Nem voltak irigylésre méltó helyzetben az idei Világgazdasági Fórum (WEF) résztvevői, akik épp a hétvégén fejezik be tanácskozásukat. Talán inkább elégedetlenek és bosszúsak lehettek, hiszen a problémák, amelyekről – a tekintélyes nonprofit, nem kormányzati nemzetközi szervezet találkozóján – még 2012-ben egyeztettek, még nem szűntek meg. Ellenkezőleg, kiéleződtek, súlyosbodtak, s talán még osztódtak is. A pénzügyi, gazdasági, szociális és egyéb bajok továbbra is nyomorgatják a világ országainak többségét. A bankok vergődése is folytatódik. Ezért az idén ismét behatóan kellett foglalkozniuk az országok tucatjait sújtó hitelválság kialakulásában kiemelt szerepet játszó intézményekkel.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A svájci luxus-üdülőközpontban, Davosban 1971 óta évenként megrendezett WEF a világgazdaság befolyásos döntéshozóinak és szakértőinek a találkozója. Idén 43. alkalommal gyűltek össze a világ kiemelkedő gazdasági és politikai vezetői, szellemi nagyságai és véleményformálói, hogy választ találjanak a Föld legégetőbb kérdéseire, vagy legalább azonosítsák azokat. A tavaly kivesézett – pénzügyi-gazdasági problémák mellett – ezúttal is akadt bőven miről tárgyalni.
Az Európai Unió válsága, amely több tagállamban már szociális robbanással fenyeget, az élelmiszerárak emelkedése, az új erőviszonyok a Távol-Keleten, a súlyos válság a Közel-Keleten, a dollár egyeduralma ellen folyó egyre ádázabb valutaháború vagy a globális pénzügyi rendszer fenntarthatóságát veszélyeztető adóssághegyek mind időszerű kérdések, égető gondok. Jó sokat lehet elmélkedni róluk.
Ahogyan egy legalább ilyen súlyú és fontosságú problémáról is, amelyre a találkozó alkalmából megjelentetett Globális kockázatok 2013 című tanulmány is felhívja a figyelmet. A január 23-án kezdődött, ötnapos davosi tanácskozás elé időzített átfogó elemzés a világra váró mind nagyobb kihívásokra figyelmezteti a magas rangú méltóságokat, akik a svájci üdülőközpontba sereglettek, meg másokat is, akik minimális felelősséget éreznek Földünk jövőjéért.
A több mint ezer tudós, politikai és gazdasági szakértő megkérdezése és szakvéleménye alapján összeállított tanulmány szerint a következő tíz évben a legnagyobb gondot, illetve kockázatot a növekvő jövedelmi és vagyoni különbségek jelentik majd a világban. A pénzhez kapcsolódó egyéb nehézségek továbbra is komoly fejfájást okoznak majd kormányoknak és választóknak egyaránt.
A szakértők – akikre a tanulmány hivatkozik – ugyancsak kiemelt helyen említenek egy másik veszélyforrást is. Egy olyan problémát, amelyet már nemcsak kormányok és választók fognak megszenvedni, hanem az egész Föld. Ez pedig az éghajlatváltozás, illetve az azt előidéző óriási mértékű környezetszennyezés.
A Globális kockázatok 2013 kiadvány külön kiemeli a klímaváltozás kockázatait, illetve azt, hogy ennek a jelenségnek nagyon komoly hatása lesz a világ dolgainak alakulására az elkövetkező évtizedben. Lee Howell, a tanulmány szerzője, a WEF igazgatója úgy véli, hogy a szakértői véleményeket nem lehet lesöpörni az asztalról, mert olyasmire figyelmeztetnek, ami ellen az egész világnak össze kellene fognia.
A vészharangot mások is megkondították. Már korábban is, de az utóbbi időben is. Ők azt hangoztatják, hogy végső ideje a közös cselekvésnek, különben gyászos vége lesz a környezetszennyezésnek és az éghajlat rossz irányú változásának.
John Drzik, az Oliver Wyman Group nemzetközi hírű amerikai tanácsadó cég elnöke – röviddel a davosi találkozó előtt – szintén megpróbálta tudatosítani a közvéleményben, hogy a világot ökológiai és gazdasági vihar fenyegeti. Szerinte is elkerülhetetlen a közös akció az időjárást kedvezőtlenül befolyásoló környezetpusztítókkal és -szennyezőkkel szemben. Ellenkező esetben a jövő nemzedékek életfeltételei mindenütt veszélybe kerülnek a világon.
Több, egymástól független kutatás is igyekszik bizonyítani, hogy a klímaváltozás az előttünk álló évtizedben, sőt az egész évszázadban sokkal kegyetlenebb lesz, mint ahogyan eddig a szakemberek feltételezték. A veszély tehát már a nyakunkon van.
