A FISZ immár hagyományosnak mondható szimpóziumának ezúttal kizárólag Csáth Géza volt a témája.
– Ez a tanácskozás néhány éve már kerekasztal-konferencia formájában zajlik, és mindig új téma köré fonódik. Tapasztalataink szerint előző években a kutatóink többet beszéltek Kosztolányiról, ezért idén szigorúan Csáthot jelöltük ki témának. Kosztolányi csak Csáth kapcsán kerülhetett szóba – mondta Bednanincs Gábor, budapesti irodalomtörténész, a FISZ Kosztolányi–Csáth-szimpóziumának szervezője. – Két főreferátummal készültünk, amelyhez a tanácskozás résztvevői referátumokkal és korreferátumokkal szóltak hozzá.
Az egyik főreferátumban Szajbély Mihály irodalomtörténész a Csáth-filológiának és hagyatékának kérdéseit boncolgatta Molnár Eszter, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársának segítségével. Szóltak a Csáth-kéziratok jelenlegi helyzetéről, feldolgozási módszereiről, továbbá, hogy milyen kincsek léteznek még a hagyatékban, amelyet mi, olvasók nem ismerünk. A másik főreferátumot Szirák Péter tartotta, aki a Csáth és a modernség kapcsolatát boncolgatta, hogy mennyire modern Csáth, és hol helyezkedik el korunk irodalomtörténetében. Emellett pedig Bengi László Kosztolányi-kutató, Bordás Sándor Csáth-kutató, és mások is felszólaltak korreferátumokkal, amelyek Csáth prózaírói tevékenységét vagy filológiai kérdéseit taglalták.
A sokat emlegetett Csáth-kultuszról is szó esett.
– A fiatalok körében is elég erős a kultusza, és ez szerencsére azt is jelenti, hogy olvassák a Csáth-műveket. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy habár Csáthnak sok az olvasója, mi, irodalomtörténészek mégsem tudunk sok mindent kezdeni a Csáth-jelenséggel. Született róla monográfia, ismertek a művei, habár nem mindegyik, de prózaíróként akadnak furcsa botlásai. Valamelyik novellája nagyon jól sikerült, némelyiket ötletszintjén nagyon jól megfogalmazta, de kivitelezésben nem annyira tökéletes, mint Kosztolányi késői novellisztikája. Ez pedig meglátszódik a befogadás és az értékelés minőségén is. Fontosnak tartjuk, hogy foglalkozzunk e két íróval, hogy a fiatalok számára is fontosak legyenek. Ezek az írók hatnak a fiatal olvasókra és alkotókra is. Az írói teljesítményben rendre megjelennek a hatásaik. Ha nem is a kultuszt, de ezt a hagyományt és hatást próbáljuk körüljárni évről évre különböző szempontok alapján. Ez az ötödik alkalom, de még mindig nem tudjuk kimeríteni – mondta a szervező.
