2024. március 28., csütörtök

Keleti nyitás szerb módra

Az arab Al Dahra cég nyolc szerbiai birtokban szerezhet többségi tulajdonjogot

Októberben még arról írtunk, hogy a mezőgazdasági szervezetek tiltakozása miatt a szerb kormány elállt attól a tervétől, hogy a Egyesült Arab Emírségek vezető agrárcége, az Al Dahra földet bérelhessen Szerbiában, ami alatt természetesen elsősorban zsíros vajdasági földeket kell érteni. Ezt Mlađan Dinkić gazdasági miniszter jelentette be október 28-án Újvidéken. Akkor tíz tönkrement mezőgazdasági birtokot emlegettek, és Dinkić fölvetette, hogy a főváros egykori büszkesége, a Belgrádi Mezőgazdasági Kombinát (PKB) is a „csomagba” kerülhet.

Ma már tisztábban láthattunk ebben a kérdésben, miután vasárnap Abu Dabiban Mlađan Dinkić aláírta az erről szóló előszerződést az Al Dahra képviselőjével. A szerződés kitételei szerint az arab cég 100 millió eurót invesztál az öntözőrendszerek kiépítésébe és további 100-at arra a célra, hogy 80 százalékos tulajdonjogot szerezzen 8 mezőgazdasági birtokban. A Dnevnik információi szerint Vajdaságból a következő birtokokról van szó, a Nova Gajdobra-i Jadran, a szondi (Sonta) Mladi borac, a Pancsova közeli Július 7, a tárcsói (Starčevo) Vojvodina, Omoljica, Dolovo birtokok, Közép-Szerbiából pedig az obrenovaci Dragan Marković.

Ezeknek a birtokoknak megközelítőleg 4000 hektár van a saját tulajdonukban, és mintegy 16 500 hektár állami földet bérelnek. Az Al Dahra ezek szerint a végleges megállapodást követően több mint 3000 hektár szerbiai földhöz jut, miközben tudjuk a hatályos szerbiai törvények szerint külföldiek egyelőre nem birtokolhatnak földingatlant.

Állami földet tehát nem vásárolhat az Al Dahra, csak állami tulajdonban levő birtokot, ami végül is azt jelenti, hogy földet vásárol, ugyanis ezeknek a tönkrement birtokoknak a legfőbb vagyontárgyuk a földtulajdonuk. Megbecsülendő érték az állami földekre való fölbérlési lehetőségük is. Csak a jogászok magyarázhatnák meg, hogy a magánosítás elindulásával nálunk elfogadottá vált furcsa értelmezés szerint miért nem szerez földtulajdont az a külföldi, aki földtulajdonnal rendelkező állami birtokot vásárol, mindenesetre a paraszti józan észnek alighanem ez a magyarázat csak jogászi csűrés-csavarásnak tűnne.

A vasárnap kiadott közlemény alapján nem derül ki, hogy a birtokok által bérelt állami földet a továbbiakban az Al Dahra béreli-e majd. A Dnevnik információi szerint igen, méghozzá a hazai viszonyok ismeretében nagyon kedvezőnek mondható 250 eurós hektáronkénti áron. Van, ahol ennek a sokszorosát fizetik a vajdasági gazdák.

A szerbiai közvélemény erősen megosztott a kérdésben. A mezőgazdasági szervezetek újból erélyesen tiltakoztak. Miroslav Grubanov, a Paor mezőgazdasági egyesület vezetője piszkos játéknak nevezte az egészet. „Már Vučić és Dinkić első látogatásakor is lázadtunk a megállapodás ellen, most pedig azt állítják, ez nem földeladás, hanem közös beruházás. Nem nyakon, hanem pofon” – nyilatkozta jól ismert szókimondásával.

Nemcsak a földeladással vetődhet föl a hatályos törvények kijátszásának a gyanúja, hanem a módszer kapcsán is, ugyanis a kormány nem írt ki versenypályázatot. Ezt az apró hiányosságot ugyanazzal a módszerrel hidalták át, mint amit a NIS eladásakor is alkalmaztak: országos jelentőséggel bíró nemzetközi szerződést írt alá a két fél.

A gazdasági, mezőgazdasági szakértők közül többen is pozitívan nyilatkoztak a vitatott ügyletről. Saša Đogović, az IZIT Piackutató Központ munkatársa, akire leginkább kormányt bíráló nyilatkozatairól emlékezhetünk, tegnap arról beszélt, hogy a megállapodás nemcsak a mezőgazdaság, hanem más szektorok föllendítéséhez is hozzájárulhat.

A hírek szerint ugyanis nemcsak birtokot vesznek az arabok, hanem a szerb fegyvergyártásba is beruháznak, logisztikai központot létesítenek Pancsován, élelmiszergyárat is valahol, belép(het)nek tőkéjükkel a Jat-ba is, s ami a kormány számára jelenlegi pénzhiányos időben talán a legfontosabb – az emirátusok Fejlesztési Bankja hitelt ígér rendkívül kedvező kamattal. Mindez jól beleilleszkedik az új kormány külpolitikai stratégiájába, amely fél lábbal Nyugatra – az EU-ra és az Egyesült Államokra – fél lábbal pedig Keletre – Oroszországra, Kínára és az arab országokra – támaszkodva igyekszik megtalálni Szerbia új helyét a világban és talpra állítani a rogyadozó gazdaságot.

Egy biztos: a jövőben még sokat fogunk hallani erről az arab országról.