2024. március 29., péntek

Aki elmegy, nem jönne vissza; aki itt maradna, az vállalkozni, gazdálkodni szeretne

Öt végzős gimnazista közül négy külföldi tanulmányt választ – A szakiskolások inkább itthon képzelik el a jövőjüket

A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium és a topolyai Mezőgazdasági Iskola végzős tanulóival arról beszélgettünk, hogy hogyan képzelik el magukat tíz éve múlva. A gimnazistáknak 18 évesen ez a 10 év még nagyon távolinak tűnt, így leginkább arról meséltek, hogy most, az egyetemi tanulmányaik miatt hová is költöznek. Ugyanis, mint kiderült, mindegyikükre költözés vár. Ötük közül négyen biztosan külföldön tanulnak tovább. A topolyai végzősök zöme inkább itthon képzeli el a jövőjét. S míg a gimnazisták előbb a karrierépítésről álmodoznak, addig a szakiskolások szinte mindegyike a családalapítás és a közös gazdálkodás gondolatával is komolyan foglalkozik.

Nemes Bence (Kosztolányi gimnázium) a budapesti Corvinus Egyetemen szeretne nemzetközi gazdálkodást tanulni. A szak kiválasztásakor egyáltalán nem gondolkodott szerbiai egyetemekben.

– A magyarországi egyetemi oktatási rendszert erősebbnek tartom, mint a szerbiait, a magyarországi egyetemeknek sokkal jobb kapcsolataik vannak az európai egyetemekkel. Persze fontos az is, hogy az anyanyelvemen tanulhatok. Elválik, hogy Magyarország csak egy ugródeszka lesz-e más országok felé, vagy ott maradok. Van bennem vívódás, hogy itthagyom a szülőföldemet, viszont úgy érzem, hogy nem akarok itt maradni. Tamási Áron azt írta, hogy az ember a szíve mélyén mindig oda tartozik, ahová született, szóval nagyon szeretném magam tíz év múlva valahol itt elképzelni, de nagyon minimális rá az esély, nem valószínű, hogy visszajövök. A saját lakás, saját autó nyilván mindenki álma, de kérdés, hogy megvalósítható-e tíz éven belül, de ez majd kiderül. Kellenek hozzá jó kapcsolatok, jó munkahely, de szerintem nagyon sok múlik a szerencsén is.

Weiss Ingrid (Kosztolányi gimnázium) Bécsben tanul tovább. Ez az első cél, s azután sem zárkózik el a lehetőségek elől.

– Engem a nyelvek érdekelnek. A transzkulturális kommunikáció szakot választottam, ami arról szól, hogy három nyelvet egyszerre tanulok. Német tannyelven tanulok majd, német az anyanyelvem. Megfordult a fejemben, hogy Újvidéken tanulok tovább germanisztikán, vagy Magyarországon, de egy bécsi egyetemnek mégis nagyobb az elismertsége. Hogy vissza akarok-e jönni? Az első válasz, ami eszembe jut, az, hogy biztosan nem, de sose tudni. Ha jobb lesz itt a helyzet, akkor lehet, hogy igen, de elsődleges célom az, hogy nyugatra megyek, minél messzebb. Azt szeretném, ha az egyetem után lenne egy jó állásom. Pontosan elképzelni magam nem nagyon tudom, mert nem tudom még, hogy mire fogok szakosodni.

Medve Flóra (Kosztolányi gimnázium) annak ellenére, hogy szerbiai egyetemekben is gondolkodik, és a tanulmányai után is adna esélyt annak, hogy itt éljen, utazgatni szeretne, sokat, legszívesebben fordítóként járna konferenciákról konferenciákra.

