2024. március 28., csütörtök

Lassú eljárások, részrehajló túlélők

Nataša Kandić: A koszovói helyzet miatt specifikus folyamatnak számít a múlttal való szembesülés Szerbiában

A Gotovina, Markač és Perišić ügyében meghozott bírósági ítéletek nem méltányolták eléggé a háború során elesett áldozatokat – értékelte Nataša Kandić, a REKOM háborús bűnök és emberi jogi sérelmek feltárásával foglalkozó regionális kezdeményezés koordinátora. A társadalmi átalakulás folyamatában lévő volt jugoszláv tagállamok igazságügyeivel foglalkozó jelentés keddi belgrádi bemutatása során Kandić aláhúzta, hogy ezeknek az ítéleteknek a kihirdetését követően gyakorlatilag megszűnt a parancsnoki felelősség alkalmazásának és a háborús bűncselekmények szervezett végrehajtásának az elve.

– Nem léteznek sem regionális, sem pedig nemzeti szinten olyan intézményes mechanizmusok, melyek pótolni tudnák a büntetőjog hiányosságait. A civil társadalom, a REKOM kezdeményezés révén, a megbékélés új alapjait fektette le, mely el kíván tekinteni attól a hozzáállástól, hogy a múlt eseményeit az elesett áldozatok számának tükrében ítéljük meg – fogalmazott a koordinátor.

Fontos feladatnak nevezte a háborúk összes áldozatának beazonosítását, s közölte, hogy a civil szektor nagy eredményt érne el, ha a következő néhány év alatt be tudná fejezni ezt a folyamatot, s azonosítaná a kilencvenes évek háborús történéseinek minden áldozatát. A múlttal történő szembesülés folyamatáról szólva Kandić úgy értékelte, hogy Macedóniát leszámítva, a volt Jugoszlávia mindegyik utódállamában óriási jelentőséggel bírnak a háborús bűnök ügyében indított eljárások az igazságszolgáltatások hazai szervei előtt.

– A volt Jugoszlávia minden utódállamára jellemző, hogy túl sokáig tartanak ezek az eljárások. Másfelől, magukat az áldozatokat nem tájékoztatják eléggé az eljárás során betöltendő szerepükről, s gyakran előfordul, hogy a per során újabb traumát kell átélniük az elkövetőkkel történő szembesítés alkalmával, akkor, amikor a bírók ragaszkodnak hozzá, hogy emlékezzenek vissza egy konkrét eseményre, történésre – magyarázta.

Mint mondta, a gyakorlat bizonyította, hogy a háborús cselekményeket átélt személyek gyakran részrehajlást tanúsítanak a saját nemzeti közösségükhöz tartozó vádlottak iránt, ugyanakkor rendkívül ellenségesek a másik nemzeti közösséghez tartozó vádlottakkal szemben.

A múlt történéseivel való szembesülést Kandić Szerbiában specifikus folyamatnak nevezte a koszovói helyzet miatt.

– Szerbia számára nem az európai uniós csatlakozási tárgyalások dátumának elnyerése jelenti a kulcskérdést, hanem a Koszovóval való viszonyok normalizálása. Új hozzáállásra van szükség, mely lehetővé tenné a koszovói intézmények elismerését, hisz a koszovói szerbség életminőségének javítása szempontjából kulcsfontosságú a két ország közötti jószomszédi viszony megteremtése.

Sandra Orlović, a belgrádi Emberi Jogi Alap végrehajtó igazgatója egyetértett Kandićtyal abban, hogy a belgrádi háborús bűnökkel foglalkozó bíróság eljárásainak dinamikája számos kivetnivalót hagy maga után.

– Tíz éves működése során e bíróság 64 személyt ítélt el jogerősen, 15 személyt mentett fel, s további 57 személy ellen jelenleg is folyik még az eljárás. Mindemellett, 2010 óta az ügyészség munkája is negatív irányt vett, mert évről évre csökken a háborús bűnökkel vádolt személyek száma – mondta Orlović.

Véleménye szerint hazánkban az eljárások során a legnagyobb gondot a parancsnoki felelősség elvétől való eltekintés és a tanúk nem megfelelő védelme jelenti, mindkét esetben különösen igazak a megállapítások a katonaság és rendőrség egykori tagjaira.

A tranzíció folyamatában lévő volt jugoszláv tagállamok igazságügyeit taglaló jelentés egyébként felöleli az 1991 és 1999 közötti háborús bűnök ügyében lefolytatott bírósági eljárásokat, kitér az átvilágítást érintő intézményes reformokra, a közvélemény viszonyulására az elítélt személyekhez, a háborús bűnökkel kapcsolatos médiatudósításokra, az eltűnt személyek kérdésére és a menekültek visszatérésére a volt Jugoszlávia térségében. A jelentés elkészítésén hazai és régióbeli emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek vettek részt.