Hét évvel ezelőtt, 2006 januárjában négy értékes festményt raboltak el az újvidéki Városi Múzeumból, Rubens, Rembrandt és Mola nagymesterek műveiként számon tartott alkotásokat vittek el. Az elrabolt képek közül az egyik Rembrandt-festménynek akkoriban két és fél millió euróra becsülték az értékét. Ezt az olajfestményt találta meg pár nappal ezelőtt a rendőrség egy mitrovicai családi ház pincéjében, az alkotást szerdán ünnepélyes látványátadás keretében visszajuttatták az önkormányzatnak. A képet Miloš Vučević polgármester vette át Stevan Krstić rendőrparancsnok-helyettestől, kora délután már ismét a Duna utcában lévő múzeumban volt, ugyanazon a helyen, ahonnan 7 évvel ezelőtt elvitték.
A négy értékes olajfestményt – Pier Francesco Mola olasz művész 49 x 38 centiméteres, Seneca című művét, Pieter Pauwel Rubens, egyik 17. század első felében készült festményét, a múzeum talán legrégebbi darabját, egy 16. századi ismeretlen holland vagy német festő, Krisztust ábrázoló olajfestményét, és a szóban forgó Rembrandt-művet – valószínűleg megrendelésre rabolták el, három faalapon, egy vásznon készült, nem kizárt, hogy a rablók méreteik miatt döntöttek a négy kis festmény mellett. A rablás után azt nyilatkozták az illetékesek, hogy a legértékesebbként emlegetett festményt Rembrandt festette 1640 táján, 28 x 22 centiméteres alkotás, Apám portréja címet viseli. A festmény megtalálása után egyre több helyen olvashatjuk, hogy az alkotást valójában nem a nagy mester festette, hanem valamelyik tanítványa. Ózer Ágnes muzeológus szerint, aki a rablás idején a Városi Múzeum munkatársa volt, sem biztos abban, hogy a festmény eredeti Rembrandt, valószínű, hogy a mester iskolájához tartozó tanítványok egyikének műve. – A képnek a szerzőjét nem határozták meg, ez a szakértői véleményezés ugyanis annyiba kerül, amennyit most nem fizethetünk ki, de még három évtizeddel ezelőtt sem tudtuk megfizetni. A másik három elrabolt kép között van egy, amelyik a Rembrandt műveként emlegetett festménynél is értékesebb. A művészettörténészek szíve jobban fájt ez miatt a festmény miatt, mint a Rembrandt miatt, a Rembrandt név azonban sokat mond az embereknek, ezért a köztudatban úgy rögződött, hogy ez az elrabolt darab a legértékesebb. Mindenképp Rembrandt köréből került ki, úgyhogy így is értékes műről beszélünk. Több ilyen, Rembrandt műve alapján készült alkotás létezik, Nürnbergben láttam ugyanezt a képet, ott úgy volt aláírva, hogy Rembrandt (?), vagy Rembrandt köréhez tartozó festő – hallottuk.
A 2006-os rablást hozzáértő személyek hajtották végre, tudták, hogy mit csinálnak. Nagyon vigyáztak a festményekre, egyik sem sérült meg. Az alkotások különleges módon nyitható üvegszekrényben álltak, a rablók nem törték be az üvegeket, egyik vitrin sem sérült meg. Ismerték a vitrinnyitási technikát, nem barbár módra estek neki, alig tíz perc alatt végeztek. A Rembrandt-képként emlegetett festményt a kilencvenes évek elején egyszer már ellopták a múzeumból, de akkor a rendőrség nem sokkal később Spanyolországban a nyomára bukkant.
Az elrabolt festmények a Városi Múzeumon belül a Külföldi Művészetek Galériájában voltak kiállítva a múlt század 60-as évei óta, egy magángyűjtemény részeként. A képek tehát nem a múzeum gyűjteményéhez tartoztak, hanem az Ilić-féle gyűjteményhez, ezt helyezték letétbe a Városi Múzeumba.
