Szilveszter óta nagy a pangás a zombori zöldségpiacon, pedig a város központjában két nagyobb önkiszolgáló mellett itt zajlik a napi bevásárlás. Csütörtökön még szinte árusok se voltak a piactéren, vevő meg főleg nem, sopánkodtak is a kofák, hogy ők bizony legkésőbb délben összepakolnak, mert még a helypénzt se sikerül kiárulniuk. Péntek az igazi piacnap, de most is foghíjasak voltak a zöldségféléket, gyümölcsöt, déligyümölcsöt kínáló asztalok. Kérdésemre, hogy az ünnepek után minden évben hasonló-e helyzet, az egyik almaárustól a következő választ kaptam:
– Ugyanezt tapasztaljuk évről évre. Karácsonyra, újévre kiköltekeznek az emberek, ilyenkor piacra legföljebb találkozni, beszélgetni járnak, de nemigen vásárol senki. A fölösleges költekezésre csak egy példát mondjak: szilveszterkor a szomszédságunkban vagy 20 000 dinárt eltűzijátékoztak, petárdáztak. Másnak ez esetleg a havi keresete. Úgy viselkednek egyesek az év végi ünnepek során, mint a gyerekek. Bezzeg a mi gyerekeinknek eszébe nem jutna ennyi pénzt kidobni az ablakon.
Hasonló véleményen van a Janovits-féle mézesbábos üzletében árusító Janovits Nelli:
– Nem csak ünnepek utánra jellemző a pénztelenség, minden évben kevesebbet és kevesebbet költenek az emberek a piacon. Ráadásul a jeles ünnepek táján sincs igazán mit előhúzni a pénztárcából. Például mindenszentek előtt az üzletbe befordulók alaposan megfontolják, hogy vegyenek-e még egy gyertyát szerettetjük sírjára, vagy inkább azon a pénzen kenyeret vásároljanak.
A legkurrensebb áru a zombori piacon a néhány hónapja megjelent, állítólag hercegovinai vágott dohány és a pálinka. A piac leghátsó sorát már mindenki Tobacco Roadnak hívja, mert egymást érik benne a dohányt, cigarettapapírt és cigarettahüvelyt, dohánytöltő készüléket kínáló, folyton menekülésre készen összepakolt árusok. Népszerű a Magyarországról behozott olcsó pulykahús is, de a napokban ez se fogyott a gazdag kínálatú asztalokról. Nem vitték se az ilyentájt kedvelt déligyümölcsöket, se az árban hozzájuk közelítő kiváló kupuszinai almát. Pedig aligha hihető, hogy mindenki annyi finomságot halmozott volna föl odahaza, hogy mostanára mindössze negyed kiló túróra meg másfél liter tejre lenne szüksége, mert a szatyrokba ennél több ritkán került.
