2024. március 28., csütörtök

Összetört szív szindróma

Az erős érzelmi hatás kiváltotta tünetegyüttest nevezzük összetört szív szindrómának, amiből a páciensek általában maradandó károsodás nélkül felépülnek. Amerikai felmérések szerint a nőknél akár hétszer, kilencszer nagyobb valószínűséggel jelentkezik ez a „betegség”.

Először a japánok azonosították ezt a problémát az 1990-es években – Takocubo-kardiomiopátiának nevezték el – , amikor bemutatták, hogy egy hirtelen sokk vagy érzelmi stressz hatására a szív úgy kezd viselkedni, mintha szívinfarktusa lett volna az illetőnek, bár rendszerint semmilyen tartós károsodás nem lép fel. Az amerikai Arkansasi Egyetem kutatói most azonosították az ún. összetört szív szindrómát, amely jóval gyakrabban fordul elő a nőknél, mint a férfiaknál.

Fontos különbség a valódi szívrohamhoz képest, hogy a koszorúerek érfestése – ami manapság bevett eljárás a szívroham gyanúja esetén – negatív eredményt mutat. Tehát az infarktusra jellemző koszurúér-elzáródás nem jelentkezik. A szívizom átmeneti működési zavaráról beszélünk, amely során a szívizom egy része lebénul, nem pumpálja megfelelően a vért, és ez ritmuszavarokhoz, szívelégtelenséghez vezethet.

Alapvetően az összetört szív szindrómát a hormonok és az adrenalin hirtelen felszabadulása váltja ki, rendszerint az olyan események kapcsán, amelyekben az érzelmeknek fontos szerepük van. Ilyenkor a szív egyes részei ideiglenesen megnagyobbodnak és olyan tüneteket idéznek elő, amelyek nagyrészt rokon jellegűek a szívinfarktus tüneteivel, de az olyan kóros fizikális faktorok nélkül mint az elzáródott artériák és a szívizom-károsodás, melyek a szívinfarktus klinikai képét jellemzik.

Az összetört szív szindrómát negatív és pozitív töltetű események egyaránt előidézhetik, pl. lottónyeremény, de autóbaleset vagy egy szeretett ember hirtelen halála is kiválthatja. Egy friss amerikai kutatás azt igazolta, hogy a nők jóval többször érintettek a szindrómában, és közülük is az idősebb nők a kórkép fellépése nagyobb kockázatának vannak kitéve, mint a fiatalabbak. Dr. Abhiram Prasad, a híres Mayo Klinika kardiológusa szerint amíg a szívinfarktus és a szívbetegség a férfiakat jóval gyakrabban és jóval korábbi életszakaszukban sújtja, mint a nőket, addig az összetört szív szindróma az egyetlen olyan szívet érintő kórkép, amelyben túlsúlyban van a női nem érintettsége.

Dr. Abhishek Deshmukh, az Arkansasi Egyetem szívgyógyásza, aki már kezelt összetört szív szindrómában szenvedő nőket, arra volt kíváncsi, vajon a kórkép mennyire hím- és nőnem specifikus, és így ő volt az, aki ösztönözni kezdte az ezzel kapcsolatos kutatási munka megkezdését. Egy olyan szövetségi adatbázis segítségével, amely durván 1000 kórházi beteg adataiból épült fel, dr. Deshmukh azt állapította meg, hogy 2007-ben 6200 összetört szív szindróma eset fordult elő. Ezek közül mindössze 671-ben – 11 %-os arány – voltak csak a férfiak érintettek. A kardiológus azt is megállapította, hogy a nők összetört szív szindróma kockázata 7,5-ször nagyobb, mint a férfiaké. Az 55 éven aluli emberek között a nők ezen kockázati aránya már 9,5-szörös. Az 55 éven felüli nők háromszor olyan gyakran szenvednek a kórképtől, mint az ennél fiatalabb nők. A kórkép előfordulását jellemző nemi egyenlőtlenségre egyelőre nincs magyarázat, talán arról van szó, hogy a férfiak jobban birkóznak meg az érzelmi események okozta fizikai stresszel, vagy talán arról, hogy a férfiak egész egyszerűen kevésbé érzelmesek, mint a nők.

Az egyik elmélet szerint a hormonoknak van szerepük a szindróma kialakulásában. Egy másik szerint a férfiaknak sokkal több adrenalinreceptoruk van a szívük sejtjein, mint a nőknek, talán a férfiak ezért képesek jobban kezelni a stresszt és annak az erős vegyi anyagnak (hormon és neurotranszmitter) a felszabadulását, ami a stresszel jár együtt.

Tanulmányok alapján az esetek egy százaléka bizonyul halálosnak. Régen úgy mondták volna: halálra rémült. A kutatások azt is igazolták, hogy azon betegek 10%-ánál, akiknél a szindróma jelentkezett, életük egy bizonyos pontján második epizód is bekövetkezik, de náluk is rendszerint visszaáll a teljes szívfunkció anélkül, hogy tartós károsodást szenvedne a szívük, illetve anélkül, hogy utókövető kezelésre lenne szükségük. Úgy tűnik tehát, hogy az összetört szív helyrehozásának legjobb módja az, ha az érintett ad magának egy kis időt a spontán gyógyulásra.

Míg a szívinfarktus a télhez, az összetört szív szindróma a nyárhoz köthető a gyakoriság tekintetében.