A Morván február 23-a és március 1-je között ugrásszerű árhullám alakult ki, melynek eredményeként a vízszint a másodfokú árvízvédelmi készültség szintjéig emelkedett. Ugyancsak ebben az időszakban (február 25–27.) a Rába közel négy métert áradt, a vízszint a legnagyobb víz küszöbéig emelkedett, árvizeket eredményezett, majd zuhanásszerűen apadni kezdett. Ennek tudható be Rába-torkolat alatti Duna-szakaszon tapasztalható áradás kibontakozása, amelyet tovább fokozott a Vág, a Garam és az Ipoly. Mindhárom folyó hevesen áradt, a vízszint gondolatnyival maradt a mindenkori legnagyobb alatt.
Innen indult az az áradás, amely a hazai vízmérőkön is észlelhető. Bezdánnál és Apatinnál is nyolc nap leforgása alatt több mint egy métert emelkedett a Duna vízszintje. Az áradás a Dráva-torkolat alatti részen még kifejezettebb, hiszen a Mura és a Dráva is áradt, néhány nap leforgása alatt valamennyi vízmérőn kétméteres vízszintemelkedés mértek. Ez az áradás azonban véget ért, a Dráva apad.
Ezekkel az áradásokkal magyarázható az időszakhoz képest meglehetősen magas +350-es újvidéki víz is. De ez még nem a tavaszi alpesi hóolvadás eredménye, még nem az igazi.
Pontos előrejelzések gyártására kissé még korai, de a rendelkezésre álló adatok elemzése alapján bizonyos következtetések már most levonhatóak. Az első és legfontosabb tényező – amelyre a tavasszal hozzánk érkező vizek mennyiségét saccolni lehet – a vízgyűjtő terület Nagymaros feletti részén felhalmozódott hóvízkészlet. Tíz nappal ezelőtt ennek értéke még komoly aggodalomra szolgáltatott okot, hiszen a sokéves átlagnak több mint kétszerese lapult a hegyekben. A sokéves átlag ugyanis nyolc köbkilométer, február 24-én viszont ez a mennyiség meghaladta a 16,5 köbkilométert. Ennek a hónak a leolvadása, és +350-es újvidéki vízre való érkezése mindenkor tavaszi árvizeket eredményezett, bő egyméteres vizet küldött a hullámtérre. Hogy az idén lesz-e ekkora, azt pillanatnyilag pontosan nem lehet tudni, a jelenlegi állapotok elemzésében még mindig túlteng a „de” és a „ha”.
Ami tényszerű, és jónak könyvelhető el, hogy az ijesztő méretű hóvízkészlet az elmúlt napokban jelentősen megcsappant, és két köbkilométerrel lett kisebb a február 24-i idei csúcsértéknél. De ami maradt, az továbbra is sok. Ezzel párhuzamosan – és ez is a jó kategóriájába sorolható – a Felső-Duna egyelőre hallgat. A vízmérők mindegyikén már vagy két hete feszített víztükör uralkodik, szinte semmilyen vízszintingadozás nem tapasztalható. Tehát a Közép-Dunán gerjedt árhullám, amely éppen most emelgeti a vízszintet errefelé, keresztül fog vonulni tájainkon anélkül, hogy egy esetleges újabb ránőjön. Nem árt tudni, hogy a Duna felső szakaszán kialakuló sorozatos árhullámok a folyó középső szakaszán hajlamosak eggyé olvadni, és egyetlen nagy áradásban testet ölteni. A tájainkon mért mindenkori legnagyobb vizek mindegyikére ez volt jellemző. Példának okáért mondjuk, hogy az 1965. évi mindenkori legnagyobb – mind bezdáni, mind újvidéki – vizet nem kevesebb mint hat egymást követő, egymásra ránövő árhullám eredményezte. A pillanatnyilag uralkodó helyzet alapján annyit mondhatunk biztosra, hogy az idén egy árhullám éppen most fut le úgy, hogy rá nem érkezik másik, ezért oda se nézünk. Persze, csak képletesen szólva nem, hiszen az odafigyelés időszaka most következik.
A jót felsoroltuk, jöhet a fúró!
Bármennyire is vigasztaló képet nyújt a Felső-Duna, megnyugtatónak nem nevezhető. Ha alaposan szemügyre vesszük valamennyi vízmérő nívógramját, arra a megállapításra jutunk, hogy a víztükör magasan a legkisebb víz felett feszül. A vízmérők többnyire középvizeket mutatnak. Ez annak a következménye, hogy egyelőre az 500 méteres tengerszint alatti régiók hava olvadt el, ez került a folyókba, és tartja a középmagas mederteltséget. Aggodalomra ad tehát okot, hogy az ennél magasabban fekvő területek hóvízkészlete továbbra is igen nagy, a folyó vízszintje pedig alig csökkent. Tájainknak igen rossz tapasztalata van azzal, amikor a legnagyobb hótömegek olvadása nyomán gerjedő árhullám +300-as vagy ennél magasabb újvidéki vízre fut be. Példának okáért: a 2006. évi tartozik ebbe a sémába, amikor a Duna mindenkori második legnagyobb vízállását mérték ezeken a tájakon. Ellenpélda: egy évvel korábban nagyjából ugyanekkora víztömegek futottak be +70-es vízre, és az áradás a hullámtér küszöbén torpant meg. Igaz az is, hogy a 2006. évi hóvízkészlet mintegy húsz százalékkal volt nagyobb az ideinél.
A mostani helyzetet ennek a két áradásnak a tanulságai alapján kell elemzés tárgyává tenni. Az újvidéki vízmércére vetett pillantás borúlátásra szolgáltat okot. Március 4-én a vízszint +354 cm, és árad. Mivel Bezdánnál, Apatinnál és Gombosnál már apad, várhatóan +370 körüli szinten fog tetőzni ma-holnap. És ekkor kezdődik a játszma. Mert ami eddig történt, az csupán bemelegítés volt.
A vízügyi helyzet pillanatnyi állása alapján a tavaszi nagyvizek szintjét tájainkon egyrészt az fogja meghatározni, hogy a tavaszi nagyvizek érkezéséig a Duna mennyit apad. Álomszerűen szép volna egy kétméteres apadás két hét leforgása alatt. Erre azonban egyelőre semmilyen kilátás nincs, hiszen a Közép-Dunán (Komáromtól Bajáig) csak lassú apadás tapasztalható, zuhanásszerűnek – amilyent látni szeretnénk – egyelőre nincs nyoma. Hogy úszunk-e vagy megússzuk, most többnyire azon múlik, milyen időjárás fog uralkodni a vízgyűjtő terület Bécs feletti részén a következő hetekben. A hóvízkészlet pillanatnyi értékei alapján saccolva, és a fagyhatár lassú és egyenletes emelkedése esetén megúszhatjuk. Képletesen mondva: csizmában. Gyakori hőmérséklet-ingadozások és frontbetörések esetén azonban jobb lesz csónakban gondolkodni.
