Tojással, paradicsommal és kövekkel dobálták meg nemrég elégedetlen emberek a szófiai parlament épületét, miközben Bulgáriában csaknem százezren tüntettek a kormány ellen. Az áramdrágulás miatt keletkezett népi elégedetlenség és feszültség társadalmi tűzvésszel fenyegetett. Szerencsére a kormány élén egy volt tűzoltó tiszt állt, s észrevette, mi készülődik. Az 54 éves Bojko Boriszov miniszterelnök ezért akcióba lépett, de már késő volt.
A politikai tűzoltás nem sikerült. Pedig a tüntetők nyomására beáldozta pénzügyminiszterét Szimeon Gyankovot, s ígéretet tett, hogy csökkenti az energiaárakat és megbünteti a külföldiek kezén levő, monopolhelyzetű áramelosztó cégeket, amelyek különösen feldühítették honfitársait. Mindez kevésnek bizonyult. Boriszov és kormánya a minap ezért lemondásra kényszerült. Tovább gyarapítva a 2009-ben kirobbant európai hitelválság utáni megszorításokba belebukó kabinetek számát.
A tervek szerint Bulgáriát – szakértőkből álló – átmeneti kormány vezetné az előrehozott parlamenti választásig, amelyet május 12-én tartanak. Az elégedetlenkedők és tiltakozók elutasítják a parlament feloszlatását. Alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását sürgetik.
A kormány megbízatása idén nyáron járt volna le, a soron következő parlamenti választást is akkorra tervezték, jóllehet az idő előtti távozás veszélye már korábban felmerül. Akkor, amikor nemrég a mezőgazdasági termelők azzal fenyegetőztek, hogy traktoraikkal fognak tüntetni, ha nem kapják meg a nekik járó támogatásokat. Megkapták, a kormány maradt, de csak február 22-éig, amikor halálos áramütés érte.
A népharag a háztartási áram magas fogyasztói ára és az energiaszolgáltatói monopóliumok miatt kezdett el tombolni, illetve vitt az utcára óriási tömegeket országszerte. Később azonban már a politikai irányítási rendszer megváltoztatását követelték az elégedetlen emberek.
Az áram árát még tavaly nyáron emelték meg (13 százalékkal). Hatása azonban csak mostanában érezhető igazán, a téli fűtési időszakban. Sok családban a januári villanyszámla a korábbinak mindjárt a duplája lett.
Az energiaárak politikailag nagyon érzékeny témát jelentenek. A rezsiköltségek ugyanis a 400 eurónál alig valamivel magasabb átlagos kereset nagy részét felemésztik.
A magas áramdíjak akkora feszültséget gerjesztettek, hogy az országos tüntetések sok helyen erőszakba torkolltak. A februári utcai összecsapásokban több mint harmincan megsebesültek, egy személy meghalt.
Bár rengeteg bolgár mélységesen elégedetlen a villanyáram árával, a tüntetők többsége nem pusztán emiatt vonult az utcára. A társadalom többségének, vagyis az átlagembereknek, sok másból is elege van. Így a gazdasági szigorból, a kormány eddigi munkájából, a rendkívül alacsony életszínvonalból, a mindent ellepő korrupcióból, az oligarchikus államberendezkedésből, az egész politikai nomenklatúrából, de a politika és a bűnözői csoportok összefonódásából, szövetségéből is. Mindez ellen szintén felemelték a szavukat, illetve tiltakoznak továbbra is.
Mintha a teljes politikai elitet el akarnák kergetni, hogy megkezdődhessen végre a többség által több mint húsz éve várt változás, átalakulás, amelyre kiszámítható jövő építhető. A változás hívei ezt látványosan demonstrálták is, amikor a napokban Plovdivban nyilvánosan elégették az alkotmányt.
A bolgároknak már nagyon elegük van abból, hogy az államot a kommunizmus bukása óta egy szűk kör irányítja, váltógazdálkodásban. Néha egy csapat jobboldali, máskor egy csoport baloldali politikus, akik képtelenek az újításra és az ország szekerének előrelendítésére.
