A törzsállomány igénytelen, és csak három hónapon át aktív
A hozzáértők szerint libaneveléssel ott érdemes foglalkozni, ahol sok a legelő, meg a vizes terület. Bácsgyulafalva, avagy Telecska nem ilyen hely, ennek ellenére fél századdal ezelőtt a libatartásból éltek sokan a faluban, illetve ez a tevékenység biztosított számukra pluszjövedelmet. Ezzel egyetemben az is feledésbe merült, hogy egykoron a Telecskai-dombokon álló faluban szőlészettel, bortermeléssel foglalkoztak. Mára dohánytermesztő településként vonult be a falu a köztudatba. Pedig már nem igazán az. Viszont a libanevelés visszatérő foglalkozássá válhat. Erről Varga Zoltán és Mónika fiatal vállalkozók tapasztalata mutatkozik meggyőzőnek. Zoltán állatorvos édesapja volt a helyi földműves szövetkezet igazgatója, amikor a helybeli asszonyok adott időben zománcos vödrökben, kerámia levesestálban, vagy akár másik tányérral leborított levesestányérban vitték a szövetkezetbe a frissen vágott libák máját, de a hús egy részét is átvették, majd Zágrábba szállították, ahonnét valószínűleg exportálták. A libákat zömmel már nagy korukban kapták a termelők – ez volt a titka, hogy alkalmatlan helyen is lehetett nevelni őket –, majd saját kukoricájukkal tömték őket, s a máj leadása után megmaradt nekik a hús, a toll, akkoriban sült libán élt a falu.
– Szüleim nyomdokán vágtunk bele a libatartásba, már megvoltak a keltetők, a tapasztalat, erre építettünk. Most csak úgy lehet megélni ebből a munkából, ha a családi vállalkozás végzi a teljes termelési ciklust. Kell hozzá a stabil törzsállomány, a keltetők, a kislibák nevelése, a hizlalás, a tömés, a vágás, az értékesítés. Ha ebbe a folyamatba külső vállalkozókat vonnánk be, biztosan veszteségesek lennénk. A libával az a gond, hogy csupán három hónapig tojnak, utána kilenc hónapig csak esznek, s akkor semmi haszon nincs belőlük. Persze a tojás utáni időszak meg a munka szaporodását jelenti számunkra, a nejem tömi őket, majd együtt vágjuk és árusítjuk a jószágokat – mondja Varga Zoltán.
Varga Mónika: A nevelés, hizlalás, földolgozás évszázados tapasztalatokra épül
Mónika elmondta, hogy a libákat a száz évvel ezelőtti módszerrel, de modernizált eszközzel tömi. Kiemeli, hogy a tömés elkezdése előtt tudniuk kell, van-e vevő a májra, mert ha akár egy hétre is abbahagyják a négy héten át, napi négy alkalommal történő tömést, az állat mája visszazsugorodik, mintha nem is tömték volna.
A 180 tojóból álló törzsállomány egyedenként negyven tojást tojik átlagosan, de a házigazda kiemeli, hogy bizony a tojásmennyiség függ attól, hogy volt-e hó a télen, mennyi volt a napsütéses órák száma. Volt olyan rossz esztendő, amikor alig ötszáz kislibájuk kelt, volt, amikor kétezer. Maga a keltetési folyamat is eltérő, mint más baromfi esetében, de már akkora gyakorlatot szereztek ebben, hogy a keltető hőmérsékletét nem a hőmérőn, hanem tapintás alapján ellenőrzik.
– A kislibákat zömmel eladjuk, Bezdántól Palicsig vásárolják őket, természetesen magunknak is hagyunk belőlük, tömésre. A francia nagy szürke fajtát tartjuk, ezek tíz hét alatt 5–6 kilósra is megnőnek. Semmilyen különös étrendjük nincsen, természetesen szükségük van a vitaminokra meg a növényi eledelre, ehhez a szudáni füvet magunk termesztjük, este-reggel kapnak kukoricát. Egyébként igénytelen jószág a liba, és akár mínusz húsz fokon is vígan megél. A tömött liba mája átlagosan 700–800 grammos, a rekordunk 1,6 kilós máj volt- meséli a házigazda.
A házban három kutya is van, két puli, meg egy tacskó, de nem az ő feladatuk a libák őrzése, arra a videokamerák szolgálnak, a konyhában elhelyezett képernyőn látható a farm teljes területe. Sok a baromfitolvaj, mondja a gazda, szükség van a felügyeletre. Kérdésemre, hogy terveznek-e libakészítményeket, azt válaszolta, hogy a jelenlegi piac Bezdántól Újvidékig, Kikindától Szabadkáig terjed, de ez csak apróhirdetések nyomán kialakult piac. A libahúst 550 dinárért adják, a libazsír kilója ezer, a májé kétezer dinár. Tavaly ősztől csinos csomagolásban árulnak fokhagymával, illetve őrölt paprikával ízesített libazsírt, de gondolkodnak afölött, hogy 150 éves recept alapján libazsírba eltett sült libamájat, illetve libanyakba töltött kolbászt is készítsenek. A Varga család egy bájos tájházat is berendezett, ahol hamarosan meg is szállhatnak a Telecskára látogatók, és kemencében készült libasültet is kóstolhatnak.
– A libatoll is értékes portéka, de sajnos ezt most még eldobjuk. Kerestünk a faluban asszonyokat, akik megkopasztanák a libáinkat, de nem jártunk eredménnyel. Járt nálunk egy japán vállalkozó, aki megvenné a tollat, de a legkisebb mennyiség egy tonna, a jelenlegi állományból ennyit nem is tudnánk kiállítani – foglalja össze Mónika.
S akkor megnézzük a libafarmot. A kertből a másik utcára nyíló portán emelt fóliasátrakban telel a törzsállomány. Ezekben a sátrakban Zoltánék néhány évvel ezelőtt még krizantémot és szegfűt neveltek, most hatalmas szürke libák uralják a telepet. Érkezésünkre hatalmas zsivaj kerekedik, a madarak mondják a magukét, üdvözlik a gazdákat és a vendégeket. Rómát is a libák védelmezték, mondja Zoltán, aki úgy tűnik, mindent tud a libákról.
Varga Zoltán: A családi vállalkozás csak teljes termelési folyamat után válhat kifizetődővé
– Itt, ezen az egybe nyitott portán gond nélkül nevelhetnénk akár háromezer libát is – mutatja Zoltán –, de az a probléma, hogy nincs biztos és állandó vevőnk, így nem vállalhatjuk, hogy nyakunkon maradjon az állomány, ami ráadásul kilenc hónapon át inproduktív. A libanevelés további sorsa szerintem talán nem is a minisztériumi támogatások függvénye, hanem azé, hogy találunk-e biztos piacot a termékeinkre – összegzi házigazdánk.
Búcsúzásul megittunk egy-egy kupica szilvapálinkát, mert ha a liba nem fázik a hidegben, az embernek nem árt a melegítő védőital.
