2024. március 28., csütörtök

A pápa nem lesz ott

Csütörtökön, január 17-én vette kezdetét a milánói türelmi rendelet (medilonaumi ediktum) 1700 éves évfordulójáról megemlékező rendezvénysorozat Nišben. E dél-szerbiai település helyén állt egykor Naissus római városa, s ebben a városban született a harmadik században a törvényi rendelkezés meghozatalában főszerepet játszó Nagy Konstantin császár. A nyitóünnepségen a moszkvai Szretyenszkij kolostor kórusa, a világ egyik legjobbjának tartott énekkara adott egyórás koncertet. Megnyitóbeszédében Tomislav Nikolić államfő megtiszteltetésnek nevezte, hogy az évfordulót Szerbiában ünneplik, majd kiemelte: Szerbia ma is a türelmi rendelet szellemében él, az ország polgárainak szabad joguk van vallásuk gyakorlására.

Nišben az egész évet a Nagy Konstantin és Licinius társcsászárok által 313-ban Mediolanumban – mai olasz nevén Milánóban – megalkotott rendelkezésnek szentelik. A központi ünnepséget ősszel, október 6-án rendezik. Az ekkor tartandó szabadtéri szentmisére meghívták a két legtekintélyesebb keleti egyházfőt is, a legnagyobb ortodox hitközösség, az orosz pravoszláv egyház vezetőjét, valamint a konstantinápolyi egyetemes pátriárkát, aki rangban – mint primus inter pares – az első az egyenlők között. (Az egyenlők alatt az ortodox egyházvezetőket kell érteni.) Ortodox pápának mégsem nevezhetnék őt – még átvitt értelemben sem – ugyanis elsőbbsége pusztán tiszteletbeli, nem pedig egyházkormányzati és tanítói főség is, mint Róma püspökéé.

Az ortodox egyházfők tehát a hírek szerint mind képviseltetik magukat, XVI. Benedek viszont – ez már bizonyos – nem lesz ott a niši megemlékezésen. Bizonyára nem azért, mert ő ne tette volna szívesen a tiszteletét a jeles eseményen, s még kevésbé azért, hogy ő csak Milánóban szeretné megünnepelni a milánói ediktum kiadásának 1700. évfordulóját.

Milánóban a jubileumi év központi ünnepségét március 20-21-én rendezik meg, amelyen Angelo Scola milánói bíboros érsek meghívására részt vesz I. Bartolomeosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka is. Az ortodox kereszténység Nišben rendezett központi ünnepségén viszont nem lesz ott a katolikus egyház feje. Miért?

Boris Tadić még államfőként meghívta őt Szerbiába, ennek azonban nincs gyakorlati jelentősége, ugyanis a protokoll szerint a pápát az adott ország többségi egyházának, ebben az esetben tehát a szerb pravoszláv egyháznak kell meghívnia. Ez azonban elmaradt. Katolikus részről még időben, évekkel ezelőtt megtörtént a kapcsolatfelvétel ebből a célból, ám falakba ütköztek. Német László nagybecskereki megyés püspök a tavaly novemberben tartott sajtótájékoztatón így nyilatkozott a kérdésben: XVI. Benedek kész Szerbiába látogatni, amennyiben meghívják, mert „a pápa oda megy, ahová hívják”. „A szerbiai vezetés korábban meghívta a Szentatyát, de azután a szerb pravoszláv egyház megakadályozta ezt a folyamatot” – tette hozzá.

Irinej pátriárka niši püspökként még kedvezően nyilatkozott a pápa látogatásával kapcsolatban, egyházfőként azonban változtatott az álláspontján. Tavaly októberben jelentette ki ezzel kapcsolatban, hogy ő ugyan azt akarta, XVI. Benedek ott legyen a jubileumi ünnepségen Nišben, de ennek még nem jött el az ideje. „Ma is úgy gondolom, hogy ez célszerű és hasznos volna… De sok olyan vitatott dolog van közöttünk, ami miatt, mégis azt kell mondanom, még nem érett meg az idő egy ilyen találkozásra.” Feltételt is szabott. Irinej szerint értékelendő gesztus lenne, ha a pápa Szerbiába jövetele előtt ellátogatna Jasenovacra, és bocsánatot kérne a katolikus egyház szerepe miatt a Független Horvát Államban a második világháború során elkövetett bűntettek miatt.

Tény, hogy Róma püspöke már többször is ellátogatott Horvátországba, s eközben egyszer sem rótta le kegyeletét a jasenovaci áldozatok emléke előtt. Miért a pápa dolga volna ez? A szerb pravoszláv egyház vezetője mikor kért bocsánatot a szerbek által elkövetett bűntettekért a második világháborúban? Bocsánatot kért a pátriárka Vukovárért és Srebrenicáért? És miért nem? Ugyanazért nem, amiért a pápától sem várhatunk el valami hasonlót. Az egyházfő ugyanis attól fogva, hogy a vallási szervezet vezető emberévé választották, semmit sem cselekedhet magánemberként. Ő egyházfőként az egész vallási szervezetet képviseli. A pápa bocsánatkérése ebből kifolyólag azt jelentené, hogy elismeri, az egész katolikus egyház vétkes a jasenovaci bűntettekért, de legalábbis az egész horvát katolikus egyház. És akkor mi van azokkal a hívő katolikusokkal, akik az életüket kockáztatva mentették más vallású embertársaikat azokban a sötét időkben? Ők is vétkesek Jasenovacért, mivelhogy katolikusok? Ugyanez a kérdés természetesen a keresztényi módon viselkedő szerb pravoszlávokkal kapcsolatban is föltehető, ha ezzel a törzsi gondolkodásra jellemző, kollektivista erkölcsi felfogással ítélkezünk a másik félről.

A határhelyzetekben ismerszik meg, hogy ki kicsoda. Akkor válik el a búza a konkolytól, s derül ki, ki az ember. Az egyes ember bűne nem teszi bűnössé az egész közösséget, mint ahogy erénye sem erényessé. Az egyén és a közösség viszonylatában nem érvényesülnek az összeadás vagy a szorzás matematikai szabályai, az ember ugyanis alany, s az alanyokat – mivel mindegyikük önmagában való és önmagáért felelős páratlan érték – nem lehet összeadni.