azaz pertli, de nem mindenki szorítja össze vele a bakancsa két szárnyát, hanem lazán hagyja és a két végét nem hurkolja össze, nem köti csomóba, csokorba. Mert így az egész lazább, a lábbeli szellősebb marad, főképp pedig azért, mert így divatosabb, minden valamit is magára adó európai és új-zélandi fiatal – legyenek lányok vagy fiúk – így közlekedik. Engem pedig, látván őket és aggódva testi épségükért, a frász kerülget: nehogy ráhágjanak a saját bakancsuk renyhén, kötetlenül hagyott fűzőjére s orra bukjanak.

Hát nagyjából így lennék röviden és tömören ezzel a mai, divat által diktált cipőpertli viselettel.

Egy múltbéli fűzőviseletet sajnos nem volt alkalmunk közelebbről szemrevételezni. Az a fűző ifjú hölgyek körében volt elterjedt, azon hiú hölgyek körében – akkoriban melyik ifjú hölgy nem volt hiú? –, akik sokat adtak cipőjük karcsúságának, tetszetősségének látszatára. Mert talán már hájasodni kezdtek s ezeket a hajrétegeket karcsú derekukon erre a célra gyártott fűzővel igyekeztek leszorítani.

De ki hord ma már fűzőt a pólója vagy a pulcsija alatt!?

Átirányították ezt a technika szédületes fejlődési eredményeként fiúk, lányok a fülükbe. Igen, tessék csak körülnézni: fiaink, unokáink, dédunokáink jelentős hányada fülpertlit hord. Ez a zsinór vagy fűző fűzi össze a tulajdonosa fülét a magára öltött ruhája valamelyik zsebével, amelyben egy láthatatlan szerkezet rejtőzik. Ilyen fűző, zsinórféle lóg ki és le viselőjének mindkét füléből; úgy a balból, mint a jobból. Állítólag ezek a zsinórok, fűzők, pertlik hangot közvetítenek a zsebekből a fülekbe, feltehetőleg csiklandós hangokat.

Attól tartok, hogy holnap már oly nagymamákkal találkozom az utcán, akiknek a füléből hasonló pertlik lógnak. De ha ez a mánia netalán szorosabbra tudja fűzni a forradalmi fejlődés folytán az egymástól meglehetősen messze kerülő nemzedékeket, a kánya bánja. Sőt!