A parkra néző falusi vendégházban fogad Kátai Géza, akinek a kilencvenes években alapult meg vendéglátó létesítménye, a Kátai-tanya az idén kiérdemelte a Vajdasági Gazdasági Kamarának az év legjobb idegenforgalmi és vendéglátói szolgáltatásaiért járó elismerését. A fogadóházon is fölismerhetők a központ, a faluszéli tanya karakteres falusi motívumai, ami fafaragók készítette szobraival, székely kapura emlékeztető bejáratával, helyi környezetbe illeszkedő épületeivel ma már Kishegyes egyik védjegyévé vált, de egyúttal a település – múltjához visszanyúló – életképességének a jelképévé is.
Az emberek szeme láttára, mégis szinte észrevétlenül, mintha az őt környékező fákkal együtt a földből nőtt volna ki a domboldalon a Kátai-tanya a kishegyesi kaszáló festői szépségű környezetében, s ez a tájba ágyazottság mindenképpen a megálmodó képzelőerejét és az építész tudását dicséri. Kérdésemre, hogy ki volt a megálmodó, Kátai Géza csak mosolyog, ugyanis az álmokat az ember maga álmodja meg. „Senki sem jött, és mondta, hogy így vagy úgy legyen” – mondja. Majd hozzáteszi, a szakemberek, akik az ötleteit formába öntötték Valkay Zoltán zentai, és Horvát Lehel szabadkai építészek voltak. Az eredeti elképzelés mégsem az álmok világából, hanem a gyermekkori emlékekből kéredzkedett ki a napvilágra.
„Gyerekkoromban nyáron mindig hosszabb időt töltöttem a keresztszülőknél, a Szabó-szálláson. Ez volt az én nyaralásom! Ott ismertem meg és szerettem meg a tanyasi életet. A keresztapámtól megtanultam a méhészetet is. Felejthetetlenül bevésődtek emlékezetembe az ottani élmények. A jószágok, a mezőgazdasági munkák, az aratás a tanyára kijövő cséplőgéppel, ami igazi ünnep volt, a kakaspaprikás felejthetetlen izével, ami erre a nagy napra készült” – emlékezik Géza.
Az emlékképek azután új, modern arculattal, lassacskán testet öltöttek a kaszálói domboldalon. Visszatelepült az élet erre a helyre, juhokkal, szamarakkal, karámmal, kutyákkal, úgy, ahogy az a szállásokhoz illik, miként Hegyesen mondják, a tanyára. „Már csak a méhek hiányoznak, de hát azokat nem merem idetelepíteni a gyerekek miatt” – jegyzi meg Géza.
Természetesen nem a gyermekkorba visszavágyó nosztalgia volt az elsődleges célja a Kátai-tanya létrehozásának.
A kezdetekről így emlékezik Kátai Géza: „A tanya helyén az anyósom földje volt, amit mi kertészkedésre használtunk. Ott dolgozgatva nem kerülhette el az ember figyelmét, hogy milyen festői szépségű hely ez itt a kaszálóra való kilátóval. Az ötlet, hogy lehetne itt kezdeni valamit, váratlanul jött. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben vezetőségi tag voltam, és az akkori elnök, Szőke Anna fölvetette, hogy tenni kellene valamit a nyáron. Erre én fölajánlottam, hogy szervezzünk meg egy tábort. Mohácsi Zoltán kishegyesi festőművész, tanár is egyetértett ezzel. Kiötlöttük, hogy létrehozunk egy firkatábort. Fürsztner Etelka is bekapcsolódott. Az iskolában pályázat útján kiválasztották a legjobb rajzolókat, a hegyesi vállalatok pedig szponzorálták az eseményt – köztük volt a mi kilencvenes évek elején indult magánvállalatunk, a Forum Coop is. Segített, ki mivel tudott. S jött a televízió, jöttek az újságírók, megkezdődött a hírverés. Felbuzdulva a sikeren megszerveztünk egy környezetbarát tábort is. Ez kilencvenötben volt” – emlékezik a tanyatulajdonos, aki nélkül mindez egészen biztosan nem jöhetett volna létre.
