2024. március 28., csütörtök

Erdoğan Keletre üzen, de az EU is érti

Egyértelmű üzenetet küldött Recep Tayyip Erdoğan török kormányfő az Európai Uniónak. Azt mondta, hogy amennyiben továbbra is olyan vontatottan és eredménytelenül haladnak a tagfelvételi tárgyalások Ankarával, mint az utóbbi években, Törökország búcsút inthet Brüsszelnek. Szünetelteti, esetleg végleg befejezi a 2005-ben kezdett egyezkedést az uniós csatlakozásról.

Az EU kormányának tekintett Európai Bizottság éves országjelentései eddig rendre elmarasztalták Törökországot. Az emberi és kisebbségi jogok nem megfelelő érvényesítése miatt Brüsszel rendszerint bírálja Ankarát. Az EU különösen a törökországi szólás- és vallásszabadság biztosításával elégedetlen.

Mindezt szem előtt tartva Erdoğan tavaly nyáron Moszkvában még csak viccesnek szánt megjegyzésben vetette fel az EU-val fenntartott kapcsolatok átértékelését, megváltoztatását. De már akkori látogatásakor (Vlagyimir Putyin elnöknél) megjegyezte: Ankara a sanghaji ötöket akár fontos partnerének is el tudja képzelni.

Erdoğan a minap már komolyra fordította a szót. A Kanal 24 török televízióban kijelentette: Ankara komolyan gondolkozik azon, hogy – az EU-tagság elnyerése híján – csatlakozik a sanghaji ötökhöz, amely valójában hat ország szövetsége, a hivatalos neve pedig: Sanghaji Együttműködési Szervezet. A gazdasági és katonai együttműködésre szerződött országoknak ebbe a csoportjába Kazahsztán, Kirgizisztán, Kína, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán tartozik.

Azt, hogy Erdoğan ezúttal már nem tréfált, az is jól bizonyítja, hogy Ankara már felkérte a sanghaji ötöket, hogy a 78 millió lakosú Törökországnak adjanak megfigyelői státust a szövetségben.

Erdoğan nagy vihart kavart kijelentésével. Otthon és külföldön egyaránt, beleértve az EU-t is. A török médiában sokan élesen bírálták a javaslatát. A Bugün isztambuli lap pedig az iránt érdeklődött, vajon milyen közös értékeket fedezett fel Erdoğan a „diktatórikus államberendezésű” sanghaji ötök és a magát demokráciának tekintő Törökország között.

Az EU-ból máris kisebb kórus igyekszik megnyerni Erdoğan bizalmát. Békülékeny hangon szólaltak meg francia illetékesek is. Ez azért furcsa, mert (Berlin mellett) Párizs volt eddig a török EU-csatlakozás egyik legerélyesebb ellenzője és kerékkötője. Franciaország ezúttal sokkal engedékenyebbnek bizonyult és alaposan változtatott az Ankara uniós törekvéseivel kapcsolatos eddigi merev álláspontján, illetve ellenkezésén.

A nagy uniós igyekezet talán kissé feleslegesnek tűnik, hiszen Erdoğan azt is elmondta, hogy az együttműködés a sanghaji ötökkel nem alternatívája Törökország uniós tagságának. Ezt alighanem a törökök se nagyon akarták meghallani. Talán nem véletlenül, hiszen a csaknem fél évszázados török–uniós integrációs folyamatban még mindig nem lehet áttörésről beszélni. Sőt. A 2005-ben megkezdődött tagfelvételi tárgyalásokról ugyanis mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy jól haladnak.

A törökök nagy többsége szerint sok nyugat-európai hatalmi központ mereven elutasítja országuk felvételét az EU-ba; ezért egyre kevésbé bíznak az uniós tagságban. A megannyi uniós bírálat és egyes EU-tagok akadékoskodása miatt Törökország lakosságának kétharmada ellenzi az uniós csatlakozást. Úgy vélik, van élet a jelenleg mély válsággal küszködő EU-n kívül; egyedül is elboldogulnak.

Optimizmusukat az utóbbi tíz év erőteljes és sikeres hazai gazdasági fejlődésére alapozzák, aminek eredményeként a török fizetések értéke megkétszereződött. Ez a gazdasági szárnyalás, amelyet a világválság sem fékezett le, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a NATO-tag Törökország regionális középhatalommá váljon.

Mindazonáltal török külpolitikai elemzők arra figyelmeztetnek, hogy veszélyes dolog az EU-tól elfordulni. Nagy többségük szerint Törökországnak az unióban a helye.