Törmelékek az úton

Régen írtam már. Ezt azok az olvasók észre is vették, akik az én írásaim valamilyen módon követték.

Kezdhetném valahogy így: „Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet…”, de megpróbálom. Kusza érzelmek börtönében vergődöm már napok óta.

Az egyik délután, na nem, mint az Omegánál, megyek az utcán, és a régi csibészek nem köszönnek már, hanem hajóval csorgok lefelé a szegedi rakparton, és a Tisza kellős közepén megpillantok három csinos lányt a vízben. Ők éppen úszkálnak.

Mivel a halak témáját lassan lezártnak tekintem, evezzünk egy kicsit komolyabb vizekre. Az elmúlt hetekben kaptam egy nem várt levelet, melyre válaszoltam, csak eddig nem jelent meg.

Eredetileg ez az írás már a Naplóban jelent meg, de a Cenzor hirtelen levette. Megbüntetett!