2024. március 29., péntek

Aszad mehet Dél-Amerikába

A szíriai elnököt és családját menekültként befogadná Ecuador és Venezuela is

Oroszország makacsul ragaszkodik Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz és rezsimjéhez, amely lassan két éve kíméletlen harcot vív a túlélésért a megbuktatására szövetkezett fegyveres felkelőkkel. Aszad vasárnapi tévébeszédében válságrendezési tervet ismertetett, s közölte: maradna a hatalmon. Az USA, az EU s több térségbeli állam gyorsan visszaüzent: szedje a sátorfáját és mielőbb lépjen le! Nem kizárt, hogy vasárnapi fogadkozása ellenére a szír elnök elhagyja a polgárháború dúlta hazáját.

Megbízottjai révén Aszad állítólag már decemberben több latin-amerikai országban érdeklődött politikai menedékjog iránt. Török sajtóhírek szerint legutóbb Venezuelában puhatolóztak az elnök emberei.

Török diplomaták a venezuelai kormányköröktől a napokban úgy értesültek, hogy Aszad írásban kért politikai menedékjogot magának és családjának a dél-amerikai országban. A kérvény állítólag már egy ideje a venezuelai külügyminisztériumban van.

Elképzelhető, hogy arról a levélről van szó, amelyet még november végén adott át a venezuelai külügyminisztériumnak Fejszal el-Mekdad szíriai külügyminiszter-helyettes. A politikus Aszad megbízásából akkor több latin-amerikai országot is felkeresett. Célja az volt, hogy Ecuadorban, Kubában és Venezuelában megtudakolja: befogadnák-e Aszadot és népes családját? El-Mekdad vendéglátóinak állítólag vitt egy-egy levelet, amelyekben a szír elnök a politikai menedékjog lehetősége iránt érdeklődött.

A hivatali teendőit ellátni képtelen, rákbeteg Hugo Chávez venezuelai elnök a szíriai polgárháborúban Aszadot és kormányát támogatta. Az őt helyettesítő legközelebbi munkatársai valószínűleg nem zárkóznának el attól, hogy menedéket adjanak Aszadéknak, ha elmenekülnek Szíriából.

Ecuador is vállalná a fogadó ország szerepét. Rafael Correa ecuadori államfő már decemberben – alig két héttel Aszad megbízottjának quitói látogatása után – megerősítette: hazája megvizsgálja a lehetőségét, hogy politikai menedékjogot adjon Aszadnak.

A szíriai elnök azonban nem adta még egyetlen jelét sem annak, hogy el akarna menekülni hazájából, amelyet 2000 óta irányít. Annak ellenére sem beszél esetleges (önkéntes) távozásáról, hogy a harci helyzet nem kedvez a kormányerőknek. Sőt a lázadók egyre nagyobb területeket vonnak ellenőrzésük alá (már a fővárosban, Damaszkuszban is lőnek), és szinte hetente hagyják cserben magas rangú tisztjei és bizalmi emberei.

Aszad inkább azt igyekszik elhitetni, hogy marad. Vasárnapi tévébeszédében országa jövőjét vázolta. Válságrendezési tervet ismertetett, bírálta a Nyugatot, mert az támogatja a rezsimje ellen harcolókat, és közölte: a hatalmat a jövőben is szeretné megtartani. A Nyugat viszont – röviddel az elnök tévészereplése után – azt üzente neki, mielőbb távozzon. Aszad nem válaszolt. Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy Szíriában született, és ott is akar meghalni.

Aszadot sok ország azzal vádolja, hogy a rendszere ellen 2011 márciusában kirobbant tüntetéssorozatot követő fegyveres felkelést brutális erőszakkal próbálja leverni. A harcokban eddig mintegy 60 000-en vesztették életüket (főként civilek), s legalább 800 000-en elmenekültek az országból. Szírián belül további mintegy 2,5 millióan kényszerültek elköltözni lakhelyükről a vérengzések elől.

Egyelőre nincs olyan terv a szíriai véres konfliktus megoldására, amelyet minden érintett elfogadhatónak tart. Lahdar Brahimi, az ENSZ és az Arab Liga Szíria-ügyi különmegbízottja december végén Damaszkuszban egy javaslatot ismertetett, amelytől az ellenségeskedés lezárását reméli. Indítványozta az erőszak megszüntetését Szíriában és egy – teljhatalommal felruházott – átmeneti kormány megalakítását, amelyben a hatalom és az ellenzék képviseltetné magát, s a választásokig irányítaná az országot.

2012 nyarán a nagyhatalmak már megfogalmaztak egy hasonló javaslatot, de nem lett belőle semmi. Szíriában egyik fél sem fogadta el, sem a külföldről – elsősorban Nyugatról – irányított, befolyásolt, pénzelt és felfegyverzett lázadók, sem a Moszkva, Peking, Irán és más országok támogatta Aszad-rezsim.