Csábos pucér hölgyek integettek a szívecskékkel díszített ezer eurósról, s ez épp elég volt ahhoz, hogy Prágában az egyik pénzváltó elfogadja a bankjegyet és egy marék ropogós cseh koronát adjon érte cserébe. Az aktok azonban hamarosan megbosszulták magukat, ugyanis picit alaposabb vizsgálat és tájékozódás után kiderült róluk, hogy mindenük hamis, még a mosolyuk is. A címletről nem is beszélve, hiszen ezer eurós bankjegy nem létezik, hivatalosan legalábbis sehol sincs forgalomban ilyen „szexi” uniós fizetőeszköz.
Hamis bankókból azonban annál több van, ahogyan törvénytelenül gyártott euróérmékből is. Bár tavaly az EU jegybankja, a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (ECB) által a használatból kivont 531 ezer hamis bankjegy mennyisége 12,4 százalékkal kevesebb volt, mint 2011-ben, épp elég gyanús bankó maradt forgalomban. Nem tudni pontosan, mennyi. Igaz, a szakértők nem tartanak attól, hogy a hamisítványok bármilyen zavart okozhatnak az euróövezetben, ahol csaknem 15 milliárd darab szabályos bankjegy kering a készpénzforgalomban.
Továbbra is legkedveltebbek a 20 és az 50 eurós címletek a hamisítók körében. (A húsz euróst azért szeretik a hamisítók, mert a legtöbbet használt papírpénz közé tartozik; a lakosság körében ezért általában nem kelt gyanút.). A két leggyakrabban hamisított fizetőeszköz a múlt év második felében együttesen az összes hamis papírpénz 82,5 százalékát tette ki. A harmadik leggyakrabban „másolt” címlet a 100 eurós volt.
Az euró 2002-es bevezetése óta (a készpénzforgalomba) 5,53 millió darab, törvénytelenül előállított bankjegyet foglaltak le a hatóságok, összesen mintegy félmilliárd euró értékben. sokfelé találhatók illegális gyártóhelyek Európában, főként Bulgáriában, Olaszországban, de akad belőlük épp elég Spanyolországban, Lengyelországban és másutt is.
Bűnügyi szakértők szerint az illegális pénznyomdák központja az olaszországi Nápolytól északra fekvő Giugliano és Aversa település. Egész Európában ebben a két városban dolgozik a legtöbb pénzhamisító, és itt készítik a legtökéletesebb másolatokat is. Nem véletlenül, hiszen Olaszországnak ebben a részében nagy hagyománya van a pénzhamisításnak. A második világháború után a dollárt, majd később az olasz nemzeti valutát, a lírát, bő tíz éve pedig az eurót készítik (illegálisan) mesterfokon. A Nápoly környéki föld alatti pénznyomdáknak egyedül a hasonló bolgár műhelyek jelentenek konkurenciát. De azok is csupán a kétszáz eurós hamisításában.
A bankjegyekkel ellentétben tavaly nőtt a forgalomból kivont hamis euróérmék száma. Míg 2011-ben 157 ezer fémpénzt kellett eltávolítani a rendszerből, 2012-ben már 184 ezret, vagyis éves összehasonlításban 17 százalékkal többet. Jelenleg 16,5 milliárd valódi euróérme van forgalomban. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg százezer hiteles pénzérmére jut egy hamis. A bűnözők továbbra is a kéteurós fémpénzt hamisítják legnagyobb előszeretettel: a tavaly lefoglalt érmék majdnem kétharmada volt ilyen címletű.
A hamis fémeurók mennyisége kevésnek tűnik a 16,5 milliárd ugyanilyen valódi érme darabszámához képest. Az, hogy az elkobozott és a forgalomból kivont pénzérmék mennyisége nem nő dinamikusa(bba)n az utóbbi években, korántsem a hamisítók visszafogottságának, esetleg ellustulásának a jele. Az ECB szerint az illegális műhelyek többsége továbbra is (gőzerővel) működik, de egyre ügyesebben és szervezettebben, s emiatt nehezebb lebuktatni egy-egy hamisító láncot. A szakértők abban is egyetértenek, hogy a bűnözők egyre jobb másolatokat készítenek, amelyeket sokkal nehezebb felismerni, kiszűrni.
