2024. április 25., csütörtök

Koszovó fontos, de nem ad kenyeret

Ha az ünnepek napjaiban nem lett volna a Preševo, Medveđa és Bujanovac Felszabadítási Hadsereg (UÇPMB) elesett tagjainak emlékére felállított emlékmű körüli huzavona – lebontjuk, mégsem bontjuk le, átköltöztessük – és a koszovói albánok fegyveres megtorlással, háborúval való fenyegetése, akkor nyilvánvalóan sokkal szegényesebb lett volna a hazai média kínálata. Dél-Szerbia és Koszovó azonban vannak – bár ismét kevésbé jó állapotnak örvendenek –, állandó híreket szolgáltatnak a sajtónak, amely hajlamos megfeledkezni az egyéb fontos hírek közléséről. A gondolatsorhoz kapcsolódik az egyik európai uniós vezető politikus kijelentése: „A koszovói- és az albán-kérdést a szerb államvezetésnek tartósan kell megoldania, hogy a téma végre kikerüljön a vezető napi hírek közül és az ország elindulhasson a fenntartható fejlődés útján.”

Tény, hogy az Ivica Dačić vezette új összetételű kormánynak annyi és olyan jellegű lépést sikerült megvalósítania a koszovói-kérdés megoldásának tekintetében, amit az előző összetételű kormányok egyikének sem. Ilyen vonatkozásban jogos, hogy a téma főszerepet kap a hírügynökségek és tájékoztatási eszközök kínálatában. Ugyanakkor a szerb kormánynak azért van tizenhat tárcája, tizenhat tárcavezetője és húsz tagja, hogy mindenki végezze feladatát. Mindegyik tárcát más hatás- és feladatkörrel ruházták fel. Ha a tárcavezetők saját hatáskörükben legalább részben annyit tennének, mint Dačić a Prishtinával folytatott párbeszéd tekintetében, akkor a napi hírek közé más érdemi téma is becsúszhatna. Továbbra is hiányoznak a figyelemreméltó lépések a padlóra juttatott gazdaság és ipar életre keltésének tekintetében, az egészségügy katasztrofális állapotára szintén nem érkezett meg még a válasz, a megreformált igazságügy helyrehozása is várat magára, a köztársaság és a tartomány kapcsolata pedig továbbra is egymással hadban álló házastársak viszonyára emlékeztet.

Ami pedig az immár eltávolított preševói emlékművet illeti, azt egy olyan katonai formáció elhunyt tagjainak az emlékére állították, amely formáció 2000 végén fegyveres lázadást vezetett Szerbia ellen. Ahogyan azt már több elemző is megfogalmazta: ha jogi szempontból vizsgáljuk az emlékmű témáját, akkor kijelenthetjük, hogy annak nincsen helye Preševóban, vagy bárhol máshol Szerbiában. Egy olyan alakulat elesett tagjainak állítottak emléket, amely Szerbia területi integritását veszélyeztette és az adott területet el akarta szakítani az országtól. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Preševo-völgyében nem ez volt az egyetlen hasonló emlékmű, csak hát a többit kevésbé szem előtt állította fel a helyi albán közösség.

Az is igaz, hogy a témát mindkét fél „felfújta”. A belgrádi hatalom tisztában lehetett volna vele, hogy az albán fél megtorlása nem fog elmaradni és azok ellen irányul majd, akik a legkevésbé bűnösek a történetben és akiket a szerb hatóságok nem védhetnek meg. A megoldás persze nem abban rejlik, hogy a szerb államhatalomnak meg kellett volna futamodnia – így is túlságosan gyakran futamodik meg, engedve mondjuk a jobboldali szélsőséges csoportosulások nyomásgyakorlásának, amelyek az állam határozatlansága és erőtlensége miatt egyre izmosodnak –, hanem nagyobb diplomáciai érzékkel kellett volna tárgyalásokat folytatnia a Preševo-völgyi albánok politikai vezetőivel, megpróbálva kieszközölni az emlékmű önkéntes átköltöztetését egy kevésbé szembeötlő helyre.

Az albán fél pedig igyekezett olyan kontextusban feltüntetni a témát, mintha az emlékművet ártatlan cserkészek tiszteletére állították volna fel, a „gonosz” belgrádi hatalom viszont még ezt sem tartja tiszteletben. Persze a koszovói albánok öngólt rúgtak a napokban jellemző erőszakhullámmal, amely során szerb síremlékművekre lőttek, majd ugyanezeket a sírokat feldöntötték, vagy felrobbantották. Sehol a világban nem vált ki szimpátiát egy másik nemzet síremlékeinek, kulturális örökségének a megsemmisítése, megrongálása.

Az aktuális koszovói és dél-szerbiai történések miatt kedden egy fontos hír csak mellékesként szerepelt a médiában. Az Európai Parlament Külügyi Bizottsága másodszorra vitatta meg a Szerbiáról szóló idei állásfoglalás tervezetét. Jelko Kacin, az EP szerbiai jelentéstevője, az állásfoglalás megfogalmazója dicsérő hangnemben szólt arról, hogy Szerbia jelentős lépéseket tett meg Koszovóval fennálló kapcsolata erősítésének tekintetében. Kacin ugyanakkor nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a Koszovóban élő emberek életét érintő fontos kérdések továbbra is nyitottak, mint ahogyan arról is szólt, hogy a munkanélküliség Szerbiában egyre aggasztóbb méreteket ölt – 27 százalékos –, a középosztály pedig egyre szegényebb és mind nehezebb körülmények között él. Érdemes lenne odafigyelni az ehhez hasonló visszajelzésekre, elemzésekre, és az eddigi munkatempót felgyorsítva dolgozni az újabb eredményeken, amelyek nem csak a Koszovó-kérdéskört érintik és amelyek mentén belátható időn belül emberhez méltó körülmények között élhetne az átlagember, legyen a lakcíme Koszovóban, Preševo-völgyben, vagy máshol Szerbiában.