– Angolt szeretnék tanulni, és elkezdett érdekelni az altajisztika. (Az altajisztika szakirány nyelvi, filológiai, nyelvészeti, művelődéstörténeti ismereteket nyújt az altáji –török, mongol és mandzsu-tunguz – népek nyelvéről, illetve az ezen a nyelveken beszélő népek történetéről, kultúrájáról – a szerző megjegyzése.) Tolmács szeretnék lenni. Szerintem ahhoz, hogy valaki ezen a pályán sikeres legyen, nem árt a most leginkább elterjedt nyelvek mellett valami más nyelven is tudnia. Én például törökül is szeretnék tanulni. Eddig Magyarországon szerettem volna tanulni, de a röghöz kötöttség nem tetszik. Mert miután befejezem az egyetemet, a tanulmányi évek dupláját még ott le kell dolgozni, és szívesebben élnék akár itt is, mint Magyarországon. Most Újvidékben és Belgrádban gondolkodom, csak nem tudom, hogy a keleti nyelvekkel itt hogy lehet foglalkozni, és Belgrád túl nagy is nekem. Hogy miként képzelem el magam tíz év múlva? Konferenciákon szeretnék fordítani, s az álommunkában számomra benne van az is, hogy utazgassak, sokfelé járjak, sokféle emberrel megismerkedjek. Nem tartom kizártnak, hogy Szabadka legyen a visszatérési pontja az utazgatós munkának, de szívesebben élnék valahol máshol.



Berec Sára (Kosztolányi gimnázium) szívesen lenne újságíró mondjuk Brüsszelben vagy Hollandiában.

– Régóta újságíró szeretnék lenni. Sokáig arra is gondoltam, hogy ilyen szakot választok majd Magyarországon, mert nem szeretnék itthon tanulni. Szeretnék magyarul tanulni, és Újvidék – ahol tanulhatnék – sem vonz. Gondolkodtam nemzetközi tanulmányok szakban vagy kommunikáció szakban, de kiderült, hogy a többi között erről a két szakról is levették az állami támogatást, így még nem döntöttem el konkrétan, hogy hova tovább. Azon is gondolkodom, hogy holland nyelvet tanulok, mert a nyelvekkel sok mindent lehet kezdeni. Nyáron voltam Hollandiában, megszerettem a nyelvet, és kis alaptudást is szereztem. Ha emellett döntök, akkor a budapesti ELTE-re mennék, s ebben az is közrejátszik, hogy sok ismerősöm tanul Budapesten, és a város is tetszik. Az alapképzést Magyarországon tervezem, a mesterképzést pedig valamilyen nyugati országban. Nem tudom, hogy hol leszek tíz év múlva, de szeretnék sokat utazni, és úgy tudom elképzelni az életemet, hogy vándorló leszek. Újságíróként szeretnék valahol elhelyezkedni, ehhez pedig jól jön a nyelvismeret. Brüsszelben is el tudnám képzelni magam, ott is jártam kétszer, és tetszett az ottani környezet is. Szeretnék majd családot, de azt gondolom, hogy az egyetem után kell lennie néhány évnek, ami a karrierépítésről szól.



Béres Melitta (Kosztolányi gimnázium) nem tudja elképzelni az életét sport nélkül, a jövőben edzőként vagy egy jó iskola tornatanáraként látja magát.

– Tíz éve kézilabdázok, de előtte is sportoltam. A továbbtanulást először a barátok, a család miatt is Szerbiában képzeltem el, de arra jutottam, hogy sokkal jobb lehetőségek vannak Magyarországon. Ezért úgy döntöttem, hogy Szegeden tanulnék a pedagógiai kar testnevelő-edző szakán. Szeretnék testnevelő lenni, vagy egy jó csapat edzője, vagy egy színvonalas iskola tornatanára, de ez még olyan messzinek tűnik... Most arra koncentrálok, hogy bejussak az egyetemre. Úgy gondolom, hogy nem fogok visszajönni Szerbiába, hanem maradok Magyarországon, mert szerintem itt nem tudnám megvalósítani azt, amit szeretnék.

Nagy Ábel, Csantavér: Tizennyolc éves vagyok, végzős a topolyai Mezőgazdasági Iskolában, mezőgazdasági technikusi szakon. Családom mezőgazdasággal foglalkozik, elsősorban földműveléssel. Tervezek továbbtanulni, rendőrakadémiára szeretnék jelentkezni, azonban a földművelést sem hanyagolnám el, párhuzamosan folytatnám a jövőben a tanulmányaim végzésével. Komoly jövőt látok a pálinkafőzésben, már meg is tettem az első lépéseket ezen vállalkozásom fejlesztésében. Szeretném a családi mezőgazdasági gépparkunkat korszerűsíteni, és – amennyire lehetséges – a családi gazdaságon belül, leendő kis családommal önállósulni. Nem odáznám el sokáig a családalapítást, ha megtalálom a párom, megházasodnék, hogy közösen gazdálkodhassunk.

