2024. március 29., péntek

Fenyegető szélcsend a vízparton

A Tiszán újabb áradás érkezése várható – A dunai árhullám átmenetileg kifulladt – Az áradások ellenére a hóvízkészlet mindkét folyó vízgyűjtő területén növekedett – A Száva a befogadó folyóé


Az elmúlt hétvége szeszélyes időjárása alaposan megkeverte a kártyát a vízparton. Néhány nappal korábban a Felső-Tiszára vonatkozó vízállás-előrejelzések kivétel nélkül apadást jósoltak, majd a nagy mennyiségű csapadék hatására gondoltak egyet, most már lassú, gyenge, de hosszan tartó áradásra számítanak. Az ötnapos előrejelzések szerint egyelőre a rendes árvízvédelmi szintig emelkedik a folyó vízszintje, de hogyan alakul azután, az pillanatnyilag inkább a tenyérjóslás mintsem a kiszámítható tárgykörébe tartozik.

„mint az őrült...”

Amit mérni és felbecsülni lehet, és amivel számolni kell, az a vízgyűjtő területen felhalmozódott hóvízkészlet. Ez pedig enyhén szólva kedvezőtlen. Ha pedig a borúlátásra való hajlam jut kifejezésre, akkor fenyegetőnek mondható. Annak ellenére, hogy a Tisza árad, vízgyűjtőjének Szeged feletti részén a hóban felhalmozott vízkészlet alaposan megnőtt; egy hét leforgása alatt a két köbkilométernél kevesebbről háromnál nagyobbra emelkedett. Ha a folyó árad, általában fordítva szokott alakulni.

A hóvízkészlet szintek szerinti megoszlása sem ad okot derűlátásra, hiszen meglehetősen egyenletes. Az ötszázas tengerszint feletti magasságig terjedő részeken is legalább fele annyi a hó, mint az 500-tól 2000-ig terjedő magasságokon. Ha figyelembe vesszük, hogy a Tisza vízgyűjtő területének legnagyobb része a 200-as és az 1000-res szint között van – onnan jön a legtöbb víz –, a fagyhatár lassú felmozdulása esetén hosszan tartó áradásra kell számítani, eredményeként elhúzódó nagyvíz alakulhat ki tájainkon. Ennek a horgászok nyilván örülnének, hiszen a víz sokáig a hullámtéren maradna, ami jó ívást eredményezhet, beleértve az ivadék optimális fejlődését is. A fagyhatár gyors felmozdulása esetén azonban magas árhullám alakulhat ki, amely középmagas szinten érné a Tiszát, és olyan vízszintemelkedést eredményezne, amelynek még a horgászok sem örülnének. Elképzelhető ugyan egy olyan hízelgő változat is, mely szerint elhúzódó és igen lassú felmelegedésre kerülne sor csapadékmentes időszakban. Ebben az esetben a vizek szakaszolva érkeznének tájainkra, és az áradások közé apadások ékelődnének… Tehát nézzük az eget!

Főállásban a mellékfolyók

A Dunán már a harmadik idei árhullám fut le, ezek közül kettő elérte a rendes árvízvédelmi szintet. A folyó Újvidéknél – képletesen mondva – ezekben az órákban tetőzik +450-es vízzel. A vízszint alakulásának megfigyelését teljes folyóhosszra kiterjesztve megállapítható, hogy a legutóbbi áradást a bal parti mellékfolyók – Morva, Vág, Ipoly, Garam – vízhozadéka eredményezte, tehát a Kárpátokról zúdult alá. Ehhez bőségesen hozzájárult a Rába, valamint a Dráva is, melyeken igen magas szinteket mértek több hullámban. A jelekből ítélve a vízgyűjtőnek ezen területein alaposan megkopott a hóvízkészlet, és egy újabb dunai áradás esetén már nem fodrozzák fel a víz tükrét. Persze, az esők még mondhatnak egyet-kettőt. Ugyanakkor a Felső-Duna hallgat.

