2024. március 29., péntek

Az Európa-prérin a tűzzel játszanak?

„Polgártársak! Bocsássatok meg nekünk, amiért nem tartóztattuk le a válság igazi felelőseit: a bankárokat és a politikusokat.” Az üzenetet egy spanyol rendőr írta transzparensére, amikor nemrég több ezer társával együtt Madridban tiltakozott az őket is kedvezőtlenül érintő kormányzati válságkezelési intézkedések, a megszorítások ellen.

Az EU-t évek óta sújtó és fojtogató válság ellen alkalmazott kormányzati módszerek miatt másutt is egyre elégedetlenebbek az emberek, különösen az állami alkalmazottak. Ha így folytatódik, a népharag sokfelé könnyen tartós politikai válságba csaphat át.

Akadnak azonban olyanok is, akik örülnek a lakosság széles rétegeinek haragja és fokozódó frusztrációja miatt. Elsősorban a szélsőséges pártok vezetői dörzsölik elégedetten a tenyerüket, hiszen a válság már jó ideje nekik tesz jót. Ahogy mélyül, úgy vált ki egyre nagyobb elégedetlenséget az elszegényedő és lecsúszó lakosság köreiben. Emiatt szavazók tömegei radikalizálódnak, ami a szélsőbal vagy a szélsőjobb felé sodorja őket. A szélsőséges pártok ígéreteiben vélik megtalálni a boldogulást, de legalábbis a gondok felszámolásának az útját.

A válság hatása a társadalmi és politikai környezetre nyilvánvaló. Az is világosan látszik, hogy a krízis gerjesztette társadalmi feszültségek mindinkább befolyásolják a politikát. Az Európai Unió eddigi legmélyebb gazdasági, politikai, társadalmi, bizalmi és adósság(válsága) közepette a szélsőséges erők térnyerése szintén látványos. Sőt, folyamatos, s egyelőre megállíthatatlannak tűnik.

A hagyományos pártok fokozatosan teret veszítenek a kis, sokszor szélsőséges pártokkal szemben. Már a válság kitörése után kilenc hónappal tartott Európa parlamenti választáson, 2009 júniusában hat tagországban jelentősen előretörtek a szélsőjobboldali erők. Igaz, háromban visszaestek a korábbi választási sikerükhöz képest. Azóta csak romlott a helyzet, azaz javult a szélsőséges, idegengyűlölő és populista mozgalmak, illetve pártok támogatottsága. Az EU nyugati és keleti felében egyaránt.

A legnagyobb sikerrel a nacionalista és fasiszta pártok dicsekedhetnek, hiszen népszerűségük jelentősen nőtt. Az ultranacionalista, idegengyűlölő, kisebbség- és bevándorlóellenes szélsőjobboldal előretörése európai szintű jelenség, amely több országban összefonódik a populizmussal is. Másik fontos jellemzőjük e mozgalmaknak, hogy (tagjaik) már nem hisznek a kormányukban, az uniós intézményekben, sem a nemzeti igazságszolgáltatásban. A mind nagyobb elégedetlenség és az ebből fakadó gyűlölet, radikalizmus és idegenellenesség egyértelműen a gazdasági válság egyik következménye.

Egyáltalán nem meglepő módon a szélsőséges mozgalmak és populista csoportok nagyon sok fiatalt vonzanak. Főleg a munkanélküliek táborából, amely több EU-államban óriásira duzzadt. (Uniós szinten, átlagosan rekordszintre emelkedett az állástalanok száma.). Görögországban és Spanyolországban a 15 és 26 év közötti korosztályok körében csaknem hatvan (!) százalékos a munkanélküliség. Portugáliában és Olaszországban ez azarány 30–40 százalékos.

A fiatalok szinte egész Európában úgy érzik, cserbenhagyták őket a hagyományos pártok és a kormányuk is. Ezért és a kilátástalanság érzete miatt tömegesen sodródnak a szélsőjobboldal vagy a szélsőbaloldal felé.

Görögországban pedig mindkét irányba. A válság által leginkább sújtott államban hirtelen megnőtt az Arany Hajnalnak, a görög náci párt támogatottsága, de a kommunista eszmékhez közeli radikális baloldali Sziriza pártszövetségnek is. A tavaly júniusi választáson mindkettő bejutott a parlamentbe. Sőt, a népszerűségi listán jelenleg a Sziriza vezet, ám az Arany Hajnal se panaszkodhat: a szintén dobogós, harmadik helyen áll.

A szélsőséges és populista pártok egyre több hívet és támogatót vonzanak magukhoz az elszegényedett rétegekből és a társadalomban lecsúszottak közül. Ez egyáltalán nem meglepő és nem is igényel komoly erőfeszítést. Csak ígérgetni kell a szerencsétleneknek, s máris tódul a tömeg a zászlók alá. Egyre több ugyanis az olyan uniós polgár, aki a válság miatt már-már mindenét elveszítette, a munkahelytől kezdve az emberi méltóságig. Az utóbbi években hirtelen felgyorsult a tömegek társadalmi lecsúszása, aminek következményeként megnőtt a szegények tábora és az egyre nagyobb mértékű elszegényedés veszélye is. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat szerint a mintegy 500 millió lakosú közösségben már csaknem 125 millió ember él szegénységben, vagy a szegénységi küszöb szélén.

Aligha kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy a gazdasági és hitelválság mindinkább széleskörű társadalmi válsággá mélyül, amelynek akár (nagyon) rossz vége is lehet.

A szélsőséges mozgalmak egyre hangosabbak és erőszakosabbak. A jelenség már komoly fejfájást okoz uniós szinten is. Brüsszel aggódik a szélsőségesek előretörése miatt.

Cecilia Malmström, az EU belügyi biztosa nemrég javaslatot fogalmazott meg a jelenség visszaszorítására. Az uniós politikus szerint az erőszakos szélsőségesek térnyerése és előrenyomulása az egyik legsúlyosabb fenyegetés, amely jelenleg az unió állampolgáraira leselkedik. Ezért átfogó küzdelmet szorgalmaz a szélsőségesek ellen: már-már olyan harcot, amelyet a nyugati országok folytatnak a terrorizmus ellen.

Malmström békésebb megoldást is javasol az ideológiai alapú erőszak megfékezésére. Felvilágosító kampányokat, amelyek – a tömegtájékoztatási eszközök segítségével – magyarázatot adnának a társadalmi jelenségekre, illetve ráébresztenék a szélsőséges nézetekkel és populista propagandával félrevezetett tömegeket arra, hogy veszélyes útra tévedtek.

A politikus szerint nem szabad késlekedni, mert a veszedelem nyilvánvaló. Ez abból is látszik, hogy a második világháború óta még soha nem volt akkora befolyásuk a szélsőséges, idegengyűlölő és populista erőknek a nemzeti parlamentekben, mint napjainkban. Az EU-biztos attól tart, hogy befolyásuk a jövőben növekedhet, ha a populista és szélsőséges mozgalmak tovább erősödnek.

Ennek pedig a politikai élet eldurvulása és radikalizálódása lesz a következménye. Ezért az uniós tisztségviselő a szélsőségesek elleni közös fellépésre szólította fel az európai vezetőket.

Sokan már attól tartanak, hogy a szélsőséges erők akár lángra is lobbanthatják Európát. Az ókontinenst ugyanis – Nicolas Lebourg, a Perpignani Egyetem szélsőjobboldal-szakértője szerint – a válság és a kormányzati megszorítások „száraz prérivé” változtatták. Már csak egy szikra hiányzik. Lebourg úgy véli: a gyufa már a populista és idegengyűlölő pártok kezében van.