Csabai Csilla, Njegoševo: Negyedikes vagyok a topolyai mezőgazdasági középiskolában, állat-egészségügyi szakon. Érettségi után az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Szakán szeretnék állattenyésztési tanszéken továbbtanulni, és annak végeztével tanárként elhelyezkedni. Tíz év múlva szívesen tanítanék akár a topolyai középiskolámban. Úgy képzelem, hogy huszonnyolc évesen már meglesz a diplomám, addigra remélem, saját családot is alapítok majd. Szívesen élnék mostani lakóhelyemen, mezőgazdasággal foglalkozó szüleimmel egy gazdaságot vezetve, külön háztartásban. Külföldre nem tervezek költözni.

Szungyi Boglárka, Bajsa: Mezőgazdasági-technikusi szakon vagyok végzős a Mezőgazdasági Iskolában. Földműves családból származom, de nem elsősorban ezen a területen szeretnék érvényesülni a jövőben. Nem külföldön, Szabadkán kívánok továbbtanulni, elsősorban óvónéniként látom magam a jövőben. Úgy érzem, hogy a gyerekekkel nemcsak szeretek, hanem tudok is foglalkozni. Természetesen a továbbtanulási lehetőségek az anyagiak függvénye. Nem elsősorban faluban, inkább nagyobb városban élnék szívesen, úgy érzem, ott a munkalehetőségek is jobbak. A családalapítást az egyetemi évek időszakában, azt követően látom legreálisabbnak.


Rajcsán Enya, Topolya: Élelmiszeripari-technikusi szakon vagyok végzős középiskolai tanuló, tíz év múlva huszonkilenc éves. A pszichológia, pedagógia érdekel, de jelenleg azt látom a legvalószínűbbnek, hogy Szabadkára, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra jelentkezem majd felvételre, és annak elvégzésével képezem majd magam tovább. Szabadkára is költöznék, de elképzelhetőnek tartom, hogy akár külföldön, pl. Németországban építem a jövőmet. Biztos munkát, jövedelmet, saját lakást szeretnék biztosítani, mielőtt családalapításba fogok.

Fekecs Boglárka, Zentagunaras: Élelmiszeripari-technikus szakon tanulok a topolyai mezőgazdasági középiskolában. Még nem kristályosodott ki előttem, melyik pályát válasszam a továbbtanulásnál. Itthon, és nem külföldön szeretnék továbbtanulni. Két öcsém van, szívesen, szeretettel bánok a gyerekekkel, így aztán elsősorban a tanítói pályán képzelem el a jövőm. Az osztálytanítói munka mellett a mezőgazdasági-kertészeti szak is érdekel, ezek mellett a gyógytornászat. Ha nem sikerül tíz év múlva elhelyezkednem, akkor azt tartom valószínűnek, hogy a szüleimmel gazdálkodom, részben önállósodva, őket segítve. Nagycsaládos mintával sok esetben találkozom a szűkebb családi körömben, így aztán magam is szívesen vállalkoznék erre.

Nagy Abonyi Tamás, Szabadka: Végzős vagyok a topolyai Mezőgazdasági Iskolában állategészségügyi-technikusi szakon. Sokáig állatorvosként láttam magam a jövőben, mára már módosultak elképzeléseim. A természet iránti vonzalmam azonban megmaradt, azt sem bántam meg, hogy Topolyára iratkoztam középiskolába, és a továbbtanulásnál sem tervezek eltávolodni a mezőgazdaságtól. Hódmezővásárhelyen szeretnék továbbtanulni, mezőgazdasági mérnöki szakra jelentkezni. Szívesen foglalkoznék a jövőben akár kutatómunkával is. Nagyobb lehetőséget látok a külföldi továbbtanulásban, a jövőmet azonban itthon és külföldön, elsősorban Magyarországon vagy Ausztriában is el tudom képzelni. Nem szeretném a családalapítást elodázni, harmincéves koromig szeretnék saját családot alapítani, és akár itthon, akár külföldön, egy saját céljainkra fenntartott kisebb gazdaságot kialakítva érvényesülni. Nem nagyvárosban, valamivel kisebb közösségben élve képzelem el a jövőm.