A fölmérések szerint az Egyesült Államokban a lakosságnak közel a fele osztozik az evolúciótant tagadó kreacionizmus elméletében, vagyis hiszi azt, hogy az élőlényeket egy természetfölötti értelmes lény – egyszerűen és közérthetően mondva Isten – teremtette. Az adatok szerint legalább annyian vannak, mint azok, akik a darwini tanokat fogadják el az élet megjelenésének és fejlődésének a leghitelesebb magyarázataként.
Az utóbbi évtizedekben több pert folytattak a világ vezető demokráciájában a kreacionizmus állami iskolákban való oktatása miatt. Első volt ezek között – 1987-ben – a Legfelsőbb Bírósága által tárgyalt Edwards kontra Aguillard ügy, amelynek a precedens értékű döntésében a bíróság kimondta, hogy alkotmányellenes az a Louisiana állam által hozott törvény, amely kötelezővé tette a teremtéstudomány oktatását párhuzamosan az evolúciótan oktatása mellett. A döntés arról tanúskodik, hogy a világ vezető demokráciájában még mindig féltékenyen őrzik az államalapító honatyák vívmányát, az állam és az egyház szétválasztásának az alapelvét.
Legalábbis szövetségi szinten. Merthogy Louisiana állam honatyái sem hagyták annyiban a dolgot. Meghoztak egy felpuhított „kreacionista” törvényt, amely már nehezebben támadhatóan fogalmaz. Eszerint az új jogi rendelkezés szerint a kritikus gondolkodás fejlesztése végett lehetővé kell tenni, „hogy nyílt megbeszéléseken objektíven elemezzenek tudományos elméleteket, többek között, de nem kizárólag az evolúcióról, az élet eredetéről, a globális felmelegedésről és az ember klónozásáról”. Ravasz megoldás.
Ez a helyzet abban az országban, amely a szekuláris állam élharcosa, és amely a keleti rém, az iszlám fundamentalizmus oly tántoríthatatlan ellensége? Csakhogy ugyanez az ország a fundamentalista kereszténységnek is a gócpontja, s ezt tudván, nincs min csodálkozni.
A kreacionizmus elméletének a szószólóit elsősorban a fundamentalista kereszténység berkeiben kell keresni. Az elmélet bölcsője ott ring, ahol a Biblia szó szerinti értelmezésének az ultrakonzervatív gyakorlata találkozik a társadalom újraevangelizásának az igényével. Mivel pedig a jelenkor embere leginkább a tudományos „igazságok” szavának hisz, ezért a Szentkönyv első oldalain olvasható teremtéstörténet szó szerinti értelemben vett szövegrészét a hitterjesztők megpróbálják tudományos érvekkel alátámasztani. Érveik gyakran csak siralmasan nevetséges, tudományosnak álcázott „bizonyítékok”.
Nem minden esetben. Komoly tudósok is vannak a kreacionizmus elméletének a képviselői között, akik azt állítják, már közel állunk ahhoz a tudományos paradigmaváltáshoz, amely a végső okok között képes lesz ott látni Isten teremtő kezének a beavatkozását. Ezek a tudósok és gondolkodók a kreacionizmus „puha változatának”, az intelligens tervezésnek a hívei, akik az élet kápráztató, emberi ésszel felfoghatatlan összetettsége hátterében egy természetfölötti, értelmes tervező létezésének a bizonyítékát vélik fölfedezni.
A kétely ördöge (vagy a hit angyala?) ennek hallatán is megszólal az emberben. Mi szüksége az istenhitnek tudományos bizonyítékokra? A vallások azt tanítják, hogy Isten nem anyagi valóság, az empirikus tudomány pedig kizárólag a materiálisan (vagy a materiálisban) megnyilatkozó realitás kutatására képes. Kicsit arra hasonlít ez, mintha a rózsaszín párducról szóló álmunk alapján próbálnánk bizonyítékot kreálni a rózsaszín párduc anyagi létezésére. A teremtés visszautal a teremtőnek mint megtervezőnek a létére – mondanák ők erre. Csakhogy a visszautalás nem bizonyíték, hanem csak egy iránymutató jelzés.
Tertullianus írta: hiszem, mert képtelenség. A sokat idézett paradoxont nem úgy kell érteni, hogy a hit a képtelenség elfogadása, hanem úgy, hogy a hit által abba a tartományba hatol be az emberi tudat intuitív belátóereje, amit puszta rációval már lehetetlenség átfogni, megmagyarázni, kielemezni. Ez leginkább az Isten létébe vetett hitről mondható el. Akinek tudományos bizonyítékra van szüksége Isten létére, az még nem jutott el magában a hit egész embert átalakító belátásáig.
A kreacionizmus képviselőire ez mindenképpen érvényes, akármennyire is (fundamentalista) kereszténynek vallják magukat.
