2024. március 28., csütörtök

Százmilliók maradhatnak vámok nélkül

Történelmi jelentőségű megállapodásra készül az Egyesült Államok és az Európai Unió. A világgazdaság teljesítményének 54 százalékát, tehát a felénél is többet produkáló két hatalmas tömb szabad kereskedelmi megállapodást (FTA) hozna tető alá. A tárgyalásoknak nagyon rövid határidőt szabnának: 2014 végére be szeretnék fejezni az egészet. Bár a tárgyalások a nagy horderejű egyezményről idén júniusban kezdődnek, már most élénk figyelem előzi meg az előkészületeket. Okkal, hiszen a sikeres végkifejlet esetén a világ két óriási gazdasági közössége még szorosabbra vonhatja együttműködési, elsősorban kereskedelmi rendszerét, illetve a 315 milliós amerikai és a mintegy 500 millió lakosú uniós piacot.

Az unióval kötendő szabad kereskedelmi megállapodást a második Obama-adminisztráció egyik központi programjának szánja. Az USA és az EU között tervezett FTA – a kezdeményező Washington elképzelése szerint – illeszkedne a más országokkal, döntően a csendes-óceáni térségben elhelyezkedőkkel kötendő hasonló szabad kereskedelmi egyezmények sorába. A szabad kereskedelmi USA–EU-egyezmény a világ legnagyobb gazdasági övezetét hozná létre.

Obama először idén februárban országértékelő beszédében közölte az amerikai tárgyaláskezdés szándékát, és az EU azonnal üdvözölte. Mindkét fél arra számít ugyanis, hogy a globalizációs versenyben – amelyben Kína akár már tíz, de legkésőbb húsz év múlva a világ vezető gazdasági hatalmává válhat – a megállapodás erősítheti az EU és az USA közötti transzatlanti és stratégiai kötelékeket.

Első, lelkendező nyilatkozatában José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke úgy ítélte meg, hogy az USA és az EU, vagyis „a világ két legfontosabb gazdasági ereje közötti” kereskedelmi megállapodás „teljesen újraírja majd a játékszabályokat és jelentős mértékben fellendíti az Atlanti-óceán mindkét partjának gazdaságait”.

Barack Obama elnök azóta (március derekán) hivatalosan is értesítette a kongresszust arról, hogy 2013. június végéig elkezdődnek a megbeszélések. Az amerikai törvényhozók addig előkészületeket tehetnek és felvázolhatják a tervezett egyezmény tartalmát.

Szinte egy időben az elnöki értesítéssel az Európai Bizottság is határozatot fogadott el a fő tárgyalási alapelvekről. A dokumentumot azonban még jóvá kell hagyniuk az uniós kormányoknak is. Az EB-döntés (ajánlás) tartalmát Brüsszel csak a 27 tagállam beleegyezése után hozza nyilvánosságra.

Az EU-ban az északi tagországok, továbbá a németek és a hollandok határozottan támogatják az USA-val kötendő szabad kereskedelmi egyezményt. Franciaország azonban ellenzi a megállapodást. A franciák a saját nyelvüket és kultúrájukat féltik az angol elsöprő fölényétől, másrészt mindenki ellen foggal-körömmel harcolnak, aki veszélyezteti mezőgazdasági termelőik érdekeit.

Brüsszel több mint nyolcvan országgal folytat(ott) tárgyalásokat szabad kereskedelmi megállapodásokról; jelenleg 29 ilyen uniós egyezmény áll fenn, egyik épp Szerbiával. Az Egyesült Államoknak jelenleg 17 szabad kereskedelmi egyezménye van. Többségük kétoldalú, de néhány – mint az észak-, vagy a közép-amerikai FTA – egész térségeket kapcsol össze. Mindazonáltal az USA-ban sokan nem biztosak abban, hogy a „27 fejű hidra”, vagyis az EU alkalmas partner lesz-e egy új FTA megkötésében.

A szabad kereskedelmi megállapodás olyan egyezményt jelent, amely megszünteti a vámokat, importkvótákat és az egymás között forgalmazott termékek és szolgáltatások közti preferenciákat (kivételezéseket). Az érintetteknek ugyanakkor nincs előírt közös külső vámtarifájuk, vagyis az övezeten kívüli országokkal eltérő vámokat és kvótákat alkalmaznak.

Az USA és az EU közötti megállapodás – ha létrejön – a legambiciózusabb lehet a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 1995-ös megalapítása óta. A politikusok és a szakértők máris látványos gazdasági eredményeket várnak a jövendő egyezségtől, bár sokan nehézségeire, buktatóira is figyelmeztetnek.

