Egy hónapja indította meg Franciaország a háborút egykori gyarmatán, Maliban. A hadműveletek kezdetén sokan elhúzódó és hosszan tartó harcokra számítottak. Úgy tűnik, tévedtek. A francia intervenciós sereg, amely mali kormányának kérésére és az ENSZ utólagos jóváhagyásával érkezett az északnyugat-afrikai országba, villámháborúban megfutamította az ellenséget. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel is kapcsolatban álló fanatikus és szélsőséges iszlamistákat, akik január elejéig már a fél országot hatalmukba kerítették, s rövid idő alatt akár egész Malira is kiterjeszthették volna uralmukat.
Francois Hollande francia államfő a terrorizmus elleni harc szükségességével indokolta a beavatkozást, amelybe eddig 4000 francia katona kapcsolódott be. A mali intervenciós seregben több francia szolgál, mint az afganisztániban. Ez arra utal, hogy a francia beavatkozás mögött nagyon komoly gazdasági és egyéb érdekek húzódnak meg, amelyek Malihoz és a szomszédos országokhoz (főként Nigerhez) kapcsolódnak.
Bár sok nyugati állam támogatta a hadműveletet, harcoló alakulatot, egy sem küldött Maliba, ahol a franciáknak (olykor) a rosszul és gyengén felszerelt kormányerők segítettek. Az afganisztáni, iraki és líbiai beavatkozás után a nyugatiak alighanem nem akartak újabb háborúba bocsátkozni. Igaz, (korlátozott) logisztikai, orvosi, hírszerzési és egyéb segítséget többen is nyújtottak a franciáknak; közöttük az USA, Kanada, Nagy-Britannia és Belgium is.
A franciák január 11-én indították el átfogó hadműveletüket, amely eddig sikeresnek bizonyult. Elérte hivatalos célját: meghiúsította, hogy Maliban radikális iszlám állam alakuljon, amely a fegyveres szélsőségeseknek, terroristáknak menedékhelyként és bázisként szolgálna az európai és más nyugati célpontok elleni merényletek előkészítéséhez. A francia intervenciós sereg szétzúzta a lázadókat, akik az ország északi részét tartották megszállva, s az év elején már a fővárost, Bamakót és a déli területeket fenyegették.
Az elmúlt egy hónapban a francia és a mali csapatok – a Szervál hadművelet keretében – felszabadították az ország északi részének stratégiai jelentőségű városait; több száz ellenséges fegyverest öltek meg. A beavatkozás győzelmes lezárását bejelenteni azonban még korai lenne. Francia elitalakulatok ugyanis még csak a hét végén vették vissza a lázadók egyik utolsó mentsvárát, az algériai határ közelében fekvő Tessalit települést.
A radikális iszlamista csoportok életben maradt tagjai az észak-mali hegyvidékre és a sivatagba, vagy külföldre menekültek. Mindezek után még hátra van az északi területek feletti teljes ellenőrzés visszaszerzése, a rend helyreállítása és a terep ellenőrzésének átadása az afrikai békefenntartóknak, akik az ENSZ felhatalmazásával érkeznek az országba.
A mali katonák az ENSZ-békefenntartókkal együtt vesznek részt a lázadóktól visszafoglalt (északi) országrész rendjének a fenntartásában és az esetleges támadások elhárításában. Az 5800 fősre tervezett – benini, Burkina Fasó-i, csádi, ghánai, nigeri, nigériai, szenegáli és togói katonákból szerveződő – békefenntartó kontingens közel egyharmada már Maliban van.
A hegyekbe visszavonult fegyveresek likvidálása fontos célkitűzés. Megvalósítása azonban elhúzódhat, ami még sok fejtörést okozhat Malinak és külföldi segítőinek.
A további bonyodalmakat elkerülendő, Franciaország már jelezte: mielőbb átadná a katonai feladatokat a külföldi békeerőknek, amelyeket főként a nyugat-afrikai országok toboroznak. Ha minden a tervek szerint halad, márciusban megkezdődik a franciák kivonulása. Az expedíciós hadsereg katonáinak nagy többsége távozik. Aki marad, tanácsadói és kiképző szerepet fog ellátni a mali hadseregben. Ahogyan több más EU-tagország katonája is, akiknek az érkezése a közeli hetekben várható.
A mali hadsereg újraszervezése a rendezés részét képezi. A feladat megvalósításában az EU kiképzőmissziója (EUTM) is részt vállal. Az unió 500 katonai szakértőt küld a helyszínre; feladatuk a mali hadsereg kiképzése lesz. Az EUTM előőrse, mintegy hetven – brit, finn, francia, román, spanyol és svéd – katona a hét végén érkezett meg Bamakóba.
A hét végén egy másik eseményre is felfigyelhettek a helyiek. Két öngyilkos merényletre, amelyeket a lázadócsoportok egy-egy tagja hajtott végre Gaóban. (Az állítólag már felszabadított észak-mali városban vasárnap harcok is voltak a franciák és a szélsőségesek között.). Mindkét merényletben csak a robbantó fanatikusok vesztették életüket. A kudarc után megbízóik megüzenték: folytatják (terror)akcióikat „a hitetlenek és cinkosaik” ellen.