A vízgyűjtőterület Bécs feletti – legnagyobb, több mint százezer négyzetkilométeres – részén továbbra is nagy a hóvízkészlet. A sokéves átlagnak számító nyolccal szemben még mindig közel tizenkét köbkilométert tesz ki. Igaz, volt már az idén tizenhatnál több is, ennek leolvadása eredményezte a mostanit megelőző árhullámot. A Közép-Dunán mindenütt lassan apad és középvizek uralkodnak. Ennek hatására a Duna a hazai szakaszán is apadni fog, csupán az a kérdés, mennyire csökken addigra a vízszint, amikor megérkezik a java. A közel tizenkét köbkilométeres hóvízkészletet ugyanis nem ihatja be a talaj, nem is párologhat el mind, évszázados megfigyelések szerint több mint kétharmada köt ki a Dunában. Ezek a megfigyelések és a rájuk alapozott számítások szerint a szóban forgó vízkészlet közepes mederteltségre érkezve  Újvidéknél akár két és fél méterrel is növelheti a vízoszlop magasságát. Ha ez történik, nem most fog történni. Mivel a Felső-Duna egyelőre hallgat – mondtuk már, de jólesik hallani – mostantól kezdve legalább(!) egyhetes nyugalomra számíthatunk. Ugyanakkor ne tévesszük szem elől – és reménykedjünk –, hogy a tavalyi hasonló méretű hóvízkészlet a vízgyűjtő szinte teljes területén uralkodó háromhetes aszály közepette vonult keresztül tájainkon úgy, hogy oda se néztünk.

Ahol a folyó vize fodrozódik

A mostani várakozási időszaknak óriási jelentősége van a tiszai árhullám levonulása miatt is. A Tisza torkolati tetőzése és a Duna tetőzése között ugyanott az évszázados megfigyelések szerint két hét szokott eltelni. Ennyivel előbb szokott tetőzni a Tisza. Gubancok akkor keletkeznek, ha ez az idő bezsugorodik, és a szűk időközben történő tetőzések hatására egymásra torlódnak a nagyvizek. Így volt legutóbb 2006-ban, amikor mindössze három nap volt a különbség, és ennek hatására a mindenkori legnagyobb vizeket mérték a Tiszán, majd a Duna Belgrád alatti szakaszán is. Erre azonban ott az idén aligha kerül sor.

Akkor ugyanis a Száva tetőzése majdhogynem egybeesett a Dunáé­val, márpedig biztosra vehető, hogy ez most nem ismétlődik meg. A Száva ugyan túllépte az elsőfokú árvízvédelmi szintet, de már apad. Biztosra vehető, hogy vizeinek nagy részét elfecsérelte, és ennél nagyobbat már nem tud hozni. Emellett szól, hogy Mitrovicánál vízhozama közel négyezer köbméter volt, több mint a befogadó folyóé a torkolatnál. A vízparton eluralkodott tévhit miatt – mely szerint nagyvizek esetén a Vaskapu vízi erőmű „halmozza a vizet” –, itt kell említeni, hogy az ómoldovai vízmérőn a napokban mérték a legalacsonyabb idei értéket. A tározótó felső végén ugyanis a duzzasztás hatására szinte nincs is vízszintingadozás, a víztükör feszített.

Kizárólag a legnagyobb vizek alkalmával mutatkozhat félméteres áradás, viszont ennél gyakrabban jelentkezik apadás. Ez azzal magyarázható, hogy a nagyvizek érkezése előtt a vízierőmű felpörgeti a turbinákat. Ha pedig azok se győzik nyelni, akkor az átömlő mezőket engedik alacsonyabbra. Amellett, hogy növelik a víztükör esését és a víztömegek keresztülhaladását a Zuhatagokon, megszabadulnak a vízkészlet bizonyos részétől, ezátal helyet csinálnak a várhatóan érkező újabb víztömegeknek.
Azok pedig egyelőre – harmadszor mondjuk, le is kopogtuk – a Felső-Dunán még nem harangozták be érkezésüket.