2022. július 1., péntek

Gazdátlan gödör a Holt-Tisza fenekén

Akár a Tisza is áttörhet a zentai Pánában? – Csúszik a víkendház, de a tulajdonos már nem tud kihez fordulni

Lassacskán már negyven éve lesz, hogy a Zenta melletti Pána határrészen Nagy Abonyi László felépítette víkendházát a Tiszához közel. A gyümölcsösben a pihenés mellett sok mindenre szolgál az épület: szerszámok és gyümölcs tárolására is. Évtizedekig nem is volt vele gond, csak mostanában, amióta a szomszéd – nem helybeli – tulajdonosok váltják egymást, egyikük hatalmas gödröt ásatott, az épület pedig csúszni kezdett. A nyolcvanöt esztendős tulajdonos keresi a megoldást, de alig jutott előbbre.

Senki sem tudja, mi célt szolgált a gödör

– Rengeteg munkám és természetesen pénzem van benne, és most tanári nyugdíjamból kell arra költenem, hogy megmentsem az épületet, amit mások veszélyeztetnek. Azután kezdődtek a gondok, hogy a régi szomszéd örökösei eladták a mellettünk levő területet. Úgy két évvel ezelőtt – mert nem jártam le gyakran – szinte egyik napról a másikra azt láttam, hogy közel a kerítésemhez kiástak egy harminc méternél hosszabb gödröt, embermagasságúnál jóval mélyebbet, tíz-tizenkét méter széleset. A föld eltűnt a helyszínről, alighanem éjszaka csinálták. Vártunk egy ideig, hogy ugyan mit akarnak kezdeni az egykori Holt-Tisza fenekén ásott árokkal, de semmi sem derült ki, állítólag eladták a földet, kijött innen sok száz köbméter. Időközben újabb tulajdonos jött, egy szabadkai – mesélte az egykori kémia-, fizika- és matematikatanár. – A házon pedig kisebb-nagyobb repedések jelentek meg, a pincéből például át lehet látni a szomszédba: kicsit megbillent az épület. Szóltam az itt ritkán megforduló tulajdonosnak, hogy valamit tenni kellene, vagyis föltölteni legalább a kerítés melletti részt, mert tönkremehet az épület. Azt válaszolta, hogy ő így vette meg, gödörrel együtt, tehát nem tartozik érte felelősséggel. Én pedig megkérdeztem, hogy csukott szemmel vásárolt-e. Persze ő a másik oldalon, távolabb, fölépített már hat kisebb-nagyobb épületet, amelyek nincsenek veszélyben, hacsak nem jön föl a víz. Végül kerestem fuvarost, a szomszéd kifizetett kétszáz eurót, és negyven köbméternyi földet ideszállítottak. Én is kénytelen voltam még annyit rendelni, így a buldózer meg egyéb költségek miatt nekem már több mint kétszáz euróba került a munka, mivel a tulajdonos azt mondta, hogy ő ezzel befejezte a költekezést, ha még gondom van, akkor csináltassam én. Ismét megkérdeztem, hogy hogyan tehetném ezt az ő portáján. Márpedig ha nem akarom kockáztatni az épületemet, akkor valamit tenni kellene, legalább támfalat építeni. De legjobb volna betölteni az egész árkot.

– Mit mondtak a szakemberek?

Megbillent az épület, esetleg az új töltés valamelyest védi

– Aki látta a gödröt, az csak elcsodálkozott, hogy ki volt az az őrült, aki ezt kiásta. Egy alkalommal véletlenül összefutottam a Hidrogeológiai Intézet szakembereivel, nem tudom, hogy kerültek ide. A fiam egyebek között vízépítő mérnök, és a tanára az egyetemről meg szokta hívni előadást tartani, beszélgettek is a témáról, lehet, hogy az ő közbenjárására jelentek meg az intézettől. Mintákat vettek a talajból egészen a töltésig, és a mérnök magyarázta, hogy miként helyezkednek el a vízzáró rétegek, s azt is mondta, hogy alatta homok van, és ha itt föltör a víz, elárasztja az egész vidéket. Az eredményt nem ismerem, azt viszont tudom, hogy amikor az utolsó áradás volt, akkor itt a közeli szakaszon legalább ezer homokzsákot raktak le a buzgárok miatt.

– Nem a vízgazdálkodási vállalat az illetékes? Bár tudjuk, hogy ott elég kuszák a viszonyok.

– Jártam a DTD-ben is, de egy alighanem nemrégen ideköltözött hölgy lekiabált, hogy nem értek hozzá, illetve nem rájuk tartozik a dolog.

– És kire tartozik?

– Voltam a városházán, de ott is azt mondták, hogy ez nem környezetvédelmi probléma. Elpanaszoltam a gondom a polgármesternek, nem tudom, hogy neki valamit sikerült-e intézni; beszélgettem az építésügyi osztály mérnökeivel is. Elmentem a bírónőhöz a jogsegélyszolgálatba, felajánlotta, hogy készít egy dokumentumot, vagyis, hogy egyezzünk ki a szomszéddal, mert a per nagyon költséges. A nyugdíjamból én azt képtelen is volnék fizetni, meg a kimenetele is bizonytalan. Meg is jegyezte a szomszéd, hogy az legalább hat évig el fog húzódni. Igazán tehát senki sem illetékes, aki hivatalból lépne, már nincs is kihez fordulni.

Ki lehet látni a pincéből a repedésen