A nagybecskereki Madách Amatőr Színház Irodalmi Színpadán bemutatták Léphaft Pál Végvári panoptikum című második kötetét. A közéleti arcképcsarnok szerzőjének munkásságáról a nagybecskereki közönség előtt dr. Németh Ferenc, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgató-szerkesztője, és a két recenzens Klemm József és Heinermann Péter beszélt, akik, akár csak a szerző a Béga-menti város szülöttei. A megszokottnál oldottabb hangulatban visszaemlékeztek a gyermekkorukra, mindarra, ami meghatározta életútjukat, szemléletmódjukat.
Négy nagybecskereki volt az Madách vendége (Fotó: Kecskés István)
– A tekintélyes és gazdag galéria, amelyet kötetében láthatunk nem pusztán egyszerű karikatúragyűjtemény. Annál sokkal több, hiszen a szerző egyben kontextualizálja is alanyait, helyzetben ábrázolja őket, és azáltal azonnal értelmezi, jellemzi is. Szinte mindegyiknek van valamilyen aktuális helyzetkomikuma. Azon túlmenően pedig humoros vagy ironikus, szubjektív szövegmagyarázata. Mindez az ábrázolt személyt egy sajátos értelmezési keretbe helyezi. Olyanba, amely mások számára is érthetővé válik, és talán valahol itt kereshető Léphaft Pál sikerének titka – mondta dr. Németh Ferenc.
Klemm József szerint jó, hogy az eredetileg újságban megjelent karikatúrák könyvbe szedve is megjelentek, mert így egészen mást mondanak. A napilapban megjelent karikatúra reagál egy időszerű történésre. A könyvben megjelentett karikatúra ellenben sokkal több. Már csak azért is, mert a könyv nem egy napra szól. Egy csokorba szed különböző embereket, s így sokkal többet mond az utókornak és a jelenkornak is, mindarról, ami ebben a közösségben történik és mindarról, ami egy közösségből ki fog nőni.
– Az köztudott, hogy a karikatúra fagyálló. Nincs az az időjárás, amelyik elronthatja az emberben a humort. Erre jó példát tudok hozni: a ma élő legnagyobb magyar karikaturista Kaján Tibor említette, ő munkaszolgálatos volt, hogy a legnagyobb kínok között is, mindig humorizáltak. A humor az élve tart, életet ad, a nevetés egy egészséges folyamat. Azt is tudjuk, hogy nevetve szó szerint túl tudunk élni sok mindent, ami különben nagyon nehéz, amit úgy gondoljuk, hogy nem tudunk elviselni. Természetesen nevetni nem lehet csak üres fegyverekkel, hanem valamibe kapaszkodni kell. Kapaszkodni kell barátokba, társaságba, mert a bánat a magányt diktálja, a humor és a nevetés meg elsősorban a társaságot keresi. A karikatúra ennek része, a humornak része. A karikatúra egy újságírói műfaj, amelyik képekkel és gondolatokkal operál. Ezekkel a rajzos jelekkel próbálja a karikaturista elmondani azt, hogy ma napsütés van, hogy ma egy politikus hülyeséget mondott, vagy azt, hogy ma nyertem a lottón. Mindent el lehet mondani, csak a módját kell megtalálni, a mértéket. A mérték pedig bennünk van. A mérték, hogy kit figurázunk ki és mennyire. A mi kezünkben van a penna, a jó ízlés dönti el, hogy kit hogy figurázunk ki. Ezért említem a mértéket, mert a közösség alakítja ki bennünk a mértéket. Itt mi ma Becskereken közösségről beszéltünk, közös esztendőkről, közös egyetemi évekről és mindarról, ami szerintem így alakította ki a sorsunkat, ilyen emberek lettünk. Ha nem ebben a közösségben növünk föl, bizonyára másmilyenek lettünk volna. Mindenki valamilyen, de az biztos, hogy kifordítva mindenki rózsaszín – vallja Léphaft Pál.