A kilencvenes évek háborús időszakában volt a fölfutás, igaz, abban a három-négy éves időtávban, amikor a horvátországi háborúnak már vége volt, a később bekövetkező NATO-bombázásra pedig még álmaikban sem gondoltak az emberek. „Mi akkor annyira el voltunk foglalva a munkánkkal, hogy nem is foglalkoztunk a veszéllyel: nem is érzékeltük azt. Csak utólag, visszanézve kezdi fölfogni az ember, hogy miben élt akkor” – mondja erre Kátai Géza.
Hósz-egynéhány gyerekkel kezdték az első firkatárborban, ma már kétszáz vendéget is fogadhatnak naponta. Egy teletűzdelt Európa-térképre mutat a házigazda, amelyen gombostű áll minden egyes település helyén, ahonnan vendégeik érkeztek. Legsűrűbb a térkép Közép-Európában, de Törökországtól az Egyesült Királyságig, Oroszországtól Portugáliáig mindenütt van gombostű. Két éve részei az Orbán-kormány idején indított programnak is, amely a külhoni magyarok lakta területek megismerését tűzi ki célul a magyarországi gyerekek számára. Egy erdélyi turistairoda törzshelyéül választotta a Kátai-tanyát, ahova egynapos kirándulásokra indulnak Szerbia-szerte, Szendrőre, Versecre, az aracsi pusztatemplomba...Mára már Kishegyes is egész napos programot képes nyújtani az idelátogatóknak a Dombos Fest színhelyével, a negyvennyolcas emlékművel, a pékmúzeummal, a mesterségek házával, tanyalátogatással, kocsikázással, szamaragolással – büszkélkedik Géza. „De ehhez már húszan kellünk, mert egyébként nem győznénk a rengeteg munkát!” – teszi hozzá.
A lánya hívja munkaügyben, ezután rögtön a családra terelődik a szó, a Kátai-tanya ugyanis családi vállalkozás. Öten vannak a családban, s közülük négyen – a nyári főidényben hajnaltól az éjszakába nyúlóan, ilyenkor télen pedig reggel héttől este hétig – a vendéglátással kapcsolatos munkákat végzik.
A technika, a fejlesztések sokat könnyíthetnek az ember dolgán, de a kétkezi munka így sem pótolható. A szervezőmunkához pedig, ami négyük fő feladata, hideg fej és állandó készenlét kell. Megjelenni is fontos, Kátai Géza szerint ugyanis a mai vendég igényli, hogy ha csak egy kis időre is, de találkozhasson a házigazdával.
Folyamatosan fejlesztenek. Minden évben valami új terv megvalósítását tűzik ki célul. Két évvel ezelőtt a tartományi energiaügyi titkárság társtámogatásával bevezették a geotermikus fűtést. A pumpa a 18 fokos kúti vizet 55 fokosra melegíti fel, és ezt a vizet padlófűtésre használják. Télen fűtenek, nyáron hűtenek vele. A HACCP-tanúsítvány várhatóan még az idén meglesz. A legújabb terv egy mini szélerőmű létesítése, azzal oldanál meg a tanya áramellátását, ugyanis a régi áramvezeték már nem képes szavatolni a tanya energiaigényét. Egy természetiskola létrehozása is a közeli tervek között szerepel, amihez – a konyha szükségleteihez termelő – biokertészet már működik is.
Arról beszélgetünk végezetül, hogy már nem ugyanaz ez a falu, mint régen volt, a fiatalok elmennek, és rengeteg az idegen arc, de hát ez már egy másik iskola témája volna: az élet iskolájáé.
– Ja, és el ne felejtsd megemlíteni, hogy idén júliusban lesz a vállalkozás 18 éves, most válik tehát a tanya nagykorúvá! – teszi még hozzá mosolyogva Kátai Géza.
