Nagybecskereken folyik a vita arról, hogy miért nem szaporodnak a befektetők az Újvidék felőli Baglyas és a belgrádi út mentén levő Délkelet-Écska nevű ipari övezetben. Mert hiába került be a nagybecskereki ipari övezet a világ ötven legjobb ilyen létesítménye közé (az összesen tízezer közül), hogyha a munkanélküliek száma tovább növekszik, az új munkahelyek megnyitása pedig egyre nehézkesebb. A beruházók eltökéltségét újabban megingatta a vagyon-visszaszármaztatási és az állami földekkel való rendelkezést szabályozó törvény, illetve az a tény, hogy az önkormányzat megfeledkezett arról, hogy az ipari övezet földjeit kizárja a vagyon-visszajuttatásból.
Ez elsősorban a Délkelet-Écska ipari övezetben okoz gondot, amely Nagybecskerek Belgrád felőli bejáratánál 120 hektárnyi területen fekszik. Az övezetet négymillió eurós EU-s támogatásból és egymillió eurós önkormányzati hozzájárulásból építették ki. Lehetőség van további bővítésére, elérheti akár az ezer hektárt is, és a régió legnagyobb ipari övezetévé terebélyesedhet. Már kiépült a kommunális infrastruktúra, és amellett, hogy a Belgrád felé vezető út közelében fekszik, közel van a Béga folyó, és szomszédságában van az Écska repülőtér is. A beruházók számára az sem mellékes, hogy nincs messze sem Romániától, sem Magyarországtól.
Nagybecskerek városa igaz, hogy rendezte a kérdéses parcella vagyonjogi állapotát és tulajdonosként telekkönyvezve is van. Ugyanakkor megfeledkeztek arról, hogy a kérdéses parcellát kizárják a vagyon-visszaszármaztatásból. Erre két hónapos határidejük volt. Ezt a hibát most oly módon próbálják helyrehozni, hogy a városi képviselő-testület március 25-ére bejelentett ülésén határozatba foglalják, hogy a város biztosítékot vállal, ha netán valaki eljárást indít valamelyik kérdéses parcella visszaszármaztatása céljából. Ilyen esetben a város vállalná a kártalanítást. Azoknak a beruházóknak sincs okuk aggodalomra, amelyeknek a parcellái már telekkönyvezve vannak.
A kérdéses földterületet 1942-ben az akkori német megszállók kisajátították a repülőtér megépítésének szükségletére. A földterületet a háború után a Jugoszláv Néphadsereg használta, amit a város – lakásokért cserében – átvett a katonaságtól.
