2024. március 28., csütörtök

Arab tavasz jöhet az EU-ban?

Társadalmi robbanással és zavargásokkal fenyegeti a közösséget a válság

Európa vezető hatalmaként Németország sem tudja, vajon az idén hogyan teljesít az EU gazdasága. Szakértők visszaesést, a recesszió folytatódását, ideális esetben minimális átlagos növekedést jósolnak. Angela Merkel német kancellár szerint idén sem javul Európában a gazdasági helyzet; inkább romlik, s az élet nehezebb lesz, mint tavaly. Pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble optimista, ő javulást vár. Az unióban a lakosság többsége viszont borúlátó. (A jövőt a görögök és a magyarok látják a legsötétebben). Okkal, hiszen a 27 tagú közösségben egyre többen szegényednek el, miközben a munkanélküliség rekordokat döntöget. Aki bír, menekül a krízisországokból.

Az évek óta tartó válság miatt az EU-ban nőtt a gazdasági egyenlőtlenség, a létbizonytalanság és a szegénység, miközben a jövedelmi és vagyoni különbségek mélyültek (országokon belül és országok között is). A foglalkoztatásban is katasztrofális folyamat bontakozott ki.

Ennek következtében az unióban soha nem tapasztalt méreteket öltött a munkanélküliség. Az EU-ban tavaly év végén 26 millió embernek (a munkaképes korúak 10,7 százalékának) nem volt állása. A 17 országból álló euróövezetben rekordmagasságba, évi 12 százalékra emelkedett a munkanélküliség. Ez a szám 19 millió – hivatalosan nyilvántartott – állástalant takar. Az EU-ban jelenleg sokkal több ember munkanélküli, mint húsz évvel ezelőtt.

Minden gazdasági adat arra utal, hogy az EU megosztottá vált, kettészakadt: egy fejlettebb és gyorsabban haladó északi és egy nehézkesebben mozgó, elszegényedő déli részre.

A munkaerőpiac is ezt tükrözi. Jó fél évtizede nagyjából még ugyanannyian voltak munka nélkül Északon és Délen, de az utóbbi időben már jelentős változások történtek. Az EU északi országaiban átlagosan 11 százalékos, míg a déli tagállamaiban már 18,5 százalékos a munkanélküliség. Emiatt folyamatosan mélyül a szakadék az északi és a déli EU-tagok lakóinak életminősége között.

Az alkalmazottak sok EU-országban sokkal kevesebbet keresnek, mint akár évekkel ezelőtt. Az uniós háztartások reáljövedelme 2009 és 2011 között a 27 tagállam kétharmadában esett vissza. A legnagyobb mértékű, 17 százalékos csökkenés Görögországban volt. A görögöket a spanyolok követik, a harmadik helyen Ciprus áll.

A folyamatos válság, a szociális gondok és a reálbér-zsugorodás miatt több országban megroppant a középosztály. Az egyik leggazdagabb EU-tagnak számító Németországban az utóbbi öt évben hét százalékkal csökkent ennek a rétegnek az aránya a társadalomban. Így, jelenleg már csak a lakosság 58 százaléka tartozik a középosztályhoz; a lemorzsolódás nem biztos, hogy megáll ezen a szinten. Mindazonáltal Németország még mindig kimagaslóan jól áll sok uniós tagországhoz, pl. Portugáliához, Ciprushoz, Görögországhoz, Spanyolországhoz, vagy a 2004-ben csatlakozott kelet-európai országok többségéhez viszonyítva.

Az EU-országokban más riasztó jelenségek is megfigyelhetőek az utóbbi években. Ebben az időszakban hirtelen felgyorsult a tömegek társadalmi lecsúszása, aminek következményeként megnőtt a szegények tábora, és az egyre nagyobb mértékű elszegényedés veszélye is.

Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat szerint az 500 millió lakosú közösségben jelenleg csaknem 125 millió ember él szegénységben, vagy a szegénységi küszöb szélén. (Az életszínvonal folyamatos csökkenése miatt ez a szám a jövőben növekedni fog.). Közülük 40 milliónak mindennapi alapvető termékeket kell nélkülöznie. Ebből a szempontból az eurózónában sokkal rosszabb a helyzet, mint másutt az EU-ban.

A súlyos gazdasági problémák ellen sokan tüntetnek, sokan pedig menekülnek a válság okozta gondok elől. Olykor még Európából is. Akik az EU-n belül költöznek, sok esetben Németországba mennek; munkahely és megélhetés reményében. Olaszországból, Görögországból, Spanyolországból és Portugáliából valóságos népáradat indult meg Németországba, ahol jóval kisebb a munkanélküliség, mint a déli válságországokban. Ezek közül Görögországban és Spanyolországban kirívóan magas, 26-27 százalék közötti a munkanélküliek aránya.

Az Ernst & Young tekintélyes és nemzetközi hírű könyvvizsgáló cég szerint már közel félmillió olasz, görög, spanyol és portugál dolgozik legálisan Németországban. Akiknek ez nem sikerül(t), sok gondot és bonyodalmat okozhatnak még szülőhazájukban.

A válság egyéb szociális vonzataira és veszélyeire a Nemzetközi Vöröskereszt épp a minap figyelmeztetett. Yves Daccord, a szervezet vezetője úgy véli: a kormányok válságkezelési akciójának részét képező állami spórolás – így a szociális kiadások csökkentése – miatt rohamos elszegényedés fenyeget.

A dél-európai uniós országokban példátlan mértékű a nyomor és nő az erőszak is. Görögországban, Spanyolországban és másutt élelmiszerbankoknak mondott raktárak százaiból osztanak ennivalót, ruhát, lábbelit, sőt gyógyszert is szegény családoknak.

Jonathan Todd, az EU foglalkoztatási és szociális ügyekben illetékes biztosának szóvivője hasonlóképpen vélekedik. Kijelentette: a szegények közül sokan szociális vészhelyzetben vannak. Sok elemző tart attól, hogy a felgyülemlett társadalmi problémák zavargások sorozatát indítják el a válságországokban.

Yves Daccord szerint könnyen elképzelhető, hogy Dél-Európában az arab tavaszhoz hasonló – tömegtüntetésekkel kierőszakolt kormánybuktató – események tanúi lehetünk a közeljövőben. A Vöröskereszt az év elején arról számolt be, hogy a konfliktushelyzetek kezelésében tapasztalt munkatársai mostantól Európára fognak koncentrálni. Elsősorban az EU-ra, vagyis arra a közösségre, amelynek kormánya, az Európai Bizottság nemrég 18,6 milliárd eurót irányozott elő a szociális (értsd: szegénységi) alap számára. Ebből az újonnan létrehozandó alapból a tagállamok lakosságának leginkább rászoruló (nyomorgó) rétegeit segítenék. Az unióban részben ugyanezt a feladatot látja el az EFS szociális alap is.

Kétségtelen, a szegények megsegítésére szánt pénz sokaknak segíthet. De a kilátásba helyezett új támogatás összege jócskán elmarad a mögött a mintegy ötezermilliárd euró (!) mögött, amelyet az EU – 2008 októbere és 2012 vége között – a válság kialakulásában és elmélyülésében fő szerepet játszó (nagy)bankok mentésére fordított.