Botrányosan kezdődött a tavalyi év a Vatikánban. Belső titkok és pletykák szivárogtak ki XVI. Benedek pápa elleni állítólagos összeesküvésről és a Vatikán bankjában, a Vallási Műveletek Intézetében (IOR) zajló állítólag gyanús pénzügyi műveletekről. Bár a bajkeverőket gyorsan elfogták, és el is ítélték, a pápai állam fura ügyeinek sorozata csak nem akar véget érni. Ellenkezőleg: nemrég egy régi-új furcsaságról számolt be a The Guardian. A Vatikán szerint azonban – mindaz, amit a brit lap ismertetett – se nem botrány, se nem titkolózás, inkább a történelem félremagyarázása.
A The Guardian arról írt, hogy a pápai állam – titokban és rejtélyes megbízottakon keresztül, évtizedek alatt – valóságos ingatlanbirodalmat épített ki. Ez még nem lenne baj, de az épületeket abból a pénzből fizették ki, amelyet az olasz fasiszták egykori fővezére, Benito Mussolini adott a Vatikánnak. Arról a politikusról van szó, aki – Adolf Hitler náci fővezér szövetségeseként – világháborúba sodorta Olaszországot, s ezért 1945-ben kivégezték.
Mussolini (kormánya beleegyezésével) 1929-ben adakozott a Vatikánnak. A Duceként is ismert olasz diktátor valószínűleg nem volt szűkmarkú. Erre abból lehet következtetni, hogy adományának – amelyet a Vatikán később külföldi adóparadicsomokba, majd értékes (kereskedelmi) ingatlanokba fektetett be – nemzetközi devizapiaci értéke jelenleg már 500 millió angol fontot (580 millió eurót) ér.
John Pollard, Cambridge-i történész szerint Mussolini summája nagyon jól jött a Vatikánnak, anyagi biztonságot adott a pápai államnak. „A pénz és a modern pápaság felemelkedése” című könyvében Pollard azt állítja, hogy „A pápaság ezzel pénzügyi biztonsághoz jutott. Ekkortól kezdve soha nem szegényedik el ismét.”
A brit lap úgy tudja, hogy a Mussolini adományából eszközölt befektetéseket jelenleg Paolo Mennini római pápai hivatalnok felügyeli, akit sokan a római katolikus egyházfő kereskedelmi bankárának tartanak. Mennini hivatalosan az Apostoli Szentszék Egyházi Vagyonának Gondnokságát (APSA) vezeti, vagyis azt a különleges osztályt a Vatikánban, amely a pápaság vagyonát kezeli.
A Vatikán eddig már több nagy-britanniai, franciaországi és svájci kereskedelmi ingatlant vásárolt, amelyek bérleti díja állítólag egész jól kiegészíti a pápai állam bevételeit. A külföldiek ingatlanvásárlása természetesen nem tilos ezekben az országokban. Többen mégis furcsállják, hogy a pápai állam a brit ingatlanügyletek esetében mindenáron igyekezett eltitkolni a valódi tulajdonos kilétét, s főleg azt, hogy a vételárat a Mussolini-rezsimtől kapott milliókból egyenlítette ki.
A Vatikán félrevezetőnek és megtévesztőnek tartja a brit lap cikkét. A Vatikánban azzal érvelnek, hogy Mussolini kormánya azokért a területekért, illetve ingatlanokért fizetett kártérítést (a Szentszék és az olasz állam viszonyát rendező 1929-es Lateráni Egyezmény alapján), amelyeket a megalakuló, egységes Olaszország még a 19. században vett el a pápaságtól.
Federico Lombardi atya vatikáni szóvivőt meglepte a The Guardianban közölt írás, de – mint mondta – nem azért, mert bármi titok lenne benne. Ellenkezőleg. Inkább az hökkentette meg, hogy egyáltalán megjelent egy olyan cikk, amiben szerinte nincs semmi új(donság). Lombardi jelezte: nincs abban semmi titok, hogy a pápai állam ingatlanokba fektetett pénzt világszerte.
