A hazai médiumok egy része kifejezetten a nacionalista, gyűlöletkeltő politikai ideológiának, az erőszak népszerűsítésének az eszközévé vált. A hatalomváltást követően állandó harc folyik azokért a sajtóorgánumokért, amelyek egyelőre nem kívánnak a hatalomnak megfelelően tevékenykedni. Eközben nemkívánatos személyek és szervezetek, árulók listái készülnek, melyek különösen egy olyan rövidnek mondható demokratikus múlttal rendelkező országban jelentenek veszélyforrást, mint amilyen Szerbia – hangzott el hétfőn a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) médiaközpontjában megtartott fórum felvezetése során. A beszélgetés elején még nem lehetett tudni, hogy a közönség soraiban helyet foglalt a Naši szélsőjobboldali szervezet három képviselője is – a mozgalom a közvélemény számára többek között éppen az imént említett listák készítőjeként, továbbá Vajdaság zászlajának gyakori felgyújtásáról vált ismertté.
Slaviša Grujić tartományi művelődési és tájékoztatási titkár megállapította, hogy valóban a kilencvenes évekbe tértünk vissza, s hozzátette, ennek egyik oka bizonyára abban kereshető, hogy az akkor megfogalmazott elvárásaink nagy része máig sem tudott megvalósulni. Mint mondta, korunk újságíróinak egy része a szankciókon, öldökléseken és háborúkon nevelődött, abban a periódusban, amelyet az újságírók mindennapos megalázása és zaklatása fémjelzett. A titkár elítélte a Pečat hetilapban megjelent cikket, melyben szerbgyűlölőknek és médiabeli bűnözőknek titulálták a vajdasági közszolgálati tévé vezetőit, s támadást intéztek a többi vajdasági nem kormányzati szervezet és az NDNV ellen is. „Az eddigiekben ránk kényszerített témákkal foglalkoztunk, most pedig az a feladatunk, hogy újra felvegyük a harcot a szakma védelme érdekében, melynek nyomai időközben, valahogyan, teljesen eltűntek” – állapította meg Grujić.
ÁRULÓKKAL ETETIK A NÉPET
Dragana Solomon Nikolić, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerbiai irodájának médiaügyekkel megbízott vezetője arról számolt be, hogy az elmúlt időszakban egyre több olyan panasz érkezik hozzájuk újságíróktól, amelyik a politikai nyomásgyakorlásra vonatkozik. A szabad sajtó egy állam demokratikussá válásának az előfeltételét jelenti – húzta alá, s hozzátette, hogy Szerbiában jelenleg két fontos törvény tervezete van készülőben, az elektronikus médiumokról, illetve a tájékoztatásról szóló. Reményének adott hangot, hogy egy minőségi közvitát követően ezek a törvények valódi médiareformot tesznek majd lehetővé.
Vukašin Obradović, a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) elnöke annak fontosságát hangsúlyozta, hogy együttesen fellépve álljuk útját a gyűlölet „legalizálásának”, melynek a folyamata, sajnos, máris kezdetét vette. Bírálta az állam vezetőit, amiért a szélsőségesek megnyilvánulásaival szemben alig reagáltak, hányaveti módon szóltak azokról, s nem ítélték el igazán egyiket sem. Mindennek az lett a következménye – hangsúlyozta Obradović –, hogy e szervezetek ma úgy érzik, eljött az idejük. A hatalom érdekeit is szolgálhatják a történtek: valódi eredmények helyett kémekkel, árulókkal meg rablókkal etetik ma a népet – közölte.
Sanda Savić, a Vajdasági Rádió és Televízió programigazgatója szerint jelen esetben nem egy államilag szervezett és összehangolt projektummal állunk szemben a szélsőséges látásmód előretörésekor, ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé veszélyes a jelenség.
A vajdasági szervezeteket és médiát ért legújabb támadás kapcsán Dinko Gruhonjić, az NDNV elnöke kilátásba helyezte, hogy levelet fognak intézni a kormányfőhöz és annak helyetteséhez, melyben tájékoztatják a politikusokat a legapróbb részletekig az eddigi fenyegetésekről.
NEM TOLERÁLHATÓ A GYŰLÖLETBESZÉD
Indulatoktól sem volt mentes a fórum folytatása, melyben a hallgatóság intézhetett kérdéseket a felszólaló vendégekhez. Elsőként ugyanis Igor Marinković, a Naši szélsőjobboldali szervezet igazgatóbizottságának tagja ragadott szót, aki azzal vádolta meg a vajdasági újságíró-egyesületet és a köré csoportosuló szervezeteket, hogy hamis információkat közölve igyekeznek mindenáron befeketíteni ezt a mozgalmat. A B92 és a Beta hírügynökség részéről ellenük vezetett médiakampányról beszélt, s arról, hogy az általuk készített listák nem kivégzési listák, hanem az oroszországi példa nyomán javasolt külföldi ügynökökről szóló törvény előkészítési javaslatai. Mint mondta, a teremben „senkinek sem kell féltenie testi épségét”. Az elhangzottakra Dimitrije Boarov publicista egy összehasonlítással reagált. Közölte, ahogyan a nemzetközi labdarúgó-szervezetben sincsen helye rasszizmusról szóló vitáknak, úgy a társadalomban is vannak olyan témák, melyek kapcsán nem alakítható ki politikai diskurzus, pluralizmus: ilyen például a nemzeti vagy más alapon történő megkülönböztetés kérdése is.
Radenko Popić, a Vajdaságba menekült személyek megsegítésével foglalkozó szervezet vezetője azt hangsúlyozta, hogy esze ágában sincs itt, Vajdaságban egy olyan ideológiát támogatni, amelyik miatt a menekültek kénytelenek voltak elhagyni szülőhelyüket. A Naši tagja még többször is szót kért, s ez idő alatt többen elhagyták a termet, páran pedig hangosan kérték, hogy többet ne adjanak szót a szélsőségeseknek.
Dinko Gruhonjić arra figyelmeztetett, hogy azoknak az elképzeléseknek, amelyeket e szervezet megfogalmazott, beláthatatlan következményei is lehetnek, melyekkel még ők maguk sincsenek tisztában. A fórumot követően lapunknak nyilatkozva közölte, nem szabad hallgatnunk a gyűlöletet szító kijelentések után, mert könnyen megtörténhet az, amit a kilencvenes években egyszer már átéltünk, amikor is a társadalom nagyobbik része megszokta a gyűlöletet és az erőszakot, s akképp is viseltetett iránta.
– A szélsőségesek alapvető normákat tagadnak, a polgárok egy csoportját bélyegzik meg, teszem azt, szexuális hovatartozásuk alapján, még akkor is, ha az állam alkotmánya, melyre maguk is esküsznek, kimondja: mindenki egyenjogú. Nehezen beszélhetünk itt dialógus kialakításáról. Ami a társadalom egészét illeti, én inkább az edukációt tartanám szükségesnek, melynek az általános iskola első osztályától kellene indulnia, s az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását kéne lehetővé tennie. Ha ez nem létezik, olyan egyéneket nevelünk, akik, meglehet jóhiszeműséggel is, de katasztrófához vezető ötletekkel rendelkeznek, s nem érzik, hogy kulturálatlannak számít ezeket az ötleteket nyilvános helyeken közölniük – fogalmazott a Naši tagjainak megjelenése kapcsán Gruhonjić.
