Tüntetésektől volt hangos a hétvége Olaszországban. Sokan vonultak utcára, hogy az ország északi részét átszelő vasútvonal megépítése ellen tiltakozzanak. Még többen vettek részt azonban a két legnagyobb politikai alakulat, a jobbközép Szabadság Népe (PdL) és a baloldal vezető erejét képező Demokrata Párt (PD) római tömegdemonstrációján. A Silvio Berlusconi többszörös exkormányfő vezette PdL az igazságügyi reformért tüntetett, a PD pedig az általa kártékonynak és haszontalan populistának bélyegzett Berlusconi ellen. Adós azért Berlusconi sem maradt, ő is oda-odamondogatott a PD-nek.
A tüntetésre egy olyan időszakban került sor, amikor Olaszországot súlyos gazdasági és adósságválság sújtja, ráadásul elhúzódó politikai bizonytalanság is fenyegeti. Az országnak tavaly december óta ügyvezető miniszterelnöke van (Mario Monti), az új kormány megalakítása pedig bizonytalan.
Bár február végén parlamenti választást tartottak Olaszországban, kormány még mindig nincs, és ennél nagyobb baj, hogy a körvonala sem látszik. Giorgio Napolitano államfő a hétvégén a 61 éves Pier Luigi Bersanit, a balközép PD főtitkárát bízta meg kormányalakítással. A politikus elfogadta a felkérést, de nincs irigylésre méltó helyzetben.
A februári választáson a Bersani vezette balközép pártszövetség abszolút többséget szerzett a parlament alsóházában, de a felsőházban (szenátusban) patthelyzet alakult ki. A kormányalakításhoz viszont mindkét testület támogatását meg kellene szereznie, tehát a felsőházét is, mivel a választáson itt Berlsuconiék egy hajszállal előnyösebb pozíciót szereztek Bersani pártszövetségénél. A felsőház szükséges támogatásának megszerzésére minimális esélye van Bersaninak, noha balközép szövetsége a választás óta megszerezte az olasz törvényhozás mindkét házának elnöki tisztségét.
Egyelőre nem világos, miként tudja Bersani rábeszélni politikai ellenfeleit arra, hogy támogassák a kormányalakításban. (Berlusconit már korábban elutasította.).
Mindazonáltal Bersani megpróbálkozik egy általa reformszemléletűnek nevezett kormányt alakítani, amely reményei szerint képes lesz végrehajtani az olaszok által várt átalakításokat. Március elején Bersani már be is mutatott egy kormányprogramot, amelyben ígéretet tett a korábbi, vagyis a Monti-féle kormány megszorító politikájának befejezésére. A programban szociális, munkaügyi, igazságügyi és oktatási reformot ígért. Kilátásba helyezte a politika és a közélet megújítását, az azonos neműek házasságának engedélyezését és a környezetvédelem szigorítását.
Az idő ugyanakkor sürget, hiszen a hét elején Bersaninak jeleznie kell az államfőnek, hogy (a balközépnek) megvan-e a többsége a kormányzáshoz. Egyelőre talány, miként kívánja biztosítani a többségi támogatást a felsőházban is. Különösen azok után, hogy már többször kizárta az együttműködést (a nagykoalíciót) legfőbb politikai ellenfelével, a Berlusconi vezette jobbközép pártszövetséggel.
A hétvégi tüntetésen Berlusconi élesen bírálta Bersanit és a még meg sem alakult kormányát. Azt jósolta, hogy az új kormány bukásra van ítélve, ha Bersani nem fog össze vele, illetve pártjával, a PdL-lel. Berlusconi úgy véli: Olaszország érdekében a PD–PdL nagykoalíciója lenne az egyetlen megoldás. Ellenkező esetben a balközép esélytelenné válik a kormányalakításra, és akkor mindenki készülhet az új választásra.
Bersani politikai mozgástere valóban rendkívül korlátozott. Az ügyvezető kormányfőhöz hiába fordul segítségért, ketten sem tudnak többséget biztosítani a felsőházban. Egyedül a populista és demagóg – komédiásból politikussá avanzsált – Beppe Grillo segíthetne neki, de a februári választáson kirobbanó sikert aratott politikus és pártja, a mérleg nyelvének számító 5 Csillag Mozgalom (M5S) már korábban visszautasította az együttműködést Bersanival. Az M5S vezetője ugyanakkor elvetette egy szakértői kormány támogatását is.
A politikai megfigyelők többsége sem jósol fényes jövőt Bersani kormányának. Szerintük – abban az esetben – ha Bersani valahogy mégis „összekalapál” egy kormányt, az kérész életű lesz, mivel nem tud stabil támogatást biztosítani magának. Egy ilyen kormánykoalíciónak legjobb esetben a legfontosabb reformok elindítására futja majd az erejéből, többre nem. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy egy éven belül, de legkésőbb jövő tavasszal Olaszországban ismét parlamenti választást kell tartani.
A mandátumától május 15-én megváló 87 éves Giorgio Napolitano többször hangsúlyozta, hogy utolsó államfői intézkedésként tartós kormányt és stabilitást akar biztosítani Olaszországnak. Úgy tűnik, kívánsága nem teljesül.
