Először Zomborban, a Magyar Polgári Kaszinóban mutatták be Molnár Tünde Elhurcolások – Gombos, 1944 novembere című könyvét, amely tavaly év végén jelent meg a budapesti Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány gondozásában. A minap a szerző szülőfalujában, Gomboson került sor a könyvbemutatóra. A József Attila Általános Iskolában Kovács Edit igazgatónő volt a rendezvény házigazdája, ő tette föl a kérdéseket Molnár Tündének. A bemutató külön vendége Matuska Márton újságíró, a 44–45-ös atrocitások elkötelezett kutatója és legjártasabb ismerője volt, aki a szerzővel, Molnár Tündével együtt ismertette a könyvben fölvetett témát.
A szóban forgó kötet a huszadik század egyik legszomorúbb tragédiáját és annak következményeit mutatja be, egy családtörténeti betekintést nyújtva Gombos teljes lakosságát ért kegyetlen sorscsapásokba is. A könyv szerzője édesapját nem ismerhette, hiszen szülei mindössze néhány hónapja voltak házasok, édesanyja várandós volt vele, amikor a családfőt elhurcolták Sosem látott apja naplójából kiindulva az időközben begyűjtött elbeszéléseket, valamint a föllelt dokumentumokat és adatokat is beépítette könyvébe. Ezáltal pedig a kötet a gombosi események egyedi krónikájává vált, melyből képet kaphatunk az itt történt elhurcolt, árva sorsra juttatott gyermekeket, megcsonkított gombosi családokat ért traumákról és szenvedésekről is.
A gombosi könyvbemutatón többször is elhangzott, hogy a kötet megjelentetése, valamint a könyvbemutató célja nem a gyűlöletkeltés vagy a bosszúállásra való buzdítás, hanem sokkal inkább a megbocsátás, illetve a nemzetek közötti megbékélés szorgalmazása. A szerző mellett Matuska Márton – aki a kéziratot gondozta, a kötetet szerkesztette, a szerzőt szakmai tanáccsal segítette – is kiemelte, hogy a titkolódzás helyett rendkívül fontos az 1944–45-ös események feldolgozása, a sorsproblémák kibeszélése és nyilvánosságra hozatala, hiszen csak az vezethet a megbékélés ösvényére. A rendezvényen elhangzott, hogy ez a kötet méltó emléket kíván állítani a mártír sorsra jutott gombosi áldozatoknak, akikről nem feledkezhetünk meg a hallgatás árnyékába burkolózva. A jelöletlen sírokban nyugvó sok ember is megérdemli a végtisztességet.