A kisemberek szinte alig hallottak olyan (magas rangú) politikusról, akivel kapcsolatban a médiában, vagy a hétköznapi beszédben ne merült volna fel a gyanú: kapcsolatban áll valamilyen bűnszervezettel. Ezt a gyanút sok tüntető állításként is megfogalmazta, amikor a magukkal vitt transzparensekre csupán annyit pingáltak: „Maffiózók”, vagy „Maffiakormány”. Sokan ennyi fáradságot sem vettek. Nem írtak semmit, inkább ugyanezt kiabálták, skandálták a kormánybuktató tüntetéseken.
A kormányt nemes egyszerűséggel a bűn fészkének nevezték. Azt a testületet, amelynek élén 2009. július 5-ei megválasztása óta 2013. február 21-éig állt Bojko Boriszov. A leköszönt miniszterelnök korábban nemcsak tűzoltó tisztként szolgált, hanem rendőrtábornokként és Todor Zsivkov néhai bolgár kommunista vezér testőreként is. Egy ideig Szófia polgármestereként is kivette részét a politikai életből.
Boriszov és jobbközép pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) támogatottsága az utóbbi években fokozatosan csökkent. Részben az országot sújtó válság ellen bevezetett pénzügyi megszorítások, részben más okok miatt.
A távozó kormányfő reformígéreteiből nem lett semmi. A GERB-nek nem sikerült rendbe tennie, sem fellendítenie a gazdaságot, amelyről azt terjesztette, hogy azt a korábbi korrupt szocialista-liberális kormány vitte csődbe.
A lemondatott Gyankov pénzügyminiszter azért elért egy látványos eredményt. Helyrerázta a költségvetést. Ez azt jelenti, hogy tavaly fél százalékra csökkentette a költségvetési hiányt, amivel kivívta az EU-pénzügyminiszterek és az uniós bankárok elismerését.
Boriszov a szervezett bűnözés hatalmát sem törte meg. Az egykori fekete öves karatebajnok Boriszov „rendcsináló seriff” képében nyerte meg 2009-ben a választásokat. Kinevezése után – rendőrtábornoki tapasztalattal a háta mögött – azt ígérte honfitársainak, hogy felszámolja a szervezett bűnözést, amely miatt a külföld „maffiaországként” emlegette hazáját. Az utcai leszámolások azonban folytatódtak, a bűnüldözők és az igazságszolgáltatás pedig továbbra is tehetetlen a szervezett alvilági bandákkal szemben.
A munkanélküliség sem csökkent, sőt jelenlegi 12 százalékával már tízhavi rekordon áll. Boriszov mandátuma alatt Bulgária továbbra is az EU legszegényebb tagországa maradt.
A korrupció is virágzik. Brüsszel az intézményes korrupció miatt néhány éve több támogatást is megvont Bulgáriától, ami 2009-ben a szocialisták (BSZP) vezette kormány csúfos bukásához vezetett.
Bár az eddig egyedül kormányzó párt, a Boriszov vezette GERB népszerűsége csökkent az utóbbi években, támogatottsága még mindig a legnagyobb az országban. Ez részben azzal magyarázható, hogy a válságkezelés részeként végrehajtott kormányzati megszorítások viszonylag enyhék voltak, a többi uniós országéhoz viszonyítva. A béreket és nyugdíjakat inkább befagyasztották, mintsem csökkentették volna.
A bolgár miniszterelnök nyilván tudta, mit tesz, amikor benyújtotta kormánya lemondását. Lépésével igyekezett megőrizni – a közvélemény-kutatások szerint – pártja minimális előnyét a többiekkel szemben, és esélyét is az előrehozott parlamenti választásra.
Egyelőre bizonytalan, ki nyer és ki veszít Boriszov távozásával. Még az is lehetséges, hogy pártja eltűnik a politikai süllyesztőben, mint az korábban történt a II. Szimeon egykori cár köré tömörült szervezettel, amelytől sokan csodát vártak. De az is lehet, hogy összeszedi erejét és maga mögött hagyja az eddigi ellenzék három legfontosabb pártját: a szocialista-posztkommunista BSZP-t, a török kisebbséget képviselő liberális DPSZ-t és a rasszista szélsőjobboldali Atakát.
A romló gazdasági helyzet és a stabilan magas munkanélküliség miatt a GERB esélyei egyre romlanak. Most már csak a választók 22,6 százaléka szavazna Boriszovékra. Hamarosan kiderül, pontos-e ez az adat.
