2024. március 29., péntek
A BIRKÓZÓ-EB MARGÓJÁRA

100

Tbilisziben befejeződött az idei felnőttbirkózó-Európa-bajnokság, amelynek zárónapja a magyarok szempontjából jeles jubileumot hozott, hiszen Lőrincz Tamás (66 kg) aranyérme a magyar birkózás 100. legcsillogóbb medálját jelentette a nagy versenyekről.

Weisz Richárd 1908-as olimpiai aranyától tehát fényes volt az útja e magyar küzdősportnak, s nagyjából a jövő miatt sem kell aggódni, hiszen ezen a megmérettetésen is három érmet termelt ez a létszámban kis nemzet, de nem kell elfeledni, hogy olimpiai év után járunk, amikor a csapatok frissítése, felfiatalítása természetes folyamat, s az ötkarikás ciklusban gondolkodó szakemberek nem pont ettől az Eb-től várták a megváltást.

Kérdés azonban, a birkózásnak olimpiai ciklus-e ez a mostani. A grúz fővárosban a CELA (a FILA európai szervezete) tartott kongresszust, amelyen felszólalt Nenad Lalović is, s megerősítette, a NOB végrehajtó szerve előtt Szentpéterváron megtartandó prezentációt megelőzően igenis lesz rendhagyó közgyűlése a világszövetségnek, tehát valamikor május előtt összeül a grémium, s megvitatják azokat a sürgős és életbevágóan fontos dolgokat, amelyek a birkózást megtartják az olimpia nagy családjában.

Lalovićnak tehát tengernyi a dolga, itthoni kollégáinak viszont azon kell elgondolkodniuk, hogyan emeljék magasabb szintre a birkózóink teljesítményét. A szövetségi kapitány érmet várt Tbilisziben, és senki sem fogja a szemére vetni azt, hogy vágya nem teljesült. Azon viszont el kell gondolkodni, hogy a fiúk összesen egy meccset nyertek meg, s ezen a képen bizony az sem sokat szépít, hogy valóban nehéz volt a sorsolásuk. Szerbia kötöttfogású csapatában is fiatalítás történt, helyet kapott a magyarkanizsai Gazdag Krisztián és a zentai Nemes Viktor, de például ez utóbbi esetében talán egy kicsit elhamarkodott volt a döntés, hiszen Nemes még junior az idén, s számára a macedóniai Eb és a bulgáriai vb lesz a két legfontosabb megmérettetés.

Visszatérve a Tbilisziben befejeződött Eb-re, a nemzetek sorrendjét böngészve több érdekes dolgot vehetünk észre, amely a térségünket érinti. A kellemetlen az, hogy Szerbiának csak a szabadfogásban jutott pont (6), de a kötöttfogásnak egy sem, s ez elég lesújtó, ha tudjuk, hogy szabadfogásban csak időnként és esetenként visznek el egy-egy versenyzőt versenyre, a kötöttfogásúak felkészülésére pedig szinte a szövetség teljes költségvetése rámegy. Magyarország mindhárom kategóriában az élen jár, hiszen a nőknél a 10. (15 pont), szabadfogásban a 11. (16), kötöttfogásban pedig a 12. helyen (12) zárt. Ez utóbbinál érdemes megemlíteni, hogy Horvátország egy hellyel és négy ponttal megelőzte a magyarokat, ami talán még soha nem fordult elő, de most két dobogós helynek örülhettek, s ez sok mindent elmond arról, milyen munka folyik nyugati szomszédainknál. A legnagyobb hatalom ilyen szempontból Oroszország maradt, amely mindkét férfikategóriában nyert, a nőknél pedig csak az ukránoknak sikerül megelőzniük őket.

Mi a teendő?

A legfőbb most az, hogy a birkózás olimpiai sportág maradjon. Ha ez sikerül, reformokra lehet számítani, s a nézők azért is szorítanak, hogy változzanak meg a mostani rossz szabályok. Ha ez megtörténik, s a birkózásban még nagyobb erőre és állóképességre lesz majd szükség, akkor a magyarok elkönyvelhetik, hogy jó úton járnak, a szerbiai versenyzőknek pedig sűrűn-sűrűn át kell majd ugrani edzőtáborozni immár nemcsak a magyarokhoz, de lehetőség szerint a horvátokhoz is.