A Fehér Házban a tervezett egyezményt kiváló lehetőségnek tartják, az EU-ban szintén sok támogatója van. Brüsszel reményei szerint a kétoldalú kereskedelem útjában álló akadályok eltávolítása (így a jelenleg is alacsony, mindössze 4 százalékos vámok lebontása vagy a szolgáltató szektor minél több területének kölcsönös megnyitása) évi 0,5 százalékos GDP-növekedést eredményez az európai és 0,4 százalékot az amerikai oldalon, egészen 2027-ig. (Még a legóvatosabb elemzők is arra számítanak, hogy a szabad kereskedelem bevezetése legalább évi 0,1 százalékkal emelné a GDP-t az USA-ban és az EU-ban is.)

Ez azt jelenti, hogy az FTA erőteljes lökést adhatna a gazdaságnak az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ennek eredményeként az EU gazdaságának teljesítménye – uniós kalkuláció szerint – évi szinten 86 milliárd euróval, míg az Egyesült Államoké 65 milliárd euróval lehet nagyobb.

A kibővülő piac a munkahelyek számát is növelheti. Brüsszelben a várható előnyök közé sorolják, hogy „munkahelyek milliói” jöhetnek létre. A transzatlanti kereskedelmi forgalomhoz már most is mintegy 15 millió állás kapcsolódik. (Az USA és az EU közti áruforgalom a világkereskedelem harmadát öleli fel, értéke eléri az évi 455 milliárd eurót.)

Közgazdászok szerint a megállapodás arra is ösztönözheti az EU országait, hogy igyekezzenek rugalmasabb gazdasági, befektetési és munkaerő-piaci döntéseket hozni, amit eddig politikai okokból nem tettek meg. A megállapodás emellett lökést adhatna mind az USA, mind az EU siralmas gazdasági növekedésének is, mivel a 2008 óta tartó globális válságot még egyikük sem tudta kiheverni.

A szabad kereskedelmi USA–EU-megállapodás részletei egyelőre nincsenek kidolgozva. Ennek ellenére már sejthető, mely ágazatok lehetnek a növekvő kereskedelem nyertesei, és az is, mely területeken lehet komoly érdekütközésekkel és vitákkal számolni.

Az exportra termelő ágazatok – elsősorban a feldolgozóipar, a járműipar, a gépgyártás vagy a gyógyszeripar – valószínűleg jól fognak járni. Az EU sok országában egyedül az export hozhat megoldást.

Abban szinte mindenki már most egyetért, hogy nem csak előnyök lesznek, és nem is mindenütt. A készülő egyezménynek akadnak majd fájó pontjai is, sőt az is lehet, hogy bizonyos – túlságosan is kényes – témákat a szőnyeg alá söpörnek. Csak azokról a kérdésekről állapodnak majd meg, amelyek esetében szinte nincs súrlódás.

A problémás területek közül kiemelkedik a mezőgazdaság, amely egyszersmind a legnagyobb nézeteltérés forrása az EU és az USA között. Az EU erős agrárágazatú országainak nem érdeke, hogy az olcsó és az erősen kifogásolható amerikai mezőgazdasági termékek – így a génpiszkált (GMO) összetevőkből előállított élelmiszerek vagy a növekedési hormonokat tartalmazó húsból kotyvasztott készítmények – elárasszák az ókontinenst. Az USA-nak ez az uniós hozzáállás egyáltalán nem tetszik.

A GMO-termékek miatt rendkívül komoly csatával kell számolni, mivel sok EU-tagországban, pl. Ausztriában, Bulgáriában, Magyarországon és másutt nem lehet genetikailag módosított növényeket termeszteni, sem forgalmazni. Ezért a GMO-termékek ügye az USA és az EU közötti ellentétek egyik legkomolyabb pontjának látszik. Több szakértő azt sem tartja kizártnak, hogy ez a probléma, amelyet aligha lehet majd a szőnyeg alá söpörni, akár ki is siklathatja a nagyszabású megállapodást.

A tervnek vannak nemzetközi kritikusai is. Szerintük a fejlett országok tömbbé formálása növeli a világ fejletlenebb részének a hátrányát. Mások kereskedelmi háborúkat, sőt a konkurens államtömbök harcát is elképzelhetőnek vélik. Akadnak persze olyanok is, akik mindebben a Kína-ellenes protekcionizmus lépéseit vélik felfedezni.

Sokakat ugyanakkor csak egy dolog érdekel: hasznára lesz-e mindez a mintegy 800 millió uniós és amerikai fogyasztónak, vásárlónak, kisbefektetőnek, a kisembereknek? Ha nem, akkor vajon mit lehet remélni a transzatlanti változásoktól?