Ezt állítja az ENSZ is. A világszervezet Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legfrissebb jelentésében – amely idő előtt, már 2012 végén kiszivárgott – megállapítja: az emberiség felelőssége a klímaváltozásban „majdnem biztos”; a globális felmelegedés lassítására és feltartóztatására tett kísérletek többnyire sikertelenek maradtak. Emiatt időjárási szélsőségekkel kell számolni a jövőben. Elsősorban rendkívüli hőhullámokkal kísért szárazságokra, továbbá gyakoribb és erősebb viharokra kell felkészülni. Közben a globális átlaghőmérséklet és a tengerek szintje tovább fog emelkedni; utóbbi jelenség fő oka, hogy a gleccserek és a sarkvidékek jégtakarója szélsebesen olvad.
A világ 26 vezető gleccserkutatójának többsége arra figyelmeztet, hogy a jégtakarók olvadásának mértéke és súlyossága jóval meghaladhatja az előzetes becsléseket. A Nature Climate Change tekintélyes tudományos folyóiratban közölt tanulmányukban ismertették ennek várható következményeit is. Az egyik ezek közül az – a riasztó előrejelzésük –, hogy a XXI. század végéig a világtengerek szintjének emelkedése jóval meghaladhatja az egy métert is.
Ha ez bekövetkezik, 187 millió embernek kell elhagynia lakhelyét a tengerek part menti térségében és több hatalmas folyam deltájában. Sok szakértő azonban úgy véli: ez a becslés, amely Jonathan Bambertől, a Bristoli Egyetem földrajzprofesszorától származik, túl optimista a valós veszélyhez képest.
A borúlátóbb tudósok csaknem félmilliárd ember veszélyeztetéséről beszélnek. Azt állítják, hogy a gyors gleccserolvadás okozta méteres vagy annál nagyobb tengerszint-emelkedés rendkívül kedvezőtlenül érintené Hollandiát és az EU csaknem teljes északi partvidékét. Hasonló veszélynek lennének kitéve a nagy népsűrűségű folyamdelták, a Gangesz és a Brahmaputra folyók torkolatában – nagyon alacsonyan – fekvő Banglades vagy az Egyesült Államok keleti partvidéke. Ezeken a területeken jelenleg (összesen) már félmilliárd ember él.
A tengerszint emelkedése miatt valószínűleg meginduló példátlan mértékű népvándorlást egyéb jelenségek is súlyosbíthatják, így az egyre gyakoribbá váló aszályok miatt elsivatagosodó termőterületek, illetve az ennek következtében jelentkező élelmiszerhiány.
Az elmúlt húsz évben melegebbek és hosszabbak lettek a hőséghullámok. Ez a tendencia a következő évtizedekben is folytatódik. Az évszázad végére pedig már nem csupán nyáron lehetnek a tavalyihoz hasonló nagy és nehezen elviselhető hőséghullámok, vagyis olyan időszakok, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 Celsius-fokot. A melegedéssel tehát a nyarak és a többi évszak átlaghőmérséklete is emelkedni fog, különösen a XXI. század utolsó negyedévében.
Az IPCC szerint a Föld átlaghőmérséklete a század végéig akár öt fokkal is emelkedhet, hiszen a bolygónk légkörében már akkora mennyiségű üvegházhatású gáz, főleg szén-dioxid halmozódott fel, mint amennyi az elmúlt 800 000 évben még soha. A felmelegedés erőssége attól függ, hogy milyen mértékben sikerül visszafogni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A baj az, hogy a folyamat feltartóztathatatlannak tűnik, s katasztrófával fenyegeti a Földet.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) egy korábbi tanulmánya már 2011-ben utalt erre. Az IAEA-jelentés hangsúlyozza: ha minden ország és vállalat teljesítené a 2020-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési és energiahatékonysági vállalásait, a Föld átlaghőmérséklete akkor is 2-2,5 Celsius-fokkal emelkedne 2050-ig.
A figyelmeztetések ellenére még mindig sokan vitatják a globális felmelegedés tényét és az ebből fakadó veszélyeket. Ebben két ország – az Egyesült Államok és Nagy-Britannia – politikusai és tömegtájékoztatási eszközei járnak az élen. A többi nagy szennyező egy része, mint Kína, Oroszország vagy India, inkább visszafogottan reagál. Akadnak olyanok is, akik nevetségesnek tartják az egész problémát. Közéjük tartozik Václav Klaus cseh államfő is. Már-már beteges euroszkepticizmusa és bárdolatlan politikai stílusa mellett arról híresült még el, hogy egy korábbi nyilatkozatában határozottan tagadta a klímaváltozást.
