A cézárok és a vértanúk városa

Sáfrány Attila

2013. január 30., 18:32 >> 2013. január 30., 20:18

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Ezerhétszáz évvel ezelőtt hirdették ki a kereszténységet elfogadott vallássá nyilvánító milánói ediktumot Nagy Konstantin és Licinius császárok. A jubileum miatt az idén sokat fogunk hallani erről a sorsfordító eseményről. Remélhetőleg a hírbőség hozzájárul majd ahhoz, hogy eloszlassa a milánói türelmi rendelettel kapcsolatos közkeletű tévedést, amely szerint a rendelet államvallássá nyilvánította volna a kereszténységet. Ez csak hatvanhét évvel ezután történt meg.

A három császár – Gratianus, II. Valentinianus és Nagy Theodosius – ediktuma, a Cunctos populos Szaloniki városában született 380-ban, és bevezető sorai így szólnak: Megparancsoljuk, hogy mindazon népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk alatt állnak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig.

A milánói ediktum idevonatkozó szövegrészével összehasonlítva világosan elénk tárul a két rendelet szellemének az eltérése: (…) úgy döntöttünk, hogy mindenekelőtt és elsősorban olyan rendeleteket bocsátunk ki, amik biztosítják az istenség iránti tiszteletet és imádást, azaz hogy megadjuk a keresztényeknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a vallást kövesse, amelyiket akarja (…).

Nem kérdés, hogy mai vallásszabadságot pártoló gondolkodásunk számára melyik rendelet az elfogadható a kettő közül. Éppen ezért nem valószínű, hogy tizenhét év múlva az ideihez hasonló ünnepségeket rendeznek a szaloniki ediktum kiadásának az ezerhatszázötven éves jubileumán, de ha mégis, akkor rögtön javaslatot is tehetünk arra, hogy Szerbiában a görög város helyett hol emlékezzenek meg a jeles évfordulóról: Sremska Mitrovicán!

Miért? Ugyanazért, amiért a milánói ediktum jubileumát Szerbiában Nišben tartják. Az ókori „Nišben” (Naissusban) született ugyanis Nagy Konstantin császár. Gratianus, a Corpus populos kiadóinak egyike viszont az ókori „Sremska Mitrovicában” (Sirmiumban) látta meg a napvilágot. Ebben a városban koronázták császára Nagy Theodosiust is.

Egy a szaloniki vallási rendeletről való itteni megemlékezéssel Sremska Mitrovica legalább egy kicsit visszavághatna Szalonikinek azért, mert „eltulajdonította” tőle az ortodox kereszténység egyik legtiszteltebb katonaszentjét, Szent Demetert.

Nem véletlenül nevezték a középkorban ezt a hatalmas bazilita monostorral rendelkező várost a magyarok Szávaszentdemeternek. A szerbek – más előtaggal – ma is annak mondják, a Mitrovica ugyanis eredetileg Dimitrovica volt, amiben fölismerhetjük a magyar Demeter-Dömötör név szerb alakját: a Dimitrijet. A hagyomány úgy tartja, hogy ez a katonaszent Szalonikiban szenvedett mártírhalált, a történészek azonban kiderítették Demeter valójában sirmiumi diakónus volt, akit ott is végeztek ki, ereklyéit azonban az V. század elején, amikor a hunok lerombolták a várost, Szalonikiba menekítették. A tisztelete azonban szülőföldjén mindvégig fennmaradt, ahonnan a magyarok között is elterjedt.

Kétségbevonhatatlanul a római birodalom észak-balkáni és pannóniai részének a legjelentősebb városa volt Sirmium. A szerémségi település valamikori fontosságát jelzi az is, hogy róla nevezték el az őt környező vidéket, ami a szláv nyelvekbe a Srem, a magyarba a Szerém alakban ültetődött át.

Diocletianus tetrarchiája idején a birodalom négy fővárosának az egyike volt. Tíz római császár született a városban, de Traianustól fogva Marcus Aureliauson, Diocletianuson és Nagy Konstantinon át Theodosiusig megfordult itt és innen irányította a birodalmat hosszabb-rövidebb ideig mindegyik kiemelkedőbb római császár.

Fénykorában, a IV. században lakosainak a száma elérte a százezret. Volt hippodroma, hypocaustummal fűtött császári palotája, kövezett utcákkal és kanalizációval dicsekedhetett. A Vranješ vizét a Fruška Gorából szállította ide a római vízvezeték, a Száván pedig két híd vezetett át. Ebben a térségben ezerötszáz évet kellett várni, hogy hasonló méretű urbanizált város növekedjen ki a földből.

Nem az a meglepő, hogy ez akkor megtörténhetett, hanem inkább az, hogy erről a nagy múltú ókori városról Szerbiában alig tudunk valamit, mintha Sremska Mitrovica mai fontossága döntene a helyén álló ókori város jelentőségéről.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2017     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap